Illene valami felemelőt, valami lelkesítőt írni arról, hogy ez a csapat igenis képes lehet bármikor villanni egyet és kettépisilni az előttünk álló összes meccsen akárkit, de az a büdös nagy igazság, hogy a bizonytalanságon mást nem igazán érzek most a levegőben...

és nálam ez egyértelműen Xavi sara.

A legenda státuszát persze sosem tudná ledönteni, az elmúlt szezon során - mondhatni a vártnál korábban - elért sikerek pedig úgy fest jóval magasabbra tették a mércét, mint azt eredetileg bárki is (el)várta volna és ahová az ésszerűen várható volt. Ezt a szintet pedig – és lehet ezt csűrni, meg csavarni, – Xavi (még) nem képes megugrani.

Röviden és tömören így történhetett, hogy gyakorlatilag belesétált az önmaga (és a vezetőség) által (némelyest kényszerből) felállított helyzetbe, amiből lett egy nagy győzelmi görcs, és ami aztán szépen, lassan rátelepedett az egész csapatra. 

S ha már csapat, nem értek egyet azokkal a feltételezésekkel, vagy indoklással, hogy ez a társaság nem képvisel elég minőséget. Papíron(!!) igenis irgalmatlanul erős, és igenis Xavi kérésére alakították olyanná, amilyenné. Abban már könnyebb ok-okozati viszonyt láni, hogy a csatáraink balfaszok, és hogy a 2xG-re lőtt 0,33 gól (most csak mondtam egy számot) bizony rohadt kevés egy Lewandowski - Félix - Raphinha sorvariációtól (is). Meg persze abban is hogy, mit is jelentett Busi ennek a keretnek, vagy, hogy Dembélé, Xavi legnagyobb lieblingje és "csodafegyvere" (amolyan Neymarosan) lekoccolt 1-2 nappal a szezon kezdete előtt, (mert ez igenis komoly érvágás volt a csapatnak).

Ugyanakkor a majsztrónak volt rá ideje a mai meccsig kifundálni, hogyan is lehetne teszemazt egy Gündögan - Frenkie - Pedri sorral ellensúlyozni ezt a jelenleg szervezetlen, pehelysúlyig lefokozott középpályát, esetleg begyakorolni egyfajta EFFEKTÍV letámadási rendszert, némi háromszögezésekkel megspékelve.

További nehezítő tényezőként behúzhatjuk Xavi érvei mellé a kietlen, lélektelen Olimpiai Stadion lelátóit, a sérüléseket, és a – nevezzük polkorrekten – "egyedi" bírói döntéseket is.

És tessék, így lesz a csokapik. Ennyi ellenszél pedig úgy tűnik túl sok volt Xavinak, mentálisan és taktikailag is, amit szívből és őszintén sajnálok.

A mai Napoli elleni meccsben azt hiszem kicsúcsosodik majd minden. Minden tét, minden nyomás, ami így a főnök lemondása után még ott ülhet az öltözői vállakon, aztán a csapat vagy felemelkedik, mint az Atletico ellen is tette, vagy megkapjuk a szezont lezáró utolsó kenet is.

Bármi is történik, egy biztos: Xavi legenda, és az is marad.