A hülye cím – a lehetőségekhez képest - hamarosan értelmet kap, előbb azonban idekívánkozik egy kis lelkizés. Végigolvastam a meccs kapcsán született kommenteket, és azt gondolom, van okom büszkének lenni a Barça szurkolókra.

Először is azért, mert a legnagyobb érdeklődést kiváltó Madrid meccseken túl éppen akkor mozdult meg a reakciókedv, amikor a csapat bajban van. A félhülyék gyülekezete habzó szájjal várja, hogy a divatdrukker banda most majd végre kidobja a Barça relikviákat és világoskék mezt rendel a neten, a többség meg éppen egy vereség után „szólal meg” igazán. Ez szerintem akkor is erős közösségre utal, ha sokan nem ezt akarják gondolni a Barcelona szurkolótáboráról.

Másodszor pedig azért vagyok büszke, mert az első néhány „…sssza meg” és „…csába” után hamar képes lett mindenki helyére tenni az értékrendet, felismerve, hogy nem lehetünk hálátlanok akkor sem, ha az idén már kevesebb a csillogás, annál több viszont a pontvesztés.

A hülye cím – a lehetőségekhez képest - hamarosan értelmet kap, előbb azonban idekívánkozik egy kis lelkizés. Végigolvastam a meccs kapcsán született kommenteket, és azt gondolom, van okom büszkének lenni a Barça szurkolókra.

Először is azért, mert a legnagyobb érdeklődést kiváltó Madrid meccseken túl éppen akkor mozdult meg a reakciókedv, amikor a csapat bajban van. A félhülyék gyülekezete habzó szájjal várja, hogy a divatdrukker banda most majd végre kidobja a Barça relikviákat és világoskék mezt rendel a neten, a többség meg éppen egy vereség után „szólal meg” igazán. Ez szerintem akkor is erős közösségre utal, ha sokan nem ezt akarják gondolni a Barcelona szurkolótáboráról.

Másodszor pedig azért vagyok büszke, mert az első néhány „…sssza meg” és „…csába” után hamar képes lett mindenki helyére tenni az értékrendet, felismerve, hogy nem lehetünk hálátlanok akkor sem, ha az idén már kevesebb a csillogás, annál több viszont a pontvesztés.

Az előjelekRŐL

Először is nem voltak, másodszor pedig mégis, csak nem gondoltuk komolyan. Aki eddig nem készült volna fel, most már egyértelműen tisztában lehet azzal, hogy idegenben ilyesmi beakadhat, de talán azt se túlzás kijelenteni, hogy fog még a jövőben is. Egyszerűen tudomásul kell venni, hogy míg az elmúlt években pozitívan jöttünk ki a hasonló szituációkból, az idén sok különböző oknál fogva nem feltétlenül végződnek számunkra győzelmekkel a meccsek.

Persze csak ismétlem magam, de át kell értékelnünk az elvárásainkat és tilos kézenfekvőnek tekinteni a káprázatos és könnyed játékkal párosuló sorozatos győzelmeket. Ráadásul a szezon hozadéka immár az is lett, hogy a hullámvölgy(ek)ben nem vagyunk képesek hozni az eredményeket, ez pedig eddig nem volt, most meg van. A helyzetet megemészteni persze nem könnyű, kiváltképp azoknak, akik a „Barça mindig nyer” szellemében szocializálódtak, akik megéltek rosszabb időszakokat is a csapat mellett, valószínűleg könnyebben átlendülnek a csalódáson.

A taktikáRÓL

Tegnap óta nem hagy nyugodni a gondolat: vajon David Hasselhoff meghúzta-e az összes csajt a Baywatch sorozatban? miért kellett egyszerre csődöt mondania Mascheranonak és Sergi Robertonak? Nagyon jó lett volna a kezdőbe legalább egy olyan középpályás, aki képes lett volna megoldani a védelem és a támadósor összekapcsolását, mert az első félidő legnagyobb problémája szerintem ez volt.

Az egyéni értékelőben a védelem is "megkapja majd a magáét", de a bekapott góloknál is sokkal nagyobb hiányosság volt a kilátástalan (támadó)játék miatt adott egy félidőnyi előny. Mascherano a legrosszabb pillanatban bizonyította, hogy kiváló játékos, aki sokat tanult a Barça játékából, de az igazi erényei elsősorban a védekező feladatai elvégzésére teszik alkalmassá. Sergi Roberto számára úgyszintén túl soknak bizonyult a kihívás, talán abban az esetben jöhettünk volna ki szerencsésebben a meccsből, ha Thiagoval helyet cserél, egyben Messi mögé kerülhet egy kreatív és labdatartásra képes játékos. Ez azért is lehetett volna talán szerencsésebb megoldás, mert egy félidőn keresztül Alves támadójátéka is ki lett nyírva, a második félidei „feltámadás” már kevés volt talpra állni kétgólos hátrányból.

A körülményekRŐL

A pályának volt egy bizonyos fajta állapota, de aki ezt akarja számon kérni, nyújtson be tiltakozó jegyzéket a Magasságoshoz. Ahogy mi magunk is megtapasztaljunk, idén februárban tél van, ez pedig magában hordoz bizonyos időjárási jellegzetességeket. Ugyanez vonatkozik az erős szélre is, ami olykor adott földrajzi koordinátákon adott pillanatban megtapasztalható, máskor pedig nem.

És szintén vonatkozik ugyanez a bíró közreműködésére, ami egyszer ilyen, másszor pedig amolyan. Nem akarok belekezdeni a „támogassuk a videó bíró bevezetését” kampányba, csak azt akarom érzékeltetni, hogy egyik oldalon vagyunk mi TV nézők, akiknek a tíz kamerával és a visszalassítás nevű varázslattal felvértezett vizuál technikai csapat is sokszor csak az ötödik alkalomra képes megmutatni a lesállások mibenlétét. Ehhez képest szerintem nem minden esetben korrekt ezt az előnyt számon kérni azokon, akik élősebességben, sokszor nem jó szögben, az ismétlés megnézésének lehetősége nélkül, és a pillanatok alatt meghozandó döntés nyomása alatt ítélik meg ugyanazokat a szituációkat. Sokszor mi magunk is nézegetjük másodpercekig a kimerevített képet, mire rámondhatjuk, les volt-e avagy sem az adott pillanat, így döntést hozni pedig lényegesen könnyebb, mint az előbb leírtak alapján a pályán.

A meccsRŐL

Az ellenfél először is kiválóan játszott, másodszor pedig olyan dolgot volt képes megvalósítani, amit ritkán szoktak az ellenfeleink. A titok mindössze annyi, hogy az Osasuna kihasználta szinte minden lehetőségét a góllövésre, az ebben rejlő potenciállal pedig már az idén is számtalan ellenfelünk „elfelejtett” élni.

A foci már csak ilyen, ez pedig még akkor is egy jó meccs volt, ha éppenséggel vereséget szenvedtünk. Még valamikor az ősszel „siránkoztunk” azon, mennyire unalmas meccseket játszik a Barça, tegnap végül kaptunk izgalmat jócskán. Megjegyzést érdemel, hogy az adrenalin löket egy kicsit sok is volt, a jövőben megelégszünk kevesebbel is. Viszont tény, hogy én régen ugráltam már ennyit a csapat meccsét nézve és rég volt utoljára, amikor ennyire benn akartam látni a labdát az ellenfél hálójában, mint tegnap. A bukta nyilván nem esett jól, de így utólag már élvezetes tűnik, hogy hosszú idő után igazán szoríthattam a csapatért, mert szinte már el is felejtettem, milyen jó érzés tud lenni az IGAZI szurkolás.

A bajnoki versenyfutásRÓL

Egy ideje már hallani azokat a hangokat, melyek szerint a Madrid elkönyvelheti a végső sikert, egyben a Barçának dobni kellene a bajnokságot és inkább koncentrálnia a BL-re. Én nyugtával napot dicsérős típus vagyok, egyelőre annyit mondanék, hogy jobban meglepne a címvédő végső győzelme, mint a Madridé.

Egyéni értékelés:

Valdés – jó ideje nem láthattuk őt ennyire bizonytalannak és nem is elsősorban a bekapott gólokra gondolok, hanem a rengeteg rossz passzára. Az egyik gólban konkrétan oroszlánrészt vállalt, és a hibákra nem mentség az sem, hogy az Osasuna bátran játszott. Már ebben a szezonban is találkoztunk olyan ellenfelekkel, akik jól játszották a feltolt letámadást, mégse tudtak ennyire sikeresek lenni ellenünk. Tegnap túl sok olyan játékosunk volt, aki mélyen tudása alatt teljesített, ő sem kivétel. - 4

Abidal – a komplett védelmet egyszerűen minősíthetem: kritikán aluli volt a játékuk. Pedig én aztán védem őket, amikor csak lehetőség nyílik rá, de a tegnapira nem tudok egy laza „sebajt” biggyeszteni. Ahogy Valdés-nél leírtam, minden elismerésem az ellenfélé, de ha korábban sikerült megoldani szemre nagyobb kihívást jelentő területszűkítéseket, akkor csakis magunkban kereshetem és találhatom meg a hibát. - 4

Puyol – a harmadik gólban csak azért nem található meg „bűnbakként”, mert már nem volt a pályán, de egyébként őszinte bánatomra egyik kulcsfigurája lett a buktának. Számomra a leginkább elszomorító az volt, hogy tőle is csak az ímmel-ámmal tapsolós lelkesítést láthattuk a második kapott gól után, ami már önmagában kevés reményre jogosított a későbbiekre nézve. Ennyi pocsék teljesítményt egyetlen csapat se bírhat el büntetlenül. - 4

Piqué – annyira legfőbb bűnösnek minősíthető, hogy annak is minősítem. Korábban már feltűnt, mennyire bizonytalanul áll a lábán amikor nem kifogástalan talajon kell játszania, a tegnapi volt pályafutása csúcsa ebben az értelemben. Egy idő után már nem számoltam, de szemre ő hibázott a legtöbbet, szinte nem volt értékelhető megmozdulása védekezésben, támadásban pedig a második félidőben legfeljebb a szándéka dicsérhető. - 3

Alves – szintén köze nem volt a meccshez, a védőmunkája a gyalázat határait súrolta. Támadásban gyakorlatilag lófüttyöt focizott végig, és erre legfeljebb az első félidő kilátástalan labdakihozatalai lehetnek mentségek. A másodikban kutya kötelessége lett volna értelmes dolgokat csinálni, mert akkor már volt használható társ is mellette. - 4

Mascherano – nem tudnám már megmondani, mikor szokott rá erre a folyamatos pofázásra, de ahogy korábban nem tetszett, most se tetszik. Már a meccsen kezdte, a játékos kijáróban pedig befejezte azzal, hogy lefújás után kiállíttatta magát, ez pedig nyilvánvalóan amatőr hozzáállás. Inkább a focival kellene foglalkozni, ha meg az nem megy, jobb lenne kussban maradni. Örülnék, ha összeszedné magát, a csapat egyik legjobbja volt az utóbbi időben. - 3

Sergi Roberto – sajnos az egyik legnagyobb csalódás lett, és ez még akkor is igaz, ha hiba lenne csak az ő nyakába varrni a bajokat. Szemre ő játszott a legtöbb hibával, ez pedig Xavi helyén nem megengedhető. Illetve megengedhető, csak ne csodálkozzunk, ha ez lesz a vége. Borzalmas mennyiségű ki nem kényszerített passzhiba, ötlettelen, tanácstalan játék, túl hamar kellett (volna) kulcspozícióban - egy gyenge csapatban - megfelelnie az elvárásoknak. - 3

Thiago – minden negatívum ellenére nálam a csapat legjobbja volt tegnap este és ezt elsősorban a labdatartásban és a támadásépítésben mutatott teljesítményére értem. Gyanítom, hogy hamarabb átlendülhettünk volna a problémáinkon, ha már az első félidőben Messi mögött játszik, ő talán képes lett volna elegendő használható labdával tömni az argentint és nem szalad el idő előtt a meccs. - 6

Messi – a gól elleni oltóanyag még mindig érezteti hatását, de ismét az van, hogy cserébe a csapat leghasznosabb tagja továbbra is. Legalább három olyan labdájára emlékszem, amiből gólt lövethetett volna társakkal, sehogy nem értelmes vád rajta számon kérni, ha ezek nem mennek be. Viszont a sok kihagyott helyzete meg azért baj, mert szinte mindig minden rá van kijátszva, ő kerül legtöbbször ígéretes helyzetbe, ha pedig kihagyja őket, ilyen eredmények születnek. - 6

Sánchez – szerintem nem játszott jól és már megszokott módon érzékelhető volt rajta a görcsösség. Mascheranohoz hasonlóan hajlok arra, hogy a pofázás miatt kritizáljam, mert ez nála is együtt jár a gyenge játékkal. Értékelem a küzdeni akarását, értékelem, hogy bevállalja a durva szituációkat, de jó lenne visszacsempészni némi lazaságot a pályára, könnyebb lenne neki is, meg a csapatnak is. Lőtt egy igazi, meg egy igaztalan gólt. - 5

Pedro – őszintén remélem, hogy a jövőben nem lesz szükséges csak a pontszámmal leírni egy játékos teljesítményét, de az övé ennyi volt. - 0

Cuenca – már majdnem kezdtem azt hinni, hogy túllelkesedtem az előző hetekben a fiatalokkal kapcsolatos érzéseimet, de a második félidőben elég hamar igazolta, hogy nem a szurkolói elfogultság csapta be az ítélőképességemet. Van tartalom az új szerződés mögött.

Tello – szomorú dolog az, hogy a fiatalok küzdeni vágyása már nem csak kiegyenlíti, de felül is múlja a tapasztalatot, ez viszont azt is jelenti, hogy sok a pozitívum a csapat hátországában.

Cesc – őszintén szólva, nemigen tudnám megmondani, milyen volt a játéka. A végén már csak a labdát szerettem volna az ellen kapujába varázsolni szemmel veréssel, fogalmam nem volt róla, ki merre jár és mit csinál.