…és két dolog, ami összeköti őket. Az egyik, hogy mindhárman a Barça játékosai voltak egykor, a másik pedig egy olyan esemény, amit éppen a klubnál töltött időszakukban éltek meg.

Az 1978-as esztendő egyik legnagyobb vihart kiváltó eseménye az volt, hogy Johan Cruyff szinte egyik napról a másikra lemondta a válogatottságot. Csupán 31 éves volt ekkor, ’74-ben a döntőbe vezette a holland csapatot, amely négy évvel később is végső győzelemre esélyesnek számított. A bejelentése meglepte a közvéleményt és számtalan elmélet is született az okról.

A legnépszerűbb feltételezés szerint az argentin katonai diktatúra elleni tiltakozását fejezte ki ezzel, ami nem is volt teljesen alaptalan, Cruyff közismert volt az elnyomással szembeni nyílt kirohanásairól.

30 évvel később elmondta az igazságot a Radio Catalunya egyik adásában.

…és két dolog, ami összeköti őket. Az egyik, hogy mindhárman a Barça játékosai voltak egykor, a másik pedig egy olyan esemény, amit éppen a klubnál töltött időszakukban éltek meg.

Az 1978-as esztendő egyik legnagyobb vihart kiváltó eseménye az volt, hogy Johan Cruyff szinte egyik napról a másikra lemondta a válogatottságot. Csupán 31 éves volt ekkor, ’74-ben a döntőbe vezette a holland csapatot, amely négy évvel később is végső győzelemre esélyesnek számított. A bejelentése meglepte a közvéleményt és számtalan elmélet is született az okról.

A legnépszerűbb feltételezés szerint az argentin katonai diktatúra elleni tiltakozását fejezte ki ezzel, ami nem is volt teljesen alaptalan, Cruyff közismert volt az elnyomással szembeni nyílt kirohanásairól.

30 évvel később elmondta az igazságot a Radio Catalunya egyik adásában.

„Egy 1977 végi éjszakán betörtek a barcelonai házunkba, ahol a családommal éltem. Összetereltek minket egy szobába, ahol megkötöztek mindenkit. A karrierem vége felé jártam már, addig is kaptam életveszélyes fenyegetéseket, de közvetlenül átélni, hogy a fejemhez nyomtak egy puskát, majd a szemem láttára megkötözték a feleségemet és a gyerekeimet (Chantal 8, Susila 7, Jordi pedig 5 éves volt ekkor– a szerk.), iszonyatos élmény volt.”

Egy óvatlan pillanatban sikerült elszöknie, így meghiúsította az emberrablási kísérletet, de azt mondja, ez az esemény alapjaiban megváltoztatta az életszemléletét.

„A rendőrség négy hónapra beköltözött a házunkba, a gyerekeket rendőrök kísérték az iskolába, engem testőrök kísértek az edzésekre, a meccsekre... ...vannak olyan pillanatok az életben, amikor végig kell gondolnunk, mi igazán fontos és mi nem az. Egyszer és mindenkorra véget akartam vetni a rettegésnek, ezért akkor úgy döntöttem, háttérbe szorítom a labdarúgást.”

Amikor bejelentette, hogy nem lesz ott az 1978-as világbajnokságon, olyan vélemények is elhangzottak, miszerint a felesége manipulációinak volt köszönhető ez a döntés. A pletyka ismét felerősödött, amikor 2008-ban megjelent Carles Rexach önéletrajzi könyve, amelyben állította, hogy Danny Coster Cruyff mindvégig irányította Johan életét. A rádióinterjú válasz volt a feltételezésekre, ezzel pedig megoldódott a futballvilág egyik rejtélye.

Argentína végül a döntőben hosszabbítás után 3-1-re legyőzi Hollandiát, a szurkolók természetesen biztosak abban, hogy Johannal sikerülhetett volna megszerezni a győzelmet. Cruyff a szezon végén elhagyja a Barcelonát és Európát is, hogy Észak-Amerikában játsszon két szezont. 1981-ben egy rövid időszakra még visszatér a Levante csapatához, majd két év következik az Ajaxnál, végül 1984-ben 37 éves korában hagy fel végleg a professzionális futballal a Feyenoord játékosaként. A válogatottban soha többé nem lép pályára.

A Quini-akta

1981. március 1-jén Enrique Castro González éppen hazaér egy győztesen megvívott bajnokiról (Barcelona – Hércules 6-0), amikor két fegyveres elrabolja őt. Amikor a felesége hazaér, nyitva találja a lakást, majd hamarosan izzanak a telefonvonalak, ahogy a környezetében élők megpróbálják kideríteni, hol lehet? Rövidesen megtalálják az elhagyott autóját, hamar egyértelművé válik, mi történt, másnapra a nemzetközi sajtó is átveszi a hírt.

Beérkezik két bejelentés, az egyikben váltságdíjat követelnek, a másikban közlik, hogy a következő bajnoki után (Atlético – Barcelona versenyfutás volt abban a szezonban a címért és ez a rangadó jött a naptárban) szabadon engedik őt. A Barcelona játékosai kezdeményezik, hogy amíg Quini ki nem szabadul, ne lépjenek pályára, de a szövetség elutasítja a javaslatot.

A meccset lejátsszák, az Atlético győz 1-0-ra, de a vesszőfutás még nem ér véget. Quini összesen huszonöt napig van távol, ez idő alatt a csapat vereséget szenved a Salamancától (1-2), majd következik egy kiszenvedett döntetlen a Zaragozával. Alig három forduló alatt elszállnak a bajnoki remények.

Időközben a klub megegyezik az emberrablókkal és kifizetik a százmillió pezeta váltságdíjat egy svájci bankszámlára. A spanyol rendőrség eléri a svájci hatóságoknál, hogy jelen lehessenek a pénz felvételénél, majd követik a tettest, és a repülőtéren letartóztatják. Victor Manuel Diaz Esteban elárulja, hogy egy zaragozai műhelyben tartják fogva a csatárt, indulhat a mentőakció. Quini utólag elmondja, hogy már elszámolt az életével, felkészült a halálra, amikor az első fegyveres beront az épületbe. Az első pillanatokban fel se fogja, hogy nem megölni akarják, hanem kiszabadítani.

A bajnokság ugyan elúszott, de a csapat a nemzeti kupával vigasztalódhatott, Quini 11 góllal vette ki a részét a cím megszerzéséből.

Egy évvel később – 1982. január 24-én – Quini lövi a Barcelona történelmének 3000. gólját.

Romário édesapja és az El Clásico

1994 májusában rabolták el Edevair de Souza Fariát, Romário édesapját, amikor kilépett egy bár ajtaján Rio de Janeiroban. Az eset mögött anyagi haszonszerzés reménye lapult, hétmillió dolláros váltságdíjat követeltek az életéért cserébe. Az első napokban felmerült a veszélye, hogy szervezett bűnözői csoport áll a háttérben, azonban hamar kiderült, hogy csupán amatőrök próbálkoztak. A váltságdíj kifizetése helyett a család nyomravezetői jutalmat ajánlott fel, így alig pár nap után használható tippet kaptak a hollétéről.

Amikor a rendőrség berontott a lakásba, Romário édesapját egy matracon fekve találták, éppen TV-t nézett. Körülötte üres sörösüvegek, némi sült hús maradék az előző estéről, a hamutartó tele cigarettacsikkekkel, nem mondható, hogy embertelenül bántak volna vele. A TV-t külön kérésre vitték neki, ugyanis a Barcelona előző nap játszott, ő pedig látni szerette volna a fiát.

1994. május 7-én a Barcelona Amor góljával 1-0-ra legyőzte a Real Madridot a Bernabéuban.