Atipikus győzelmet aratott vasárnap a Barcelona, a védelemben szokatlanul sok egyéni hibát követtek el a játékosok, és a középpályás fölény kialakítása is csak azokban a periódusokban sikerült igazán, amikor az ellenfél tudatosan átadta a területet. Egy hete a gárda lendületét, viszonylag kevés húzásból vezetett akcióit dicsértük, most újra körülményes, szövevényes támadások uralták az összképet. Ismét felsejlettek a kérdőjelek a csapat körül, amik már kiegyenesedni látszottak, habár mindenképp jár a kredit a legjobb madridi egyesületnek is, a nem túl vitéz teljesítményért elsődlegesen őket kell okolni.

Atipikus győzelmet aratott vasárnap a Barcelona, a védelemben szokatlanul sok egyéni hibát követtek el a játékosok, és a középpályás fölény kialakítása is csak azokban a periódusokban sikerült igazán, amikor az ellenfél tudatosan átadta a területet. Egy hete a gárda lendületét, viszonylag kevés húzásból vezetett akcióit dicsértük, most újra körülményes, szövevényes támadások uralták az összképet. Ismét felsejlettek a kérdőjelek a csapat körül, amik már kiegyenesedni látszottak, habár mindenképp jár a kredit a legjobb madridi egyesületnek is, a nem túl vitéz teljesítményért elsődlegesen őket kell okolni.

Az Atleticóval mondhatni tradícionálisan jó meccseket játszunk. Nem titok, hogy évek óta -a Clásicókat leszámítva- ez az a meccs, ami elé mindig szívesen ülök le, nagyon régen nem volt olyan, hogy ásítozzak a kilencven perc alatt. Sokáig az orrnehéz csapatuk arra predesztinálta őket, hogy belemenjenek egy nyílt adok-kapokba, amit a khm... "kevéssé világklasszis" védelmük aztán vagy elbírt, de leginkább vagy nem. (Kommentbe jöhet a mondat szintaktikai elemzése.) Hogy a reklámok örökbecsű klasszikusát idézzem: ennek mostantól vége.

Mindig szokták emlegetni, hogy az edző igyekszik a csapatot a saját képére formálni. Még a 2006-os VB előtt láttam valemelyik ismeretterjesztő (no nem olyan) csatornán egy portréfilmet Simeonéról. Nem tudom eldönteni, hogy a memóriám űz velem fanyar tréfát, vagy a szinkron sikerült anno fergetegesre, de egész eddig abban a tudatban éltem, hogy Simeone elterjedt beceneve a Csótány. Tegnap ennek utánanéztem, és az Interneten még csak erre vonatkozó utalás sincs, szóval biztosan nem igaz. Viszont a meccs közben az járt a fejemben, hogy ez a képzettársításom mégsem teljesen légbőlkapott. Ezt az Atléticót lehetetlen kiírtani, a kellemetlen stílus közhely szinte dicséretnek hangzik rájuk - éppen olyanok, mint nem is annyira régen Simeone volt.

Általában az ilyen ellenefelekkel vívott meccseket nem szoktam szeretni, egyrészt nyilván nézni is fáj egy-egy vasvillával hasba átadott szeretetcsomagot, másrészt meg ilyenkor hajlamosak vagyunk rásegíteni a minket sújtó sztereotípiákra, és nekiállunk kevéssé karizmatikus hősök módjára picsogni. Tegnap örömmel tapasztaltam, hogy utóbbiban jelentős javulást mutattunk, és egy-egy kisebb reklamálástól eltekintve meglehetősen egykedvűen tartottuk oda a másik orcánkat is. Így pedig egészen klassz kis összecsapás kerekedett, pláne, hogy a Atleticó az első félidei szemérmeskedés után a másodikban igencsak felcsavarta a hangerőt.

Összességében egyébként bloggergyilkos meccs volt, jórészt klasszikus értelemben vett harc folyt a pályán, amire ráerősített a minősíthetetlen állapotú talaj, meg a sárgákkal bőkezűen bánó, és egyébként is elég szégyenletes teljesítményt nyújtó fütyülős barack - egyik se valami hálás poszttéma. Ráadásul többször is igencsak belefeledkeztem a szurkolásba, úgyhogy az alanti játékosértékelések inkább benyomások, semmint alaposan végiggondolt, letisztult, racionális elemzések.

Valdés (6,5) - Itt rögtön gondban vagyok, hiszen volt két nagyon fontos mentése, de ugyanakkor megint elejtett egy habkönnyű beadást, és a végén ugyan valóban batár erős lövés jött, viszont lényegében csak le kellett érte térdelnie, szerintem hiba volt, hogy kipattant, ráadásul ennyire rossz helyre.

Alvés (7) - Ha egy szóval akarnám jellemezni, azt mondanám: ellentmondásos. Harminc perc után már azon gondolkoztam, hogy egy a védekező feladatát úgy ahogy megoldó védőnek mi a legalacsonyabb adható pontszám: elképesztően gyengén játszott, megkockáztatom, hogy Barcás karrierje legrosszabb fél óráját produkálta. Egy óra után az járt a fejemben, hogy hihetetlen, hogy még ezen a szinten is ennyit számít az önbizalom. A gól egyszerre helyrebillentette Alvést, és szép lassan a csapat egyik legjobbja lett - és akkor jött a buta sárga, majd azonnal egy érthetetlen csere.

Puyol (6,5) - A szíve a helyén volt, a végén kidőlt, mint a tekebábu - hogy a fáradtságtól vagy az örömtől, az már szinte mindegy is. Nem állíthatnók, hogy eltűntették Falcaóékat, de a gólért én nem venném elő.

Mascherano (7) - A két középső ember közül őt éreztem valamivel jobbnak, többször is kulcspillanatban tudott közbelépni, de míg Puyínak nem volt őrületes hibája, addig ő egyszer burleszkolt egyet Abidallal, amiből aztán Valdés furcsa védése jelentette csak a menekülést.

Abidal (6,5) - Jól sikerült lezárnia a rábízott területeket, és most már rendszeresen felköltözik a támadásokkal az ellenfél térfelére. Különösebben sokat nem tesz persze hozzá az akciók szellemességéhez, de a puszta jelenlétével egy plusz opciót kínál, és a passzaival csak nagyon ritkán bakizik - amolyan Keita pótlóként tevékenykedik. Ő is elkövetett azonban több jelentős hibát: a már említett duettben Mascheval, a végén a borzasztóan kifejelt labdával, illetve egy-két rossz ütemű lesreállítással is.

Xavi (6,5) - Ötlettelennek, sőt sokszor még pontatlannak is tűnt. A betömörülő védelem ellen igazából nem tudott mit kitalálni, a második félidőben pedig már a labdakihozatallal is voltak problémáink. Annyira szorosan összefügg a játéka a csapat teljesítményével, hogy egy ilyen nem túl acélos produkció után nehéz lenne igazán pozitívan megítélni.

Busquets (5,5) - Nem lógott ki lefelé, de két óriási hibát vétett. A másodikat szerencsére megúsztuk, de ez nem menti fel a felelősség alól.

Fabregas (6,5) - Inkább küzdött, mint focizott, de a gólpasszával még így is dicsérhető. Volt egy iszonyatosan eladott labdája a saját tizenhatosunknál a második félidőben, amikor egy pillanatra még az édesanyját megidéztem... Másrészt viszont ellentmondanék Puhlnak (oké, ki vagyok én, de akkor is): az első félidőben a tizenhatoson belül ellökték - nincs olyan, hogy kicsit tizenegyes, meg nagyon az.

Alexis (7) - Hozta az energikus önmagát, amikor megtalálták labdával, akkor azokat általában jól játszotta meg. A szokottnál is többet járt hátra segíteni, de időnként inkább csak láb alatt volt.

Messi (7,5) - Voltak egész hosszú periódusok a meccsen, amikor Messi egyszerűen felszívódott, de így is szinte egyedül döntött. Nagyon szigorúan őrizték, több embert is teljesen lekötött, így különösen furcsa, hogy a többiek nem találták igazán a réseket. A gólja után először az jutott eszembe, hogy Xavinak szerencsére még nincs sárgája, aztán pedig az, hogy iszonyat gyorsan tud cipőt kötni.

Iniesta (7) - Talán a középpályások közül ő hozta magát leginkább, de nem csillogott szokásos fényében, bár néhány pazar csele azért akadt. A posztja se volt világos egészen, sokszor mintha túl közel helyezkedtek volna egymáshoz Cesckel.