Természetesen nem vagyunk olyan hálátlan dögök, hogy a „halotti toron máris az örökségen marakodjunk”, viszont a posztnak van létjogosultsága. A szurkolókat az első sokk után nyilván foglalkoztatja a „hogyan tovább” kérdése, ezért mi is igyekszünk felületet adni a párbeszédekhez a jövőt illetően.

A posztban először is megpróbáltam felvázolni a Barcelona edzőjével szembeni legfontosabb elvárásokat, azután meg a sajtóban leggyakrabban olvasható jelölteket is megpróbáltam elhelyezni ebben az elvárás rendszerben. Mehet az ötletelés.

Természetesen nem vagyunk olyan hálátlan dögök, hogy a „halotti toron máris az örökségen marakodjunk”, viszont a posztnak van létjogosultsága. A szurkolókat az első sokk után nyilván foglalkoztatja a „hogyan tovább” kérdése, ezért mi is igyekszünk felületet adni a párbeszédekhez a jövőt illetően.

A posztban először is megpróbáltam felvázolni a Barcelona edzőjével szembeni legfontosabb elvárásokat, azután meg a sajtóban leggyakrabban olvasható jelölteket is megpróbáltam elhelyezni ebben az elvárás rendszerben. Mehet az ötletelés.

Valószínűleg kevés olyan csapat van, ahol az edzőváltást nem a sikertelenség, vagy a bizalmatlanság motiválja, a Barça viszont most éppen ebben a helyzetben van. A csapat kerete minimális változtatásokat igényel, a játékot meghatározó alapkoncepciót felrúgni öngyilkosság lenne, hisz az minden tekintetben működőképes. Ezért is gondolom, hogy az új edzőnek elsődleges elvárásként tökéletesen tisztában kell lennie a tiki-taka (vagy akár a totális foci) hogyanjaival és mikéntjeivel. Ebből a kiindulási pontból továbblépve az új edzőnek viszont képesnek kell lennie arra is, hogy minimális finomhangolásokkal meglephesse a csapat játékát egyre jobban kiismerő ellenfeleket, de akár arra is, hogy érkező embereket ebbe a rendszerbe beilleszteni képes legyen. És hogy ezt a feladatot megoldani képes legyen, ahhoz fontos tisztában lennie a keret játékosaival, mert e nélkül káoszba fullad bármilyen módosítás.

Okulva a Rijkaard korszak lefutási szakaszának nehézségeiből, az új edzőnek képesnek kell lennie sikeréhséget ébreszteni és azt fenn is tartani egy olyan csapatban, melynek tagjait – ha bevalljuk, ha nem – kevésbé hatják meg a kisebb kihívások. Természetesen nem tudhatjuk még az új szakmai stáb összetételét, de biztos, hogy a játékosok egyik motivációs alapkövét (Manel Estiarte) Pep hozta a klubhoz. Nem feltétlenül távozik Peppel együtt, de a lehetőség fennáll, így a hirtelen kieső kapocs hiánya is további kihívást jelenthet az új edzőnek. Véleményem szerint akkor jár el okosan, ha képes lesz karakteres maradni azzal együtt, hogy alapvetően egyben hagyja a háttérszemélyzetet, akik kétségek nélkül bizonyítottak az utóbbi négy évben. Egyszerűen meg kell találni az egyensúlyt a saját karakterhez alakítás és az alkalmazkodás között.

A döccenőmentes átállásnak egyik érdekes szempontja lehet az is, hogy az új edző mennyire van tisztában a Barça belső helyzetével és viszonyaival. Hogy ez mennyire nem mellékes, hirtelen a Madrid jut eszembe, ahol Josénak minden egyéb feladata mellett is először meg kellett küzdenie Valdanoval. Ő éppenséggel „győzött ebben a belső villongásban”, de hosszútávon semmi pozitívum nem lesz abból, ha nálunk is hasonló harcokat kell vívnia a mindenkori edzőnek. Ebben pedig nagy előny, ha az érkező képes helyesen felmérni a helyzetet és a vezetőséggel összhangban irányítani a csapatot.

Ha hisszük, ha nem, Spanyolországban minden edzőnek kegyetlenül meg kell küzdenie a közvéleménnyel, és ha nincs tisztában ezzel, akkor irtózatos energiákat veszít feleslegesen, amelyeket jó esetben a csapatra is fordíthatna. Mivel Pep nem a sikertelenség okán távozik, a ritka helyzet az, hogy nem az elégedetlenkedő szurkolótábort kell említenem, inkább a sajtót. Az utóbbi években alapvetően elégedett szurkolók biztosan képesek lesznek időt és türelmet adni az új edzőnek, a sajtóból én már sokkal kevésbé nézem ezt ki. Rijkaardnak például anno durván négy hónapja volt, mielőtt megjelentek volna az elégedetlenkedő hangok. Most nem tudhatjuk, mi lesz, de minél kevesebb energiát kell a külvilág felé fecsérelni, az annál jobb a csapatnak és az edzőnek is.

Természetesen az se mindegy, hogy az adott jelölt mennyire van abban a helyzetben, hogy mozdítható a jelenlegi pozíciójából, legyen az bármi. A mozdíthatóság az én értelmezésemben alapvetően két összetevőből áll össze. Az egyik, hogy a jelölt mennyire érzi jól magát a pillanatnyi helyzetében, a másik pedig, hogy ezzel szemben állítva, mennyire akar a Barcelona első csapatának vezetője lenni. Mondani se kell, hogy a felelősség óriási, egyben iszonyatos kihívás Pep után felvállalni ezt az edzői széket. Én máris azt mondom, hogy nem irigylem azt, aki megpróbál felnőni az elvárásokhoz.

Szerintem nem létező szempont, ezért a végére is hagyom, de elfogadom, hogy többen úgy látják: a Barcelona edzőjének jelenleg meg kell küzdenie José Mourinhoval is. A sajtó szereti egyes emberekre egyszerűsíteni a csapatok párharcát, ezért szokása például a clásicokat Messi vs. CR viszonylatára kihegyezni, illetve újabban ugyanezt lefordítani a Guardiola vs. Mourinho párharcokra. Én személy szerint egyáltalán nem hiszem, hogy Pep ebben a küzdelemben őrlődött volna fel, sokkal inkább azt, hogy önmaga kíméletlen profizmusa volt az, ami miatt besokallt. Én azt feltételezem, hogy számára a Barça edzői széke huszonnégy órás munkahelyet jelentett, mindezt pedig úgy, hogy közben végig iszonyatos feszültségben élte az utóbbi éveket. De megadom a lehetőséget arra, hogy a mindenkori Barça edzőnek meg kell vívnia a maga harcát Joséval mindaddig, amíg ő Spanyolországban dolgozik, így megemlítem, mint szempontot.

Én ezeket a feltételeket tartottam fontosnak kiemelni, amik szerintem elsősorban említést érdemelnek az új edző személyét illetően. Ettől még biztosan van más is, ami nekem nem jutott eszembe, arra való a kommentsor, hogy ott szóba kerülhessenek azok, amiket én figyelmen kívül hagytam. Zárásként pedig jöjjön három személy, akik esetlegesen szóba kerülhetnek, az előző megjegyzés pedig itt is él. Arra való a kommentsor, hogy ott szóba kerülhessenek azok, akiket én figyelmen kívül hagytam.

Vicente del Bosque

Taktikai felkészültség – mivel a válogatott egy ideje már a Barçára épül, értelemszerű, hogy tisztában van a tiki-takával. További pozitívuma, hogy már többször bizonyította, képes azokat a finomhangolásokat a rendszerbe építeni, amit a nem Barcelona játékosok jelentenek válogatottban.

A keret ismerete – az előző után ez se lehet kétséges. Ha nem is napi szinten áll kapcsolatban a Barçával, de alapvetően tisztában van a játékosokkal, Messit meg majd megismeri.

Motiváció – nehéz eldönteni, hogy milyen habitusú edző lenne a legideálisabb jelölt az edzői székbe. Én azt gondolom, jelenleg egy karakteres ember jobb választás, az ő rendíthetetlen nyugalma talán(!) a válogatottban szerencsésebb, mint a csapat jelenlegi helyzetében.

A klub belső viszonyainak ismerete – ebben nyilván nem mozog otthonosan, az általa kivívott tisztelet azonban segíthet megoldani az esetleges belső erőviszonyok letisztázását.

Spanyolország ismerete – nem is kérdés, hogy ez nem újdonság számára, egyben az is feltételezhető, hogy bőven kapna időt a sajtótól is, mielőtt elkezdenék megkérdőjelezni az alkalmasságát.

Mozdíthatóság – nem tudjuk még, mit hoz az EB, de akár győz Spanyolország, akár nem, mindkettő jelentheti azt, hogy lemond a válogatott irányításáról. Az viszont erős kérdés, hogy az emlékezetes madridi évek után akarna-e a riválisnál is szerepet vállalni?

A José-faktor – szerintem a portugál is tisztában van azzal, hogy morális öngyilkosság lenne bármilyen formában is elkezdeni őt piszkálni. Kizárt dolog, hogy hosszútávon túlélné, ha a „nemzet nagypapáját”, minden spanyolok hősét bántaná.

Marcelo Bielsa

Taktikai felkészültség – a legenda úgy tartja, hogy egyszer leültek Peppel a fociról beszélgetni, aminek a vége az lett, hogy Pep nyolc(!) óra után „kidőlt”, ő meg lazán folytatta volna. Nem kétséges, hogy jelenleg a világ egyik taktikailag legjobban felkészült edzője, így értelemszerűen „van fogalma arról”, hogy mi a totális foci.

A keret ismerete – az előzőekből részben adódik, hogy képben van a világ futballjának történéseivel napi szinten, így például „azt is tudja, ki az a Messi”. Természetesen más testközelben és napi szinten együtt dolgozni emberekkel, de hát egyszer mindent el kell kezdeni.

Motiváció – semmi kétségem, hogy ebben ő lehetne az egyik legideálisabb választás. Ha van valaki, aki képes egy mentálisan totálisan leroggyant társaságból világverő harci alakulatot faragni, akkor az ő. És ekkora mentális változtatásra nálunk jelenleg nincs is szükség.

A klub belső viszonyainak ismerete – ebben szerintem sehogy nem áll. Problémát ugyan nem feltételezek, de ha jönnek a bajok, idővel akár szempont lehet.

Spanyolország ismerete – szerintem könnyebb egy zárt(abb) környezetet biztosító Bilbaoban ezzel megbirkózni, mint a világ szeme előtt nyilvánvalóbban szereplő Barcelonában. Amíg a Bilbao még mindig erősen a baszk nemzeti együvé tartozás jelképe, a Barcelona inkább kilépett a globális piacra és kevésbé tudott „Katalónia nemzeti jelképe” maradni.

Mozdíthatóság – az említett három jelölt közül talán ő az, akinél ez leginkább bizonytalan szempont. Nincs oka hátrahagyni a Bilbaot, ugyanakkor a Barça irányítását átvenni jelenleg az egyik legnagyobb megtiszteltetés lehet egy edzőnek. Ha menni akarna, a Bilbao nem fogja erővel visszatartani, nem szokásuk.

A José-faktor – őszintén nem tudom, milyen a pillanatnyi kapcsolatuk. De az is igaz, hogy a Barçát megpiszkálni egy kicsivel nagyobb „öröm”, mint a Bilbaot, így egyelőre nem is szembesülhetett igazán ezzel a kihívással.

Luis Enrique

Taktikai felkészültség – szinte felesleges is beszélni róla, értelemszerű, hogy minden elemében tisztában van a játékrendszerrel.

A keret ismerete – nem hogy a kerettel tisztában van, de a B csapatnál töltött egy éve után még azt is be tudja lőni, kik és mikor építhetők be az első csapatba a gyerekek közül.

Motiváció – már játékosként is az akarat és küzdőszellem megtestesülését jelentette és ez még akkor is igaz, ha a Románál éppen az elbizonytalanodás jeleit észlelhetjük nála. Egy újabb klublegenda a csapat élén maximális telitalálat lehetne.

A klub belső viszonyainak ismerete – egy újabb pozitívuma, mert semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy majdnem napi szinten képben van még most is a klubnál zajló eseményekről.

Spanyolország ismerete – már a játékos évei elegendőek ahhoz, hogy feltételezzük, tudja, mikor mi és miért éppen az történik a háttérben.

Mozdíthatóság – szép dolog a türelem, de akármerről nézzük, csak-csak mocorog az edzői széke a Románál. Nem hogy egyszerűen jönne, de valószínűleg gondolkodás nélkül otthagyná Olaszországot a klub hívó szavára.

A José-faktor – a személyiségéből adódik, hogy képes lehet lepöccinteni és egy-két keresetlen szóval elhárítani a portugál felől érkező esetleges szurkálódást.

Manolo Preciado

Taktikai felkészültség – Pep "tőle tanulta a szakmát", egyik legfontosabb mentora volt az elmúlt években. Nem is kérdés, hogy taktikailag az egyik legalkalmasabb jelölt lenne.

A keret ismerete – ha már használható tanácsokkal tudta ellátni Pepet, feltételezem, hogy képes volt belekalkulálni a keret adottságait is. Nincs kétség, hogy gyorsan képes lehetne felvenni a ritmust.

Motiváció – őszintén megmondom, nem ismerem olyan mélységig a munkásságát, hogy képes lehetnék véleményt mondani róla. A Madrid ellen egyszer csodát tett a Gijonnal, kérdés, hogy ez mennyire volt köszönhető a közte és José közt dúló háborúnak?

A klub belső viszonyainak ismerete – valószínűleg kénytelen lenne egy kicsit megküzdeni egy új helyzettel, de az "aranyos apóka" stílus mögött feltételezek némi keménységet is.

Spanyolország ismerete – nem is lehet kérdéses pont az esetében, gyakorlatilag ebben létezik már évtizedek óta.

Mozdíthatóság – ha jól tudom, jelenleg munkanélküli.

A José-faktor – biztosan totális (nyilatkozat)háborúba torkollna a helyzet, amiből egy Pep karakterű egyéniség után szerintem csakis rosszul jöhetnénk ki. Ahogy fentebb írtam, nem hiszek ennek a pontnak a fontosságában, viszont az ő esetében akár túlzottan is előtérbe kerülhet.