Bár Guardiola Manchester Cityjénél eltöltött meglehetősen rövid időszaka nem ezt sugallja, Ferran Torres még mindig a bolygó egyik legtehetségesebb fiatal játékosa. Természetesen a potenciál önmagában nem garantálja a jövőbeli sztárságot, de egy nagyszerű játékos alapjai már megvannak. A Barcelona szerencsére ezt időben felismerte, és újabb lehetőséget kapott a sorstól az ex-valenciai megszerzésére.

Valencia pedig valóban óriási szerepet játszott Ferran fejlődésében. Ott született és nőtt fel, csodagyerekként az akadémiájukon, majd a B és a felnőtt csapatban is sztárjátékosaként húzhatta magára a denverék mezét, mielőtt 2020 augusztusában a Premier League-ben kötött volna ki. Abban az időben a bejelentett 20 millió eurós díj alkalmi vételnek tűnt, és bár a Barcelonának több, mint dupláját kellett most fizetnie, még mindig elfogadható összegről beszélünk, amikor egy ekkora tehetségről van szó.

Torres kiváló kezekben teheti meg a következő lépést karrierjében, ugyanis Xavi az a típusú edző, aki minden bizonnyal megfelelően tudja majd használja a 21 éves játékos fegyvertárát, ahogyan tette azt Pep és Luis Enrique is. Igaz, a sérülések sajnos mindkét edző terveit némileg keresztbehúzták, de Xavinál most már valóban ott a lehetőgés, hogy learassa Torres fejlődésének gyümölcsét.

A Barcánál folyamatos gondot jelentett a megfelelő játékosprofil biztosítása; egy állandó probléma, amelyet az új vezetőség még mindig orvosolni próbál. Ferran azonban olyan, mint egy leheletnyi friss levegő a támadósor bármeny szegletébe. A profilja teljesen más, mint a jelenlegi keretben bárkié, erre pedig  égető szüksége van Xavi csapatának.

Tehát minden további nélkül fedezzük fel a képességeit, és nézzük meg, miben jeleskedik, mik a gyengeségei, és hogyan tudja Xavi a legjobbat kihozni magából.

Sokoldalúság és beindulások

Ferran profiljának egyik legfőbb aspektusa a sokoldalúsága. Annak ellenére, hogy még a valenciai tartózkodása alatt is gyakorlatilag a támadósor összes posztján bevetették, leginkább a széleken szerepelt Albert Celades 4-3-3-as és Marcelino García Toral 4-4-2-es rendszerében is. Ez ugyanígy folytatódott az első szezonban a Manchester Citynél is, de Pep nem sokat vacilált, hogy változatosabbá tegye Torres képességeit, és középcsatárként vagy akár hamis kilencesként bevesse. Egyelőre inkább a legutóbbi szerepére fogunk fókuszálni, mivel ez Ferran profiljának legújabb „eleme”.

Az alábbi ábrán látható térképeket az egyik olyan Manchester City mérkőzésről emeltük ki, ahol szélsőként és középcsatárként is szerepelt. Mindkét térkép elárulhat néhány dolgot a mozgásáról: Először is, Torres szélsőként szereti „ölelni“ a vonalat, de amikor lehetőség adódik, megindul a pálya közepe felé. Másodsorban, meglehetősen hasonló módon, központi szerepkörben továbbra is szeret a half-space-be sodródni, és mélyebbre helyezkedni, hogy közelebb lehessen a középpályásokhoz.

Ne feledjük azonban, hogy mindkét térkép a labdával végzett tevékenységét mutatja, nem pedig a labda nélküli mozgást. Ez azért fontos, mert kicsit később erre is kitérünk majd. A labdával viszont így is nagyon effektív. Az egyik legjobb tulajdonsága, amelyet a profiljában ki kell emelnünk a cselezés. A Citynél ez nem volt annyira nyilvánvaló, mivel Pepnél nagyrészt központi szerepe volt.

Anélkül, hogy túlságosan belemennék, olyan szempontokat kell figyelembe vennünk, mint a labdaátvétel, a gyors döntéshozatal és a védők lerázása szűk területen. Ezek mind olyan tulajdonságok, amelyek ebben a hamis kilences/középső támadó szerepkörben jobban megmutatkoztak.

A 21 éves játékos mindkét lábát hasonlóan magas szinten tudja használni, ez pedig azért fontos, mert ugyanolyan szerepkörben használható a jobb szélen – természetesebb szélsőként – mint a bal szélen, vagy akár tükörszélsőként is. A kétlábasságának legnagyobb előnye a cselezések során ütközik ki igazán. A játékosok általában hajlamosak az erős lábuk felé cselezni, vagy egyszerűen csak azzal  kezdik a „manővert“. Ez azt jelenti, hogy a jobb lábas játékos a jobb oldalon kifelé, jobb oldalra cselez majd a jobb lábával, ami jóval kiszámíthatóbbá teheti őket, (ugyanakkor nem feltétlenül jelenti, hogy könnyebb is megállítani). Ha egy jobb lábas a jobb oldalon kezdi a cselezést a jobbjával, de úgy dönt, hogy oldalt vált, az azt jelenti, hogy át kell vinnie a labdát a „testén“, így a védőnek nagyobb az esélye megállítani őt. Ha azonban két lábas, akkor kiküszöböli ezt a kockázatot, hisz mindkét lábával egyformán jól tud trükközni mindkét irányba. Arról nem is beszélve, hogy ez óriási szerepet játszik a forgatásban is, amiről majd egy kicsit később beszélünk majd.

Ennek ellenére Torres továbbra is a jobb lábát részesíti előnyben driblizéskor, még akkor is, ha befelé indul meg. Általában két fő stratégiát azonosítottam, amikor megpróbál legyőzni egy védőt. A tempóváltás nagyszerű fegyver úgy a két szélen, mind a befelé induláskor, de amikor bejut a pálya  sűrüjébe, jobban támaszkodik majd rá. A következő képsorok mutatják meg igazán jól:

Torres szélsőként indul Lucho válogatottjában, de miután megszerezte a labdát, középre indul meg, és mindkét támadópárbajt jobb lábbal kezdi. Figyeld meg, hogyan húzza végig a labdát maga előtt, miközben rágyorsít, s végül mindkét védőjét megveri. Ez a képsorozatot több részlet miatt is érdekes.

Először is, tökéletesen megmutatja nekünk a mozgási hajlamait – szélesen kezdi, bevág középre, és még a tizenhatoson belülre is odaér.

Másodszor, figyeld meg Gavi (#9) mozgását kifelé. Ez kulcsfontosságú, mert előrevetíti, hogy a Barcelona mire lesz majd képes ezekkel a játékosokkal. Feltételezhető, hogy Nico vagy Frenkie de Jong berohan az üres területre, hogy átvegye a labdát, vagy elvigye a védőket, és teret adjon valaki másnak. Valójában nagyon hasonló kombinációt láthattunk Abde Ezzalzoulival és Ilias Akhomach-al, akik hasonló szerepeket töltenek be a Barça jobb oldalán, a középpályásokkal a nyomukban.

Harmadszor, ki kell emelnünk a remek passzt csapattársa lábára. Ez a fajta összekapcsolás döntő fontosságú Xavi rendszerében, de Ferrannak még dolgoznia kell rajta, amint azt hamarosan kiderül. Végezetül, a képessége, hogy folytassa a tizenhatosba futást egy esetleges megindulás után a pálya közepe felé rendkívül fontos, és hiányzó eleme a jelenlegi Barcelonának. Ezzel pedig el is jutunk profiljának talán legfontosabb részéhez - a labda nélküli mozgáshoz.

Ismét visszatérünk ugyanahhoz a spanyol meccshez, ahol a kombinációs játékot vesszük górcső alá. Torres szélesen helyezkedik, de miután visszajátszotta a labdát César Azpilicuetának azonnal beindult a pálya közepe felé, - helycsere Gavival, - és ami még fontosabb, azonnal támadja a francia fal mögötti szabad területet. Azpilicueta passzolja felé a labdát, de a beadást elcsípik, mielőtt bármi történhetett volna. Ennek ellenére ezt variációt a Barcelona képes lehet megismételni a jövőben. Mutatom miért.

Bár Torres valószínűbb, hogy csatárként érkezik a Camp Nouba, hosszú távon valószínűleg szélső lesz, mert Joan Laporta – és talán még Xavi is – hagyományosabb csatárt szeretne erre a 9-es posztra (Haaland, bárki?). Ebben a forgatókönyvben egy tiszta csatárral középen Ferran kezdene a jobb oldalon, és Ousmane, vagy Adama váltaná. Ekkor számíthatunk arra, hogy ez a kombinációs sorozat elég gyakori lesz, különösen egy olyan jobbhátvéddel a hátuk mögött, mint például Dani Alves, aki pályafutásának ebben a szakaszában mélyebben és inkább a középpályán, afféle pszeudo-középpályás/jobb bekk szerepkörben található. Tehát a „Gavi szélre sodródik, Torres bevág, Alves pedig odafesti a labdát védők mögé“ kombó valóban benne lehet a Barça repertoárjában...

De mindez Ferranról, mint szélsőről szólt. Mi a helyzet Ferrannal, a hamis kilencessel?

Összjáték és passzolás

– „Szélsőként érkezett, de lehet kilences is. Hihetetlen az orra – vannak csatárok, akik ösztönösen tudják, hova érkezik a labda. Megvan ez a tehetsége.“ kommentálta akkor Guardiola. És ez nagyrészt igaz – Ferran valóban tud csatárként játszani ennek a gyilkos ösztönnek köszönhetően. Itt azonban először a hamis kilences szerepben játszott szerepét szeretném megvitatni, mielőtt a rátérnénk arra a bizonyos „szaglásra”, hogy Pep terminológiájával éljünk. A hamis kilences mögött rejlő ötlet már jól ismert. Egy „hamis” csatár gyakran mélyebbre visszalép, hogy döntési krízisbe sodorja a védőket – követik és hagynak helyet a hátuk mögött, vagy fenntartják a szerkezetet, kockáztatva, hogy emberük szabadon mozogjon? Hasonlóképpen egy további játékos a középpályán nagyobb esélyt ad a csapatoknak arra, hogy számbeli fölényt alakítsanak ki a pálya döntő részein.

Torres valóban gyakran visszalép mindkét fent említett ok miatt, de különböző indítékkal. Kiváló technikai adottsága biztosítja, hogy szűk helyeken tudja irányítani a labdát, és ezt többnyire meg is teszi. Ugyanakkor azt láttuk, hogy van szeme a jó passzokhoz is, így a kombinációs játékra is bőven alkalmas. Példaként a következő kép:

Torres visszalép, hogy passzsávot nyisson csapattársa számára, és a labdát közvetlenül megkapva jobbra teszi, mielőtt a Leicester City hátvédvonala mögé ugrott volna. Tankönyvi modern #9 mozdulatsor. A visszalépés és a visszafutás is kiváló. A passz, ami bár egyszerűnek mondható, jól kivitelezett, ugyankkor nem mindig könnyű feladat egy védővel a hátadon.

Nézzünk ezután egy meglehetősen hasonló példát. Annak ellenére, hogy magasról kezd, Torres gyorsan eszmél és mélyre visszalép, hogy csatlakozzon a hátsó vonalhoz, passzsávot/csatornát kínálva így a City játékosai számára. Meg kell említeni, hogy a játékának ezen eleme többnyire rendkívül egyszerű. Nem mintha bármi baj lenne ezzel, de sok modern csatár, vagy hamis kilences játszik karmersteri szerepet is ezen a poszton. Ferran megindulhat előre a pályán progresszív futásaival és cselezésével, de a játékszervezés egyelőre nem jellemző a játékára.

Fontos még egyszer felhívni a figyelmet az azonnali visszatámadásra, miután letette a labdát csapattársának. A mozdulat kulcsfontosságú az ellenfél túlterheléséhez és a további támadásépítéshez, de ezen túl azonnal támadja a vonal mögötti területet is. Ezzel ismét elismételnénk: a labda nélküli mozgása és beindulásai kulcsfontosságú lesz a Barcelona számára.

Ennek ellenére tűnhet úgy, hogy hamis kilencesként még kiforratlan. Mind a technikai, mind a fizikai adottságai hiányoznak ebből a szempontból. A 184 cm magas és 74 kg súlyú Ferran nem egy vadember, nem tudja megfelelően fedezni a labdát és a "háttal állok a kapunak" játék sem az erőssége. Nem mintha a hamis kilencest játszó játékosnak mindig ezt kellene tennie, de a sorok közötti párharcok megnyerése és a szűk helyeken való működés, miközben folyamatosan nyomás alá helyeznek a védők, elkerülhetetlenül bonyolultabb helyzetekbe kényszeríti. Főleg a szélső szerephez képest, mivel Xavi szereti elszigetelni a vonal mellett szereplő támadóit egy az egy elleni párbajokra lebontva. A hamis kilences/visszavont középcsatár ritkán kapja meg ezt a luxust.

A fizikaiság hiánya itt nem is akkora probléma, mint a technikai hiányosságok. Említettem, hogy Torres jól kezeli a labdát, és ez természetesen nem változott meg hirtelen. Azonban továbbra is küzd, amikor szoros emberfogással kell szembenéznie, és elbizonytalanodhat hogyan és mit tegyen ilyen esetekben, ha egy védő liheg a nyakába. Vegyük példaként a következő szituációt:

Annak ellenére, hogy az akció végén még mindig a Manchester City-nél van a labda, Torresnek szemmel látható problémái voltak a labda irányításával és a csapattársaival való kombinációval, ráadásul közben rengeteget területet is veszített. Mivel ez a két probléma elegyedik, és az ilyen forgatókönyvek során korlátozott a passzolási repertoárja, nehéz sokat várni Torrestől ebben a szerepkörben. Természetesen ez nem veti el azonnal, mint lehetőséget, de rámutat arra, hogy erősségei máshol rejlenek, a hamis kilences poszton pedig még mindig van hova fejlődnie.

Lássuk hát, mire is utalt Pep azzal a gyilkos ösztönnel?

Lövések és befejezések

Az utolsó szempont, amelyet kitárgyalunk az a „végtermékre“ vonatkozik, de - ahogy a futballban mindent, úgy - ezt a szegmenst sem lehet elszigetelten kezelni/nézni. Emiatt ebben a részben is érinteni fogjuk Ferran mozgását, pozíciós játékát. Mielőtt részletesebben belemennénk, nézzünk meg néhány adatot, milyen „finiserről“ van is szó. Íme egy lövéstérkép a Wyscout jóvoltából, amely az utolsó 75 kísérletét elemzi, a büntetőrúgások nélkül.

A térkép kiválóan megmutatja nekünk a lövések helyét és tendenciáit. Láthatjuk, hogy minden gólja a központi részről érkezik, ami nagyon jó, mert általában ez a legjobb pozíció a próbálkozáshoz. Valószínűleg Pep ezért is látta meg benne a középcsatárt. Érdekesség, hogy a jobb oldali lövések nagyrészt pontatlanok, és nem hoztak gólt, így a szélről történő bevágás során a természetes kétlábúsága ellenére szuboptimális helyzetbe kerül a lövéshez. A központiak azonban nagyrészt sikeresek, és szinte mindegyik kaput talál.

Ha egy kicsit jobban belemerülünk a számokba, láthatjuk, hogy valóban orvvadász ösztöne van, mind a végrehajtásban, mind a bemozgásokban. Legutóbbi 32 lövéséből származó mintában hét gólt szerzett, további kilenc pedig kapura tartott, ami 50%-os pontosságot jelent. Ha azonban még tovább bontjuk, eljutunk néhány kapu előtti jellemzőhöz. A 32 lövésből 20 egyérintéses volt, ami öt kapuralövést és összesen hat gólt jelentett. Ez még jobban megerősíti az „orvvadász“ állítást.

Torres góljai gyakran közelről és jó minőségű helyzetekből születnek:

• Az utolsó hét gólja közül hatra szabadon, védő nélkül érkezett, a hétből öt gól pedig 0,23-0,5 xG között jött, ami kiváló értékesítési szint.

Ami a lövéstechnikát illeti:

• többnyire belsővel tüzel (12 lövés, ebből 7 kapura, 4 gól), azaz inkább helyezi a labdákat.
• míg a lábfejjel meglőtt erősebb labdák (12 lövás, 3 kapura, 1 gól) kevésbé eredményesek

A kapuralövések további megoszlása tekintetében:

• tizenhetet jobb lábbal
• kilencet bal lábbal
• hatot pedig fejjel próbált meg kivitelezni, ami megerősíi a már említett sokoldalúságát

Szóval hogyan is csinálja valójában?

Még egyszer kiemelnénk Ferran labda nélküli mozgásait, ami egyszerűen elképesztő. „Úgy mozog, olyan beindulásai vannak, mint a legjobb csatároknak; mint Jamie Vardynak.” – jegyezte meg Pep, amikor a fiatal spanyolról beszélt, és természetesen igaza volt. Torres rendkívül jól használja ki a védők vakfoltjait, valamint hirtelen rágyorsításokkal, gyors irányváltoztatásokkal rázza le a védőit úgy, hogy azoknak esélyük sincs időben lereagálni ezeket.

A felső képen nagyszerűen látható mindez: a védő rossz lábbal lép, mivel teljes súlyát a bal oldalára helyezi, miközben Ferran egy testcsel után az ellenkező irányba mozog. Így gyakorlatilag gond nélkül juthat el ziccer helyzetbe. Igen, sok minden múlik azon, hogy jó helyen legyünk a megfelelő időben, de az ezt megelőző részletek is döntőek.

Nézzük két másik gól elemezését, hogy jobban megismerjük a mozgását és a befejezését.

Az első nagyon hasonló. Ferran egy gyors csel után sikeresen áthelyezi magát a védő túloldalára, majd támadja a két védő közötti teret, miközben a válogatott a szélen vezeti a támadást. A trükk az, hogy a védőt becsapjuk, és Alessandro Bastoni mögött maradjunk, így a fiatal középhátvéd a már említett vakfolt miatt nem is tudja igazán, mi történik mögötte.

Ez a finom kis testcsel talán nem is tűnik akkora jelentőségűnek, de összességében hatalmas szerepet játszik Torres (újra)pozicionálásában. Mivel sokkal gyorsabban csinálja, mint a védők, ez egy hatékony eszköz az elszakadásra, így még ha csak egy másodperc előnnyel is, de máris támadhatja a szabad területet. Egy ilyen dinamikus fölényű futóverseny mindig a támadónak kedvez, és Ferran ezeket nagyon jól használja ki.

Érdekes módon a második és egyben utolsó példa ugyanerről a meccsről származik, Olaszország ellen az UEFA Nemzetek Ligája elődöntőjében. Ismét Spanyolország vezet támadást a bal oldalon, és Ferran jól fut be az Azzurri tizenhatosába. A labda Sarabia felfutása után Mikel Oyarzabal elé kerül, aki remek labdát küld 21 éves csapattársának a túloldalra. Torres fejese kiváló, de itt is az azt megelőző mozgás a kulcs.

Figyeljük meg, hogy a védőtől való elszakadás előtt finom, ám rendkívül gyors irányváltás történik, ami döntően változtatja meg a párharc kimenetelét… vagy mondhatnánk azt is, hogy egy testcsellel elkerülte a párharcot, hisz teljesen szabadon várhatta a beadást, és a világ minden idejével rendelkezve tökéletesen időzíthette a felugrást is.

Egyetlen kivetni valóm lenne mindössze vele kapcsolatban: a távoli lövéséi. Az utolsó 32 lövésből csak nyolcat kísérelt meg a tizenhatoson kívülről, és egyik sem talált kaput. Ez egyrészt nagyon rossz mutató, másrészt viszont azt jelzi, Torres nem erőlteti a távoli lövéseket, mivel valószínűleg tisztában van játékának ezen hiányosságával. Átfogó profilja és fejlődése szempontjából azonban előnyös lenne ezen az aspektuson is javítani, hiszen a Barcelonának is igencsak hiányoznak ezek a távoli lövők a csapatból.

Mindennek ellenére bátran kijelenthetjük, hogy az FC Barcelona számára Ferran kiváló igazolásnak tűnik. Nem csak rendkívül sokoldalú, aki több lyukat is képes lehet betömni a Barçában, hanem egy teljesen új és dinamikus profilt is adhat a támadósornak. Ilyen technikai színvonal mellett a legtöbb játékos lábra kéri a labdát, ő viszont nem fél az üres területek támadásától és azok bejátszásától sem. 

Torres beépítése rengeteg strukturális és támadási lehetőséget kínál, mivel akár a szélen, akár középen is képes megállni a helyét. Az viszont, hogy a Barca a legjobbat hozza ki ebből a hihetetlen, de még mindig nyers fiatal tehetségből, már csakis Xavin múlik.

Forrás: Domagoj Kostanjsak