Magam se hittem volna, hogy a bajnokság vége ilyen pozitív élményeket tartogat majd számunkra, aztán mégis úgy lett. Rayot pofán vágni persze nem nagy kaland, de a Málaga mégis csak Európa egyik legjelentősebb bajnokságát fogja jó eséllyel képviselni a BL-ben, így négyet dobni nekik minimum jó mutató.
És persze itt van minden Barça szurkoló szíve csücske, a helyi ellenfél Espanyol, ami elnézve az utóbbi éveket, inkább áll közel az ellenség kategóriához. Amely kategóriára rá is szolgáltak, tekintve, hogy a clásicok mindenkori eredményei mellett ez a rohadt katalán rangadó az, ami évről-évre képes befolyásolni a bajnokság végeredményét.
Magam se hittem volna, hogy a bajnokság vége ilyen pozitív élményeket tartogat majd számunkra, aztán mégis úgy lett. Rayot pofán vágni persze nem nagy kaland, de a Málaga mégis csak Európa egyik legjelentősebb bajnokságát fogja jó eséllyel képviselni a BL-ben, így négyet dobni nekik minimum jó mutató.
És persze itt van minden Barça szurkoló szíve csücske, a helyi ellenfél Espanyol, ami elnézve az utóbbi éveket, inkább áll közel az ellenség kategóriához. Amely kategóriára rá is szolgáltak, tekintve, hogy a clásicok mindenkori eredményei mellett ez a rohadt katalán rangadó az, ami évről-évre képes befolyásolni a bajnokság végeredményét.
Eshet eső, fújhat szél, arra minden meccs előtt nagy téttel fogadhatunk, hogy az Espanyol durván bele fog állni a Barça elleni meccsekbe. Nem akarom előszedegetni a konkrét példákat, hogy mikor és milyen gusztustalan módon rugdosódtak ellenünk, mert ha nem tudnak focizni, hát nem tudnak, így meg marad nekik a dühödt vagdalkozás. Van ilyen csapat másik öt is a spanyol ligában, az egyetlen bökkenő viszont az, hogy rendszerint eljön a pillanat, amikor a többiek felismerik önmaguk korlátait, csendben feladják a küszködést, és elteszik magukban a pontszerzés reményét a következő fordulóra. Nem úgy az Espanyol játékosok, akik futballtudás hiányában inkább durválkodni szeretnek, rendesen átigazítva nem kevés Barcelona játékos lábszerkezetét, amolyan minden-mindegy alapon.
Tegnap szerencsénkre a játék ezen eleme alapvetően kimaradt a repertoárból, én csak arra tudtam gondolni, hogy felhívták az Espanyol játékosok figyelmét a hamarosan megrendezésre kerülő(?) Európa Bajnokságra. Az ok értelemszerű: még a legspanyolabb spanyolok se vették volna jó néven, ha a fél válogatott lerokkan egy tök érdektelen meccsen csak azért, hogy a helyi kis testvér kiélhesse az utóbbi évtizedek állandósult frusztrációját. Utálni persze lehet ezt a katalán világválogatottat, de az EB és VB győzelem nyilván mindenkinek tetszett, szóval ennyi kompromisszumot a legelvakultabb idióták is bevállalhatnak a cél érdekében.
Nem akarok összeesküvés-elméletet gyártani, mert nem hiszem, hogy Espanyol részről szándékos, vagy előre kigondolt lenne, de az feltűnő, mennyire más szellemben játszanak ellenünk, mint általában. Volt szerencsém látni a tavaszi Madrid elleni meccsüket, ezek alapján bátran állíthatom, hogy ha felét beletették volna annak az elszántságnak, amit ellenünk produkáltak az ősszel, akkor sokkal elnézőbb tudnék velük szemben lenni. Ismétlem: NEM azt mondom, hogy lefeküdtek, vagy rendszeresen lefeküdnének a Realnak, azt viszont igen, hogy lehetnek akármilyen pocsék passzban, ellenünk mindig a maximum felett teljesítenek, hogy baszódnának meg! A meccs után érzett örömöm elsősorban emiatt triplán-dupla. Ez köllött gecók? Itt egy négyes a pofátokba, csak hogy tudjátok, hol a helyetek!
Egyéni értékelő:
Pinto – én most már biztos vagyok abban, hogy Barcelonában létezik az edzői „hogyan basszuk el a kifutásokat” fakultás. Ilyen sorozatosan hülyeségeket csinálni csak akkor képesek a kapusok, ha nem a képességeikkel van baj, hanem külön tanítják nekik. Azt se értettem, hogy került egyáltalán oda, pláne, hogy mi a fenére jött ki a 16-oson kívülre miközben a támadókat viszonylag kontrolláltan lekövette a védelem? Nyilván az utóbbi hetek eseményei miatt látom ennyire sötéten a témát, de attól még nem kellene szokássá lennie minden egyes kapusunknál. Amúgy védett egy, vagy két komoly(abbnak tűnő) lövést és tulajdonképpen nem hibázott. – 6
Montoya – ici-picit csalódás lett, illetve megmutatta, hogy korai volt az örömünk vele kapcsolatban. Ugyanis elég volt egyetlen fineszes játékos (=Weiss), máris igen komoly gondban volt, ami a levédekezését illeti. Nekem már a VB-n is feltűnt pozitív értelemben a fiú, tehát nem leszólni akarom, de a világban vannak nála lényegesen komolyabb szintet képviselő játékosok, így azt mondom, hogy egyelőre nem bíznám rá nyugodt szívvel az első csapat jobb oldali védőposztját. Csupán az vigasztal, hogy az ezredforduló környékén kezdett feltünedezni a Barcelona csapatában egy igencsak szerény képességű futballista, aki akkor jobbára csetlett-botlott, bénázott. Carles Puyolnak hívták azt a feltörekvő ifjút. – 6
Puyol – ahogy az előbb „megtaláltam” Montoyát, máris megvédem, mert akármerről nézem, Weiss-szel Puyolnak is meggyűlt a baja, méghozzá eléggé szembetűnően. Nem hittem volna, hogy a megkopott gyorsasága a védelem szélén kívül máshol is gondokat okozhat, tegnap viszont nem kevés bizonyítékot láthattunk arra, hogy egy nem csak gyors, de a labdával jól bánó és bátran játszó ellenfél középen is képes lehet zavarba hozni őt. Ettől még alapvetően jó meccse volt ez, illetve bizonyságát láthattuk annak, hogy a védelem is akkor működik igazán jól, ha kölcsönösen megadják a szükséges támogatást a csapattársak – 7
Mascherano – annyi fokozót, jelzőt és fokozott jelzőt írtam már róla az idén, hogy első felindulásból kölcsön is veszem Bendak kommentjét amit a meccs után írt be. Szerintem nagyon találó a jellemzés és fontos gondolatot fogalmazott meg róla. „Mascherano mentése tökéletesen szimbolizálta a szezonját, ott volt, amikor és ahol lennie kellett és mentett. Óriási szezont futott idén…” Köszönet a segítségért és elnézést, hogy előzetes megkérdezés nélkül átvettem. – 8
Adriano - a tegnapi meccs bizonyos értelemben taktikai megvilágosodást hozott számomra, ugyanis Alves hiányában baromi könnyen bebizonyítottuk, hogy semmi szükségünk ennyire jobb oldalasnak lennünk. Most már évek óta nyomjuk azt a figurát, hogy szinte elbillen a csapat a jobb oldal dominanciája miatt, ehhez képest Montoya visszavont szerepköre máris bebizonyítja, hogy ennek nem kell dogmának lennie. Adriano köszönte szépen, élt a szabadabb mozgás lehetőségével és semmivel nem volt rosszabb, mint az utóbbi hónapokban Alves. A felismerés persze nem egy hihetetlen durranás, de egy kicsit meglepett és az se kizárt, hogy az ellenfelet is. A pontszám annak is szól, hogy ő adta a gólpasszt (de még milyet!) a harmadiknál. – 8
Busquets – kezdem a kiharcolt tizenegyesével, mert kiváló bizonyítéka lett annak, hogy az utóbbi hetek-hónapok alapján teljes értékű középpályásnak minősíthetjük. Évek óta funkcionál ő gyakorlatilag a pálya teljes hosszában minden létező poszton, a csapat egyre erősödő dominanciája eredményeképpen idén tavasszal már szinte támadó középpályásként is meg kell(ett) felelnie. Most már elmondhatjuk, hogy – nem meglepő módon – sikerült is teljesítenie. Közvetve gólpasszt adott a 11-es kiharcolásával. - 8
Keita – sajnos tegnap rendesen kijöttek a hiányosságai és ezt leginkább arra értem, hányszor ment el rajta támadás a technikai hibák miatt. Oké, hogy a világ legügyesebb középpályáján belül kell bizonyítania, viszont emiatt is volt feltűnő, hányszor fogta meg a csapatot egy rossz labdakezeléssel, rossz passzal, vagy egyszerűen azzal, hogy képtelen volt a legjobb megoldást választani az adott pillanatban. Az előzőekben leírtak persze nem akarnak kritika lenni, mert ilyen típusú karakter is kell a csapatba, viszont kevésbé lenne vicces ilyen ordító helyzetet kihagyni egy éles meccsen. – 6
Thiago – később majd leírom, hogy Iniestának mennyire jót tett a kevesebb=több elképzelés, azt gondolom, neki is jól jött, hogy egy kicsit a támadók mögött játszhatott. Meglepett, hogy a kommentátor is észrevette azt, hogy még így is többször volt indokolatlanul udvarias, mert erről pofázok már itt egy ideje. Meghúzza az első cselt, leráz magáról egy embert és nem a „hogyan előre?” lehetőséget keresi, hanem azon gondolkodik, kinek is illendő leadni a labdát. Ezek persze mind csak nagyon távoli benyomások, így lehet, hogy nem is igaz, de remélem, hogy a jövőben egyre több lehetőséget kap közel támadóként funkcionálni. Pár centi híján gólt lőtt tegnap. - 7
Pedro – látszik, hogy nagyon szeretne kimenni az EB-re, és ezt nem csak turistaként tervezi. Részemről pedig minden elismerés kijár Pepnek azért, hogy megadja a lehetőséget neki a folyamatos bizonyításra. És szerintem nem is volt egyáltalán rossz, sőt! Egyre jobban működnek az egyéni megmozdulásai, tegnap már egy pofátlanul laza cselt is megengedett magának, ez pedig az utóbbi hónapok alapján akkor is fejlődés, ha nem sikerült tökéletesen. Szerintem legalább két alkalommal majdnem tökéletes beadást is sikerült összehoznia, de nálam még mindig él az elv, hogy ha nem is játszik jól, a munkája bármelyik csapatnak előnyére válik. Szerintem se Cuenca, se Tello nem lett képes (egyelőre!) őt kijátszani a csapatból és ez nem csak azért van, mert ugyan ő se jó, de még mindig nincs jobb nála. - 7
Messi – nem akarok űrjelzőket idetenni, de akkor meg mit? Még a Football Managerben is teljesítmény kihozni 50 bajnoki gólt egy digitálisan elképzelt focistából, hát még a valóságban! Újabb hihetetlen rekord leborítva, a szabadrúgása és az akciógólja minimum fasza jelzővel illethető, a két 11-est meg csak beküldte a helyére. Egy korszakos egyéniség ugyan éppen most távozik a klubtól, de egy másik itt marad, aki garancia a folytatásra. - 10
Iniesta – első ránézésre tűnhet úgy, hogy ez nem valami fényes meccse volt, másodikra viszont kiderül, hogy mégis. Gondolom, az erősebb baloldalnak is köszönhetően volt nagyon aktív a pályán, de gyorsan hozzá is teszem, hogy rég játszotta be ennyire nyilvánvalóan a pálya teljes szélességét támadásban. Nem károgás, csak felvetés, hogy talán bizonyságot nyert: a kevesebb, több. Alves és Cesc hiányában kevesebb játékos akart egyszerre kreatív lenni a pályán, ezzel pedig ő is lényegesen szabadabban játszhatott. (Nehogy félreértés legyen, nem erre a vacak Alves-ra gondolok, hanem arra, amikor megy neki.) Jobban mehettek az összjátékok kicsiben, szabadabban vállalkozhatott egyéni megmozdulásokra, összességében jobban feltűnhetett a pályán. A tegnap este ebben az értelemben akár a jövőre nézve példaértékű lehet. - 7
Cesc, Tello, Xavi – szerintem nem volt sok jelentősége annak, hogy pályára léptek, de lehet, hogy csak nem figyeltem már eléggé koncentráltan a végén. Vagy lehet, hogy a mérkőzés utáni események utólag már elhomályosították a pályán történteket.
