Barcelona - Granada 2-0 (0-0)A szerdai meccs újrajátszásán világosan kiderült két dolog: egyrészt a BL csapatok és a sapnyol bajnokság kiesőjelöltjei között az a különbség, hogy előbbiek mindkét kontrájukból gólt lőnek, utóbbiak meg egyikből sem. Másrészt rádöbbenhettünk, hogy Xavi nélkül olyanok vagyunk, mint egy birkacsorda egy jóféle puli nélkül, mindenki kóvályog, amerre kedve tartja, és időnként egymás elöl legeljük le a területeket. Újra leírhatnám: a lényeg a három pont (hoppá, sikerült is), meg hogy a meccsek szerencsére 90 percig tartanak, és bár fejlődnek az ellenfelek, de 70-80 minutumnál tovább még mindig nem nagyon bírják. Hajtás után egyenkénti okosságok.
Barcelona - Granada 2-0 (0-0)A szerdai meccs újrajátszásán világosan kiderült két dolog: egyrészt a BL csapatok és a sapnyol bajnokság kiesőjelöltjei között az a különbség, hogy előbbiek mindkét kontrájukból gólt lőnek, utóbbiak meg egyikből sem. Másrészt rádöbbenhettünk, hogy Xavi nélkül olyanok vagyunk, mint egy birkacsorda egy jóféle puli nélkül, mindenki kóvályog, amerre kedve tartja, és időnként egymás elöl legeljük le a területeket. Újra leírhatnám: a lényeg a három pont (hoppá, sikerült is), meg hogy a meccsek szerencsére 90 percig tartanak, és bár fejlődnek az ellenfelek, de 70-80 minutumnál tovább még mindig nem nagyon bírják. Hajtás után egyenkénti okosságok.
Valdés (7,5) - Rögtön az első percben elküldtem a bús picsába melegebb éghajlatra: valahol az oldalvonal tájékán felpörgött a labda, és hatalmas ívben érkezett az ötösön belülre, Victorka meg végigmozizta a gólvonalról, ahogy Mascherano tusakodik a nálánál pár collal magasabb centerrel. Utána azonban javított, kétszer védett óriási bravúrral - akár nézhetjük úgy is, hogy neki köszönhető a győzelem. Az is kezd kiderülni, hogy a kapustól indítjuk a támadásokat szöveg inkább a Pep iránti tiszteletből táplálkozik, semmint Tito filozófiája lenne - bár érezhető a törekvés, hogy emberhez rúgja a hazatett lasztikat, de azért mostanság igen vidáman vagdossa előre olyan helyzetekben is, amikor teljesen kockázatmentes rövid passz opció is létezik.
Alvés (7,5) - Az elején egy picit túlpörögte a meccset, nyilván sértette a büszkeségét, hogy hétközben Tito hátrányban lekapta (ráadásul Adriano meg maradhatott ugye). Pár perc alatt aztán belejött, és igen jó meccset hozott, az ő szélén nem (sem) sok sót evett meg a Granada, mindeközben egyedül Messinek három majdnem-asszisztot osztott ki, és a beadásai is rendre életveszélyesek voltak. Ráadásul Xavi hiányában leginkább rá maradt az akciók megkomponálása - a posztjához képest kissé túlzott elvárás volt ez talán, de semmiképp nem vallott szégyent.
Song (6,5) - Alapjában véve nem volt nagy feladat elé állítva, mégis volt egy-két szembetűnő bakija, különösen az első félidőben. Ahogy azt Mascheranonál meg szoktuk jegyezni, úgy ide is muszáj leírni: időnként elfeledkezik magáról, és kiront a védősorból labdát szerezni. Ez persze szuper, ha sikerül, viszont ha nem, akkor kész a baj - nyilván a szűrő pozíció alapvetően bátrabb játékot követel, ez a reflex köszön ilyenkor vissza. Tegnap szerencsére csak egyszer tudta ilyen szituációban kizárni a támadó, de akkor Busquets észnél volt.
Mascherano (7) - Jól játszott, nyilván neki is talán a koncentráció fenntartása volt a legkomolyabb feladata. Ez azért nem sikerült teljesen, a 85. percben Songgal karöltve kajáltak be egy -egyébként nagyon szépen megjátszott- kombinációt, bár tény az is, hogy ekkora lendülettel jövő embert szinte lehetetlen jó ütemben felvenni.
Adriano (7) - Aktívan játszott, jól segítette az akciókat, egy unci-puncit néha puha volt a bal oldali védekezésünk, de semmi komoly. Az extra most is hiányzott a teljesítményéből, de mégse várhatjuk el tőle, hogy sorban nyerje nekünk a meccseket, szóval nagyon rendben van ez - részemről Alba beszerezhet egy vastagabb kispárnát a segge alá. [Friss hír, hogy ő is megsérült, még nem tudni, mennyire komoly.]
Fabregas (6,5) - Az előző értékelő posztban betrollkodtam neki egy hetest - egy kósza "igazad van, jó volt"-on kívül senkitől nem váltott ki érdemi reakciót, amiből azt szűrtem le, hogy senki nem igazán tudta hova tenni a teljesítményét. Most is hasonló volt a helyzet: irányítani nem irányított, kétszer ziccerbe került, de gólt nem lőtt, védekezésben ott volt, de igazából nem volt rá szükség, kreatív meg aztán végképp nem volt. Adott viszont 12 hosszú indítást, és mindegyik pontos volt - csak épp egyikkel sem igazán lettünk előrébb. Úgy összességében nekem ez egy ilyen tejszínhabbal, citromkarikával és eperrel feldíszített lószar, de maradjunk a semleges 6,5-nél.
Busquets (7) - Ez nem az a meccs volt, ahol ő igazán előtérbe kerülhetett volna, unalmában sokszor előrenyomult, hátha horgára akad valaki valami. A passzjátékot igyekezett gyorsítani, a 65. percben egyérintőből nyomott egy ilyen eszem-faszom megáll típusú, Busquetstm labdát balra, abban az akcióban tulajdonképpen minden benne volt, ami a Barca, csak Messi sajna a végén egy paraszthajszállal lemaradt a beadásról. (Egyelőre nem találtam róla videót, de ha meglelem, akkor utólag iktatom majd.)
Thiago (5,5) - Meccshiány, miegyéb, de itt nem vagyok bajban, mint Cescnél: ez oltári gyenge volt. A higanymozgású cselekből semmit nem láttunk, meg úgy igazából semmiből sem, azt írtam fel róla az első félidő közepe tájékán, hogy pehelysúlyú, és ennél jobban most sem tudom leírni. Persze szar ügy, hogy egy lelkes Xavihoz méregetjük...
Sanchez (7,5) - Már az elején eszembe jutott, hogy mekkora élmény lehet az Alvés-Alexis szárny ellen játszani, kb. mintha Sonic és Kung Lao ellen harcolnál az utolsó doboz sörért a közértben. A kanalas gyilkos türelmével őrölték fel Siqueiráékat, még ha a munka legvégét Pedro is végezte el.
Messi (7) - Most a helyzeteit nem rúgta be, pedig legalább öt-hat sima ziccere volt. Mezőnyben feltűnően indiszponáltnak tűnt, a sétálgatását meg kezdem megszokni. A többi idiótaságát nem kommentálnám, egyértelműen idegesnek tűnt valamiért. (Vajon kitől terhes Shakira?)
Villa (5,5) - Két lesrefutáson kívül nem sokat mutatott (az egyik egyébként nem volt az), azután közvetlen a cseréje előtt mégis majdnem beköszönt: klasszikus kézilabdás húzást csináltunk, Thiago indított, és jobbról balra egyre gyorsulva ment a bogyó: Alexis, Alvés, Messi, Fabregas, Adriano, s végül Villa érkezett a centerezésre, de kicsit maga alól kellett ellőnie, így fogta a kapus (le nem írom a nevét...). Mind az akció, mind a befejezés technikai kivitelezése megérdemli, hogy külön megemlékezzünk róla - mást úgysem nagyon lehet írni Villáról...
Xavi (8,5) - Nagyon régen láttam, hogy ekkora hatással lett volna a csapatra a játéka. Tényleg -némi barokkos túlzással élve- az őskáoszból teremtett harmóniát egycsapásra - mint valami görög isten. Ja, és ezt szedd ki, mákvirág!
Pedro (6,5) - Villához képest előrelépés volt, de most kellett volna nagyon tőle a gól, és az nem sikerült. Tulajdonképpen jó volt, de valahogy cserecsatárként nálam az számít igazán, hogy kézzel foghatóan mit tud hozzátenni.
Tello (-) - Akárhogy nézzük, pont erre a kicsit sablonos, de legalább megbízhatóan működő játékára általában óriási szükségünk van.
Barcelona: Valdés, Alvés, Mascherano, Song, Adriano (Tello, 73'), Thiago (Xavi, 53'), Busquets, Fabregas, Sanchez, Messi, Villa (Pedro, 53')
Granada: kapus, Nyom, Inigo Lopez, Borja Gomez, Siqueira, Mikel Rico, Iriney, Torje (Ortiz, 66'), Brahimi (Jaime, 75'), Orellana, F. Flores (El Arabi, 58')
gól: Xavi (87'), Borja Gomez (ög., 90'+2')
