Segélykiáltásunk Felhívásunk nyitott fülekre talált, így ismét vendégposzttal támadunk. Ezúttal - immár visszatérő munkatársként - Xavier06 jelentkezik a megszokott formátumú meccsértékelővel. Jó szórakozást hozzá!

Rayo Vallecano - Barcelona 0-5 (0-1)

"Ide a dohánnyal, különben ízekre pofoztatom magam! És ezt nyugodtan vehetik fenyegetésnek!"

Segélykiáltásunk Felhívásunk nyitott fülekre talált, így ismét vendégposzttal támadunk. Ezúttal - immár visszatérő munkatársként - Xavier06 jelentkezik a megszokott formátumú meccsértékelővel. Jó szórakozást hozzá!

Rayo Vallecano - Barcelona 0-5 (0-1)

"Ide a dohánnyal, különben ízekre pofoztatom magam! És ezt nyugodtan vehetik fenyegetésnek!"

A szerdai meccsen több rekordgyanús teljesítményt is sikerült összehozni (majdnem ezer passz, különböző források szerint 82-90% közötti labdabirtoklás, BL-meccsen…), a legfontosabb azonban talán az volt, hogy a csapat először állt fel a komplett alap védelmi ötös (Alves, Puyol, Pique, Abidal, Busquets) nélkül. Talán mondanom sem kell, hogy ez mennyire megviselné a világ bármely csapatát, játékban és eredményességben is, mi azonban, mint valami elsőkerék-meghajtású katalán szuperautó robogtunk tovább. Nos, tegnapra a helyzet még rosszabb lett: egyrészt kiesett Mascherano, az utolsó értékelhető tapasztalattal bíró középső védőnk is, másrészt visszatért Alves (még nem kezdőként).

Előzetesen annyit szerettem volna a meccstől (a sérülések elkerülése mellett), hogy ha lehetséges ne legyen gól minden, a kapunk felé menő lövésből, még akkor sem, ha mi indítjuk el. Leo 1-2 apró góllal tegyen még egy kis maltert a szobor talapzatba, és ha lehet, valamelyik csatárunk a sok közül hozzon végre valami értékelhetőt.

A jelentős szélben tényleg úgy kezdett a Rayo, mint aki (a Celtictől eltérően) nem a komplett BKV-flotta kapu elé parkolásával szeretne eredményt elérni, és 15-20 percig az erős letámadással eléggé le is tudták bénítani a játékunkat. Tito kis meglepivel készült, ugyanis nem Song, hanem Busi játszott centerhalfot, így az idei szezonban immár a hetedik formációt próbáltuk ki középen (utána Barta pályára lépésével a nyolcadikat is…). Aztán a már szinte megszokottá váló zseniális Cesc-passz, Villa higgadt befejezése, és onnantól idén szinte szokatlan módon lehetett érezni, hogy ez már megvan. Persze nagyon kellett a második gól, de a Rayo igazából helyzetbe sem került, pusztán három értékelhető lövést bírtak összehozni. Mindent egybevetve nem érdemeltek ekkora verést, de beleszaladtak abba, ami már sok más hasonló utat választó csapattal is előfordult: a kezdeti erős presszing pont a 75. percre tette meg a hatását, mi meg higgadtan kivégeztük őket a végén.

Két nehéz idegenbeli meccsen 6 pont, 10 gól, ez több mint bíztató, de a lényeg nem a számokban van (bár ha így mennénk tovább, az 100 pontos, 120 gólos szezon lenne a végén…). Tito munkája most kezd egyre látványosabban feltűnni – pl. mikor láttunk olyat Pep 4 éve alatt, hogy a kapus felküldi az összes mezőnyjátékost a félpályáig, majd kirúgja a labdát? Ez tegnap minimum 10 alkalommal megtörtént, és ez nyilván nem véletlen. Tito látja a gyenge pontokat, és próbálja minimalizálni a hibalehetőséget, ilyen ad-hoc védelemmel pedig nem vállalta be a folyamatos labdakihozatalt. A (tegnapi) hátsó stabilitás mellett jóval szimmetrikusabb lett a széljátékunk is Alba érkezésével, sok esetben felgyorsítottuk a középpálya átjátszását, nagyobb szerepe lett a keresztlabdáknak, valahogy a nagy egész sokkal célratörőbbnek tűnik.

Mintha egy, a szubkultúrájában már teljes mértékben elfogadott művész kilépne a mainstreambe, és elkezdené hideg fejjel eurókra váltani a tehetségét. Tito vérprofi ügynökként elkezdte menedzselni Pep művészetét, hatékonyabbá, céltudatosabbá, a nagyközönség által is jobban befogadhatóvá tette. Levagdosott pár részt az individuumból, az összkép (még) nem annyira cizellált, de az eredményesség, a végeredmény kikezdhetetlen. Ha nem lenne istenkáromlás, azt is mondhatnánk, hogy a Pep-féle Barcába beoltott egy kicsit a jo5e-féle Chelsea legyőzhetetlen robothadseregéből. A lényeg persze, hogy ne menjünk el végleg a kommersz irányába, maradjunk meg a filozófiánál, de pár, az eredményességet gátló dogmán lépjünk túl, és úgy tűnik idén ez következik. Egy kicsit le kell adni Ted Mosby hülye elveiből, ha már Barney Stinsonnal versenyzünk a csajokért, így meg nagyon jó esélyünk lesz arra, hogy mi csinálunk meg először minden szembejövőt.

Alább a pontszámok (engedtessék meg, hogy ne csak a tegnapi meccsel kapcsolatos kommentjeimet írjam le, talán nem bánjátok):

Valdés (7) - Azt már a szezon előtt is tudtuk, hogy a kifutásokkal bajban van, és magabiztosan összehoz évente 2-3 potyagólt, azonban eddig a lábmunkájával és az 1-1 elleni védéseivel sikerült kompenzálnia. Idénre ez annyiban módosult, hogy a rossz kifutások és a potyagólok mellett a Real elleni epic fail óta már nem nagyon játszik védőt sem, és igazából labda sem akadt még el benne túl sokszor, szóval eddig szinte úgy tűnt, beljebb lennénk egy vészkapussal. Tegnap elkezdett kicsit törleszteni a fennálló adósságból, az obligát aláfutás persze megvolt, de két szép védést azért így is hozzátett.

Montoya (8) - Mióta úgy néz ki, hogy Alvést is elkapta a braziloknál 30-hoz közeledve oly jellemző megbolondulás (sok pénz megvan, hírnév megvan, most jöhetnek a hülye ruhák, a bulik és a csajok), azóta valahogy nyugodtabb az ember, ha Martin van a jobb oldalon. A taxisok réme védekezésben már most stabilabbnak tűnik, és előre is mindig benne van a nagy játék. Volt egy gyönyörű szólója is a gólpassz mellett, valahogy most hatékonyabbnak tűnik a játéka, mint a brazilé, és Pedróval is nagyon jól megértik egymást. (Persze képességekben még mindig Alves a világ legjobb szélső hátvédje, de ezt bizonytani is kellene.)

Busquets (8) - Mindenkinek mást jelent a Barca lényege, és minden játékos mást is tesz hozzá. Benne van Puyol legyőzhetetlen akarata, Iniesta légiesen elegáns és kifinomult technikája, Xavi rendíthetetlen ragaszkodása az alapokhoz, vagy éppen Messi tökéletességet súroló zsenialitása. Mindezekkel együtt mégis úgy érzem, hogy a Barca alapjátékára a legnagyobb hatással Busquets van, ő a filozófia esszenciája, a mások által legkevésbé megértett és megbecsült zseni. Teljesen más a játék dinamikája és hatásfoka, amikor egy jó Busi a pályán van. Rajta keresztül és általa a leghatékonyabb az átrendeződés, sokkal egyértelműbb és céltudatosabb a labdabirtoklás, mélyebb az előre és a hátra játék, vagy a formációk közötti váltás bármely játékhelyzetben. Most mondjuk centerhalf volt, de ez akkor is igaz.

Adriano (7) - Hát, ha valaki nem középhátvéd alkat, akkor az ő, de már az is biztos, hogy a kapuson kívül bármilyen más poszton el tud játszani magas színvonalon (de lehet ott is jó lenne). Volt pár eladott labdája, egy-két túlvállalása, de összességében nem várhatunk el tőle többet. A tökéletes, mindenhol használható jolly joker.

Alba (8) - Egy fura genetikai kísérlet szerencsés tanúi lehetünk: Alves klónját 3 évvel ezelőtt beoltották a La Masia DNS-ével, az így keletkezett egyedet elküldték pár évre tapasztalatot szerezni, most pedig visszatért a lefuthatatlan, soha el nem fáradó, gólerős metronóm Intermouse. Az elején kicsit elvitte a hév a sárgánál, de utána hihetetlen profi módon hozta le a meccset, és a gólpassz is megvolt megint.

Song (7) - Valószínűleg csak jól hangzó marketing duma volt, hogy azért kellett mindenképpen ő, mert tökéletesen tud középhátvédet is játszani (miután lemaradtunk a valóban kétéltű Javi Martinez megszerzéséről), látni kell, hogy jóval otthonosabb egy sorral előrébb (és Busqets-nek valóban kellett is egy backup). A fejjátéka meghatározó, ebben biztosan a csapat legjobbja, az első félidőben szükség is volt rá, lent már kicsit nehézkesebb, azért még szoknia kell a stílust.

Cesc (8) - 2 gólpassz, 1 gól - csak a szokásos, mondhatni (és egy ziccer még ki is maradt). Egy újabb racionális Tito döntés, felesleges mindhárom kreatív zseninket túlterhelni azzal, hogy mindig játszanak, és egyszerre vannak a pályán. Hasznosabb, ha rotáljuk őket, így mindig van két pihent emberünk a pályán. Visszakapta a posztját, azóta varázsol, és nem elhanyagolható, hogy ő tud a leghatékonyabban helyet cserélni Messi-vel, és felmenni hamis kilences pozícióba, így a másik két kollégánál jóval gólerősebb is.

Xavi (7) - Asztúria Hercege hozta a szokott minimumot (ami bárki másnál egy viszonylag magas szint), bár sokat kéne kutatni az emlékek között, hogy mikor volt ilyen kicsi a labdabirtoklási fölényünk akkor, amikor ő is a pályán volt. Valahogy azt érzem, hogy már nem is annyira az előre játékunkat, mint inkább a hátsó stabilitásunkat adja meg az, amikor ő is játszik.

Pedro (8) - Az elején elszúrt egy kvázi gólpasszt, de utána megmutatta, hogy miért nélkülözhetetlen számunkra. A megállás nélküli rohangálás és visszazárás alap nála, a negyedik gól előtti assziszt pedig ezen a szinten rutin munka. Viszont az első találat előtti labdaszerzés és a második gól előtti szóló bármilyen apróságnak tűnik is, legalább olyan fontos volt, mint maga a befejezés.

Messi (8) - 301 gól cca. 25 évesen, az idei naptári évben eddig 73… Ha így megy tovább, és elkerülik a sérülések a pályafutása végéig, akár 7-800 gólja is lehet, ami egészen elképzelhetetlen, sztratoszférikus szám (már az eddigi is az, amúgy). Két dugóra Pelé éves rekordjától, 12-re Gerd Müller mindenkori abszolút csúcsától, miközben gólpasszokat is ad, és folyamatosan leköt két-három embert. Más szint az, ahol ő játszik, tegnap pl. a legjobb önmagához képest nagyon fásultan lőtt kettőt, és lehetett volna több is. Nehéz nem észrevenni, hogy mennyire megtanult szabadrúgást lőni – ez kicsit arra emlékeztet, mint amikor azt mondták Jordanről, hogy csak 1-1-ezni tud, aztán egy holtidényben megtanult középtávolit is dobni, onnantól meg már nem voltak nyitott kérdések. (Jordi Amat pedig nem hazudtolta meg espanyol múltját, szerencse, hogy nem sikerült taccsra tennie…)

Villa (7) - Erről van szó, ezt szeretnénk látni, David. Bemozog, odaér, berúgja, tőle ennyire van szükség, de erre nagyon. 4 gól ennyi játékperccel - abszolút vállalható. Nem bánnám, ha híven a hátán látható számhoz még pár évig itt larssonkodna, ha elfogadja ezt a helyzetet, azzal nagyon sokat nyernénk mi is, de szerintem ő is.

Alexis (6) - Csórikám, nem volt rossz, de a kapu előtt nagyon nem megy. Adott egy gyönyörű passzt Messinek, a harmadik gólt kvázi ő találta ki az Albának visszatett labdával, de a döntő helyzetekben még túlságosan görcsöl. Állítólag nagyon szerény, félénk srác, aki egyedül él (a bátyja látogatja néha), ebből kiindulva nem nehéz elképzelni, hogy elég lelkis is lehet, így a jelenlegi helyzet extra nyomást jelenthet neki. A tehetség megvan, ha megkapja a bizalmat, meg fogja hálálni, csak egy kis áttörés kell, mint Cesc esetében.

Bartra (-) - Személyes kedvenceim egyike (pedig nem is vagyok kiscsaj). Benne van a legtöbb a potenciális La Masia centerhalfok közül, nem véletlen, hogy ő maradt itt. Hibátlan felépítés, jó fejjáték, magas fokú technikai képzettség és passzkészség, jó játékolvasás, higgadt fejlődés.

Jonathan dos Santos (-) - Tito szép gesztust produkált a pályára küldésével, máskor erre nem nagyon lesz esélye, így reményeink szerint részese lehet majd a bajnokcsapatnak.