Az utóbbi pár hétben, mióta magyarul megjelent, többször is szóba került nálunk ilyen-olyan módon Graham Hunter: Barca - A világ legjobb csapatának története című könyve. Ez gondolom nem meglepő azok számára, akik tisztában vannak vele, hogy a magyar fordítást három népsportos sztárblogger (most már ez a fogalom is létezik), _benito, Garcia bőrmester és heinrich készítette. Többek között nekik is hála, néhány példányt nektek is kioszthattunk - sajnos a könyvesőnek már vége, de aki még esetleg vacillál, hogy a Mikulástól vagy a karácsonyfa alá kérjen-e egy példányt, annak most segítünk dönteni. Hajtás után könyvkritika és egyéb jótanácsok.

Az utóbbi pár hétben, mióta magyarul megjelent, többször is szóba került nálunk ilyen-olyan módon Graham Hunter: Barca - A világ legjobb csapatának története című könyve. Ez gondolom nem meglepő azok számára, akik tisztában vannak vele, hogy a magyar fordítást három népsportos sztárblogger (most már ez a fogalom is létezik), _benito, Garcia bőrmester és heinrich készítette. Többek között nekik is hála, néhány példányt nektek is kioszthattunk - sajnos a könyvesőnek már vége, de aki még esetleg vacillál, hogy a Mikulástól vagy a karácsonyfa alá kérjen-e egy példányt, annak most segítünk dönteni. Hajtás után könyvkritika és egyéb jótanácsok.

Nem akarom rögtön magam fényezni, de meggyőződésem, hogy közte vagyok a tíz legalkalmasabb embernek erre az írásra. Először is, mert tele vagyok bennfentes infókkal. Mint már említettem, volt szerencsém beszélgetni azokkal az emberekkel, akik a könyv itthoni megjelenését lehetővé tették, s hallottam tőlük néhány vonatkozó, meg néhány kevéssé releváns számadatot. Muszáj azzal kezdenem, hogy csüggesztő dolgokat mondtak. A könyv bolti ára 3500 forint (de csak a legbénábbak nem szereztek rá 25% kedvezményt), ezért kb. 500 oldalt kapunk, ami csak egyszeri olvasással számolva is alsó hangon nyolc óra szórakozást jelent. Egy mozira röhögve fizetünk ki ezer forintokat, egy 90 perces, kétes minőségű filmért pedig le is torrentezhetnénk, egy könyvre viszont vonakodva áldozunk. Már csak racionálisan nézve is hülyeség ez, ugyanannyi pénzért legalább kétszer annyi időre leköt egy könyv, mint egy film - ráadásul konkrétan ezt a kötetet garantáltan nem egyszer fogjátok elolvasni. Roppant szomorú tendenciák ezek, meggyőződésem, hogy egyfajta globális elbutuláshoz vezet a jelenség, hiszen az sem véletlen, hogy a könyvnyomtatás felfedezése és a sötét középkor vége is egy időre tehető. (És nem, a blogolvasás nagyon nem ugyanaz.)

Ennyi általános bölcselkedés után fókuszáljunk Hunter művére. Ami először feltűnik, hogy újraértelmezték a borítót. Ízlés kérdése, nálam a gránátvörös-kék színkombinációval nem lehet nagyon melléfogni, Messi sematikus sziluettje meg kifejezetten jobban tetszik, mint az eredeti kiadáson szereplő fényképes megoldás (arról nem is beszélve, hogy felirat nélkül is felismernénk a jellegzetes mozdulatról, nem úgy, mint Sir Alex idétlen szobrát). Külön pirospont, hogy kihajtható fülek vannak a borító belsején, kiváló könyvjelzők, kifejezettem utálom, amikor speciális eszközt kell bevetni erre a célra.

Tartalmilag a könyvre a legjobb szó, ami eszembe jut, az exkluzív. Vissza kell utaljak rá, hogy mennyire alkalmas kritikusnak tartom magam - valószínűleg, ami a magyar sajtóban a csapatról az utóbbi években megjelent, azt én megírtam olvastam. Mégis, számomra tele volt a könyv új információkkal, amelyek nem csak az állandó Barca-éhségünket csillapítják, de a történtek értelmezéséhez is szilárd alapokat nyújtanak, sok következtetést maga Hunter is levon. Egyértelműen a Laportáról szóló részek a személyes kedvenceim, de minden fejezetben vannak gyöngyszemek, amiknél az ember megáll, és hosszan csóválja a fejét, csapkodja a térdét, esetleg megtörli a szemét. Odáig is elmerészkednék, hogy ha a Pep-csapat históriáját majd egyszer tanítják, lehetne ez a tankönyv, kontent tekintetében világbajnok kötet.

A világ legjobb csapatának története tizenhárom nagy fejezetbe szerveződik, az egységek felváltva szólnak egy-egy meghatározó emberről némileg életrajzi jelleggel, illetve valamilyen eseményről vagy jelenségről (pl. a Barca-Real ellentét, vagy a klub futballfilozófiája), amiket alaposan körbejár Hunter. Ezzel a csoportosítással lehetne vitázni, nyilván szubjektív dolgok alapján döntött a szerző - én másképp csináltam volna, de így is rendben van. Ami mellett nem tudok viszont szó nélkül elmenni, az az egyes fejezeteken belül történő ipari cikázás az időben. Sokszor ide-oda ugrálunk éveket, persze mindig világos, hogy épp hol tartunk, de a dolgokat nagyobb összefüggéseiben látni szinte lehetetlen. Most ha ehhez hozzávesszük, hogy az egyes fejezetek témái is bőven átfednek, akkor egy időben kibogozhatatlanul kusza valamit kapunk. (Blogger szemmel különösen frusztráló, hogy egy ilyen kincsesbányában szinte reménytelen bármit is gyorsan visszakeresni.) Persze Hunternek nem is célja az események ilyesforma kronológiai bemutatása, inkább érzéseket, gondolatokat közvetít, és tagadhatatlanul jó ebben, de sokszor így is indokolatlannak éreztem a csapongást.

A könyv legnagyobb hiányossága, hogy gyakorlatilag nincsenek benne képek. Ez szerintem tipikusan olyan cucc, amihez jól passzolna egy-egy az eseményeket illusztráló fotó. A magyar kiadást kiegészítették egy a neten szabadon elérhető 99 darabos videógyűjteménnyel - nem tudom, hogy ez a fenti problémát hivatott-e orvosolni. Ha igen, akkor bátran állíthatom, hogy nálam nem sikerült. Szerintem ember nincs, aki szívesen kizökken azért az elmélyült olvasásból, hogy percekig videókat nézegessen. (Illetve aki hajlandó ilyesmire, az valószínűleg nem vesz a kezébe könyvet - lásd első bekezdés.) Lehet, hogy majd tizedik olvasásra megnézegetem a gyűjteményt is, de egyelőre nem éreztem rá késztetést. Mindazonáltal értékelem a fáradozást, de nálam ez nem nyert.

A magyar fordítással általában elégedett vagyok, nem lett hibátlan a szöveg, de bőven a jó minőségű kategóriába sorolom. Sőt, a bevezetőben említett urak egy-egy cikkel is hozzájárultak a műhöz, ezekben abszolút pozitívan csalódtam. Alapból ellenérzéseim vannak az ilyesmikkel kapcsolatban - minek kell egy már elkészült, más által írt könyvbe beletrollkodni? -, de ezek szerintem jól eltalált írások, amik hozzátesznek az egészhez, szóval részemről jár értük a pacsi. A könyv végén még némi függelék is van. Nem az itt található dolgokért érdemes megvenni a kötetet, bár a spanyol focizsargont tartalmazó szószedet akár hasznosnak is mondható.

Összességében egy magára valamit is adó culé számára megkerülhetetlen a Hunter-könyv elolvasása. A fentebb említett néhány apróbb hibát abszolút elnyomja a tartalom: Xavi, Ingla vagy épp Vilanova meséli el, hogy látja a dolgokat, mintha csak a kanapén ülne mellettünk, ráadásul nem kell érte sehova menni, vagy épp össze-vissza kattintgatni. 500 oldal tömény Barca, ami bárkit megrészegít.