Tot El Camp

Spanyol kupa, negyeddöntő: FC Barcelona - Málaga CF

2013. január 16. - vigvik

Végre szerda, végre Barca! Ki is az ellenfél? Málaga... Na várjatok, azokkal nem a hétvégén játszottunk? Ja, hogy ez kupameccs... És azt mi komolyan vesszük?

Végre szerda, végre Barca! Ki is az ellenfél? Málaga... Na várjatok, azokkal nem a hétvégén játszottunk? Ja, hogy ez kupameccs... És azt mi komolyan vesszük?

Kicsit johneaglere veszem a figurát - ő szokott időnként kulisszatitkokat elárulni a posztok készítésével kapcsolatban. Szóval annál nagyobb szopást kihívást, mint kupabeharangot írni egy olyan csapatról, akivel három napja játszottunk, nehéz elképzelni. (Pláne, hogy én is értékeltem.) Nem mondom, a negyedosztályú ellenfelek se piskoták, de ez mindent visz. Úgyhogy a Vigvik éllettörténete összes című anekdotagyűjteményemből is prezentálok egy fejezetet, illetve rajzoltam nektek egy képregényt a poszt végére, mintegy kárpótlásul az elmaradt beharangért.

Na szóval, jóval beljebb vagyunk a Málaga-küldetés megértésével kapcsolatban, mint voltunk pár nappal ezelőtt, de a mai csörte vízionálásához legfontosabb tényezőt még nem tudjuk: mindenáron meg akarjuk nyerni a kupát, vagy sem? Valljuk meg -ellenfél iránti tisztelet ide vagy oda-, idáig nem vállalt túl nagy rizikót Tito azzal, hogy jórészt a tarcsit küldte hadba a kupában. A szezon elején azt írtam, hogy nem nagyon szeretném az alapcsapatot látni ebben a sorozatban, és továbbra is tartom a véleményem. Ez tipikusan az a helyzet egyébként, amiből nem tudok jól kijönni (lásd még: arcoskodó Barcások, lefitymálja a kupát, stb.), de akkor is azt gondolom, hogy az a helyes hozzáállás, ha némileg tartalékosan állunk ki. Meg is mondom, miért.

Úgy uszkve hét évvel ezelőtt szippantott be átmenetileg a mendzserjáték aktuális verziója (nem utolsó sorban azért, mert a Barca atájban is épp a világ tetejére tört). Akkoriban minden haverom azt mondta, amikor mutogattam nekik büszkén a csapatom eredményeit, hogy mekkora fos ez a játék, olyan nincs IRL (Football Manager szakszó, jelentése: a valóságban, az angol in real life kifejezés rövidítéséből ered), hogy egy játékos egy évben 91 gólt lő, meg hogy 19 bajnokiból 18-t megnyer egy csapat. Srácok, itt a válaszom: az FM sorozat pár évvel megelőzte a korát! Szóval oda akartam kilyukadni, hogy a játékban kerültem mindig ebbe a szituba: januárra utcahossznyi előnyöm volt a bajnokságban, plusz a padon is extraklasszisok porosodtak. Így egy idő után rászoktam, hogy tavasszal a bajnokságban jobbára a B csapat játszott.

Most azonban tényleg IRL dolgokról beszélünk, s egyszerűen a jó szezon alapja mindig a bajnokság. Az egyetlen sorozat, ahol valóban lehet tervezni, nem tudja a rengeteg munkát egycsapásra széttrollkodni egy hülye bíró, vagy egy almás-mákos malacpörköltet reggeliző ellenfél, mint az bármikor megtörténhet egyenes kieséses rendszerben - és Tito nem tud majd visszatölteni egy régebbi mentést, ha kakiul alakulnak a dolgaink. Guardiola mindig is hangsúlyozta, hogy a körmérkőzéses lebonyolítás az igazi fokmérő. Épp ezért a bajnokságot feltétlenül szem előtt tartva kell játszani a kupában. Még azt is megkockáztatom, hogy egy BL sikert is be tud árnyékolni, ha a csapat vergődik a hazai pontvadászatban (s itt nyilván nem egy tisztességes dobogós helyet értek vergődés alatt, csak filozofálgatok), hiszen adja magát a magyarázat: pont kijött nekik a lépés azon a pár mérkőzésen.

Persze másfelől közelítve a kérdést: butaság lenne nem építeni az eddig megszerzett bajnoki előnyre további kupák reményében. Mindenképp roppant nehéz zsonglőrmutatvány ez, hiába csak három kuglit kell a levegőben tartani egyszerre. De... Ha összehasonlítjuk a 2008-2009-es és a 2010-2011-es idényt, akkor rengeteg párhuzamot vonhatunk, csupán az utóbbiban elbukott kupadöntő csúfondároskodik a jelentős kölünbségek listáján. Illetve még egy dolog: míg első szezonjában Pep többször is hangoztatta, hogy a kupa a tartalékoké, ott bizonyíthatnak, végig velük fog játszani, addig két évvel később már Messivel szecskázta az Almériát, s így is többször döcögött a szekér, a végére pedig el is tört a tengely.

Biztos, hogy komplexebb okok is húzodtak Pep döntése hátterében (például a röhejesen rövid pad), de mégis azt mondom, okuljunk ebből: nem feltétlen jelent biztosabb sikert a legdurvább kezdő erőltetése. Különösen igaz ez a hazai kupasorozatra, ahol egyrészt motivációs kérdések is felmerülnek, másrészt pedig a tartalékok is komoly esélyekkel lépnek pályára. Sőt, talán még az öltözői hangulatot is jó irányba befolyásolja, ha mindenki játszik időnként. Így ismét ugyanoda jutottunk: játsszon csak a cseresor - lesz, ami lesz. S megelőzve a tamáskodókat: a tavalyi szezont felhozni rossz ómen példa, akkor nem nyertünk sem bajnokságot, sem BL-t...True story

Szolg. közl.: Nem akarjuk elsumákolni a kvízt, lesz hamarosan eredményhirdetés, a megfejtőktől még pár nap türelmet kérek.

Frissítés! A megerősített kezdő: Pinto - Montoya Mascherano Puyol Adriano - Iniesta Song Thiago - Alexis Messi Tello

comments powered by Disqus
süti beállítások módosítása