Puska kellett volna?

Facebook Tweet Tetszik

2013. február 02. - totelcampblog

"- Puskát kellett volna hoznunk ehhez a melóhoz.
- Hányan vannak fenn?
- Tizen-tizenegyen. Attól függ Arbeloa számít-e?
- Az emberünkkel együtt?
- Nem biztos.
- Szóval lehet, hogy tizenketten is vannak?
- Nincs kizárva.
- Ááá, puska kellett volna, baszd meg!"*

Bizony-bizony, utólag ebbe mindenképpen lehet kapaszkodni. Puska, nem pedig műanyag vízipisztoly - vagyis élesített lábak és némi szerencse, hogy le legyen tudva a gond. Ilyen egyszerű ez? Tényleg? Ha ezek adottak, akkor Jules karizmája és kisugárzása olyan erős, hogy teljesen mindegy ki vár rá, azt minden világállapotában kéjes magabiztossággal szétlövi?

Még ha intuitíve úgy is érezzük, hogy a válasz igen, akkor sem árt némileg egzaktabb bizonyítékok után nézni - vagy legalábbis feltúrni a lehetőségek raktárát, hogy mégis milyen zárolt kacatok szolgálhatnak fényes bizonyítékául eme magunkénak érzett teóriának.

Mindenekelőtt be kell vezetnünk néhány fontos fogalmat!

Definíció 1 (Erős dominancia, de nevezik még 2-6- illetve 5-0-szabálynak is): A Barcelona mindig tönkreveri a Real Madridot, mert annyival jobb nála.

Definíció 2 (Gyenge dominancia, avagy Guardiola-rendszer): A Barcelona nem veri mindig agyon a Real Madridot, de szűkebben mindig megveri azt.

Tétel (Mourinho-féle tehetetlenségi tétel): Konszolidált világállapotban nincs erős dominancia, a két csapat között huzamosabb ideig nincs 4-5-gól különbség, de az empirikus tények azt mutatják, hogy a Vilanova-Roura-lemmák helyes gyakorlatba ültetésével a gyenge dominanciának egyelőre fenn kellene állnia.

Bizonyítás: Elegendő megmutatni, hogy egyrészt mi ennél sokkal többet tudunk támadásban, ráadásul sokféleképpen, csak nem mutattuk be a teljes repertoárt, ellenben a Real nem feltétlenül van ilyen helyzetben; másrészt az előbukkanó világklasszis korrekciók miatt a védekezés hatékonyságában egyik csapat sem biztos, hogy távol volt az általa nyújtani képes maximumtól.

Nézzük először azt, amiért az átlag fociszurkoló leül clásicót nézni: a mi támadásainkat!

1. félidő, 0-0-ás állás: a statikusan mozgó és Pedro miatt félig-meddig kiküszöbölhetetlenül eltolódott Real-védelemre Jordi Alba startol rá mélységből, jön is Iniesta varázslatos labdája, csak a lövés törik el - na majd legközelebb. Az ehhez hasonlókra számos alkalom lenne az ilyen partikon, vissza is térünk még rá.

2. félidő, a gól: ebből sajnos nehéz lesz kiindulni, mert a védők által felvett formáció finoman szólva is érdekes - ritkán látni olyat, hogy ennyire tömörülve-tolódva, egy egyenesre felhúzhatóan ekkora hegyesszöget zárjon be játékosok sora a tizenhatossal. Tiszta szívből röhögnék rajtuk - főleg, hogy gól lett a szitu -, de lentebb majd látni, hogy nekünk is sikerült hasonlót. Mindettől függetlenül a kulcs Jordi Alba védelmi vonalat megtörő mozgása és Messi játékolvasása, ahogy akció közben a labda feltételes útjába mozog. No meg az, hogy Cesc tegnap képes volt arra, amire senki más...

2. félidő, 0-1-es állás: talán a legszebb akciónk; Pedro mozgása elcsalja Arbeloát - azért köszönjük meg neki, hogy ilyen szép messze kísérte Petikét -, Cesc és Xavi gyorsan lezongoráznak egy visszapassz-indítás kombinációt, Alves mintaszerűen mozog, és kiváló a befejezés is, a betett labdára már Cesc érkezik, és lő fölé - ha beakadt volna a léc alá, akkor a kéjes tökéletesség érzésében nyögdécselnénk.

2. félidő, 0-1-es állás: a meccslabda. A megszerzett golyócskával Cesc egyből indítja Pedrót, aki még bőven a saját térfélről startol - nem kontra ez, csak a Szibéria nagyságú területek bejátszása, nem kellene, hogy szokatlan legyen a csapattól. Sajnos részben mégis az, mert ilyen helyzetekben sokszor vagyunk hajlamosok kerülni az ennyire direkt passzokat. Még egy kis fény: itt valószínűleg Xavi is szöktetett volna, de ne bánjuk, hogy az Anglián szocializálódott Fabregas lábában volt a döntés. Hasznosat tanulni mindig lehet - nem várt helyekről is. (Nem véletlenül mostam el a helyzet végét - olyannyira nyomja szívemet. Gondolom a tiéteket is.)

2. félidő, 1-1-es állás: az utolsó utáni esély. Bizonyos szempontból az eddigiek csimborasszója: Jordi Alba beindul, Xavitól jön a hosszú passz az üres területre - a lövés is remek, csak az a köcsög édesdrága Diego López véd. Félsiker. Lényeges még, hogy mennyire elől állnak védekezésben a Galádok - erre még visszatérünk.

Caplassunk át az övéikre - ásítások elnyomva -, persze ennek keretében a saját védekezésünket analizáljuk! Itt is inkább a szituációk típusa a lényeges.

1. félidő, 0-0-ás állás: Busquets lemarad Khediráról, így pedig négyen rontanak négy fiunkra. Jól vesszük fel a pozíciót, a lendületkülönbség minden hátrány, Benzema nagyot alakít - naná, hiszen a három épkézláb futballistájukból az egyik -, ez tetszik vagy sem, benne van a játékban. Piqué amennyire lehet rajta van, a lövésen Pinto is, de ez nem rajtunk múlt.

1. félidő, 0-0-ás állás: ezt volt említve fentebb, az Alba-Puyol-Busquets-Piqué vonal tizenhatossal bezárt szöge igencsak érdekes... Az ilyen tolódások garantálják a jó bejátszást és a védők ütemhátrányát. Itt hibáztunk, pontosabban Jordi úr kicsit lassan követi le, hogy Essien mit is vett észre, Puyolnak muszáj kilépnie, az üres területre történő befutás után az akció vége egy hatalmas Alves mentés.

2. félidő, 0-1-es állás: példa a szélről jövő beadásokra. Ezeket, amennyire csak a csapat és a védőink adottságai lehetővé tették, jól megoldottuk. Az, hogy CR vagy valaki más egyszer-egyszer tud fejelni ellenünk, sajnos benne van - legyenek meg bármennyire a párok a veszélyzónában. Olyan ez mint a nem kívánt terhesség Magyarországon: az egyetlen lehetséges út a megelőzés. Nem szabad teret hagyni a beadásoknak. Sem Essiennek, sem Özilnek, sem senkinek. Ezt persze piszok nehéz megoldani. (A gólt is hasonló felállásból kaptuk, lelki nyugalmunk kedvéért nem nézünk róla ábrát.)

2. félidő, 0-1-es állás: az Elnyomó Banda egy hagyományos kontrájának levédekezése. Khedira megint ellép valahogy, és ő is a Jordi Alba mögötti területeket használja. (Érdekes egyébként: mintha előnye lenne Nyuszinak, mégsem ér oda előbb a támadónál.) Itt Alves is lemarad, a középső kettősünk viszont tanári: Puyol középen érkezik, Piqué a hosszún - Szépfiunk az ütem folytonossága miatt valószínűleg a meccs legnagyobb mentését (cink!) mutatja be. Ez kell ahhoz, hogy ne legyen gól a vége. (Alves egy oldalon lezajló kényszerítő után alkotott hasonlóan nagyot a meccs vége felé. 1-1-nél.)

Ezzel megvolnánk. Látható: a Madrid nagyjából azt hozta elől, amit tud, Di Maria hiányát Özillel küszöbölték ki, Özilét pedig Khedirával - meglepően sikeresen, bár mindez valószínűleg tárgytalan lesz a visszavágón. Védekezésben voltak tolódásaik, el- és bemozgásokkal (elsősorban Alba, Pedro, Alves, Cesc) sokszor zavarba hoztuk őket - csakúgy mint az alapsorukat szoktuk, ha legalább minimálisan jó formát produkálunk. Nem a visszatérő emberek fognak gondot okozni nekünk védekezésben, sőt! Állítom a Real nem nyer azzal, hogy lesz Ramos és Pepe, hogy visszaállhatnak az eredeti formációra. Mégpedig több okból nem:

1. Ezzel Arbeloa visszakerül majd az eredeti posztjára - és hát ő Arbeloa, nem fogja tudni azt hozni, amit Essien tegnap három napja - Iniesta majd köszöni szépen.

2. Pepe nem egyszerűen potenciális, de látens piros lap - és nem úgy mint Carvalho, hogy vénségére már elkésik, nem ér oda...stb. Ezt nem ragozom, értitek.

3. Mourinho fanatikusan ragaszkodó és gyáva: a névleg világklasszis, de helyenként formájával nem világklasszis hátvédje (Ramos) ki fogja szorítani azt, aki névleg egyelőre nem világklasszis, de a formája kétségkívül az (Varane). A Ramos-féle védelem is el fog tolódni néhányszor - de nem biztos, hogy lesz egy láb, aki mindig visszaér, és egymaga tartja a frontot, ha ég a tizenhatos.

4. Az egyetlen nyereség a balszélükön lesz - erre viszont van megoldásunk! De mindenről a maga idejében (ld. még Alexis).

Más miatt kobakoljunk! Az elmúlt évek során megtanultunk felállt fal ellen amolyan kézilabdacsapat módjára adogatni; a José által az anno kupadöntőre kitalálta hentes középpályás-védekezésre is van most már ellenszerünk (Cesc plusz jelenléte), a széleket a clásicókon igyekszünk jól lefedezni - erre meg pont attól lesz tele a gatya, hogy kijönnek negyven méterre védekezni, egybekötve mindezt a letámadással. Hahó gyerekek, ebből egyszer már rúgtunk nekik ötöt, akkor most mi a here van?* Menjenek hát mögéjük zsákszámra a labdák, hadd fussanak Messi, Pedro, Alves után! A védőik nem érdekesek, ezt befolyásolni nem tudjuk, viszont ezt bontsuk ki - vagyis nézzük meg, hogy mit is kellene a Real védekezésével kezdeni!

A Vilanova-Roura-lemmák:

1. Kis kavarodás, labdaszerzés, azonnali direkt passz Pedrotól az üresbe. Nem fogja mindig szerelni valaki gyermekünket - főleg nem Messit.

2. Nagyon hasonló: kis keveredés, gyorsan lejátszuk, a védők huszonöt-harminc méteren állnak, megy a labda az üres területre Cesc-nek. Les, de ez sem lesz mindig így. A gyilkos fegyver neve Messi: ha fogják is, ha nem is hagyják levegőhöz jutni, ez az opció akkor is megmarad.

3. Ha a kaputól való távolságot tartani próbálva tömörülnek, akkor nosza, löbbölt labdák: nálunk Iniesta és Fabregas - ki az, ki ezt hozzájuk hasonló szinten tudja? (Költői kérdés.) Itt túl közel kerül a kapushoz Messi illetve jól ront ki Diego López, de lesz olyan, amikor lesz elég hely... (Ld. még legelső kép, Alba első helyzete.) Kakukktojás: az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezeket a lehetőségeket nem is szoktuk elszalasztani.

4. Hát igen: az egyetlen csapat vagyunk a világon, amelyik ezzel is kalkulálhat. Föltolt védekezésnél, ha kellően szét tudjuk húzni a pályát, szükség esetén lecsatolni a középpályás vérebeket, akkor törvényszerűen előáll olyan helyzet, amikor Messi egy a kettőben, egy a háromban marad. Ha még ütemelőnye is van, akkor garantáltan rá tud gyorsítani: fél gól. Vagy sárga lap, piros lap, szabadrúgás...stb. Már a szituáció látványától is fázik a Madrid.

"- Na, és most veled és velem, hogy lesz?
- Mostantól fogva megmondom, hogy lesz velem és veled!"*

Jó csapat a Real Madrid: kiváló. Játékban rengeteget fejlődtek - Pellegrini alapjain, de a Diktátor alatt is. Ami nagyon szomorú, hogy az erőszakregiszterek ennyire elterjedtek a játékosaik körében. Ezzel a saját vállunkról nem söpröm le a felelősséget. Nem akarok ebbe nagyon belefolyni, nincs értelme - aki napjaink morális rendjének rugalmasságáról és arról akar tájékozódni, hogy ebbe miért ez az egyetlen, ami nem fér bele, az olvasson Albert Camust.

A lemmák alapján látható, hogy kellő agilitással és koncentrációval még mindig tudjuk verni őket: lesz tolódás, lesz jobb Messi és Iniesta, nem lesz mindig visszaérő láb, óriási kapusbravúr, ennyire ordenáré Pedro-rontás. Nem lesz 5-0. Sem 2-6. Ehhez szokjunk hozzá. Lehet viszont 1-3 újra (nekünk, következőleg a bajnokságban), esetleg 2-1, 4-2 (nekünk, következőleg a kupában). Tegye fel a kezét, akit ettől a sírás kerülget!

A Mourinho-féle tehetetlenségi tétel igaz. Quod erat demonstrandum.

Vitriolos érdemjegyek, részletes indoklással:

Pinto (7,5) - Nehéz lenne rajta leverni bármit is - főleg egy döntetlen után. Főleg úgy, hogy lényegében véve nem hibázott, és ezzel az elmúlt clásicók Valdés-varietéin görcsösen röhögő habfehér szurkolókat legalább időszakosan visszaterelte a némi filmek világába. Köszönet érte. A teljesítménye kibontva: üdvözlendő, hogy a mindig kőegyszerűnek tűnő, menetrend szerinti Ronaldo-szabadrúgást nem nyelte be tucatkapus módjára, sőt, ha úgy nézzük, kifejezetten nagyot védett; ahogy tette ezt Essien felpattanó beadásánál is. Volt még azt hiszem egyetlen jól időzített kijövetele és felszabadító bokszolása - egyébként meg örömteli az is, hogy más kapura menő labdával nem nagyon kellett szembesülnie: az adódó helyzeteket a tűzoltó közbelépések hatástalanították. Ha ki tudta volna szedni Fütyi fejesét, akkor már készülne a hősköltemény, A vad varkocsú Wahin címmel.

Alves (7,5) - Támadásban be kellett melegednie, de a második félidei hatékonyságáról már csak az elismerés hangján lehet szólni: egy remek visszapassz Fabregasnak, egy - végre! - tökös lövés. Továbbá egy beadásából éppen egy volt rossz, ami nála jó arány (értsd: jobb mint mondjuk 6/6). Na és akkor a lényeg: védekezésben az idénybeli egyik legjobb meccsét hozta, fusson bár el mellette bármennyiszer Cristiano Ronaldo a terpeszálláson kívül úgyis ez az egyetlen szkillje, ez önmagában teljesen hatástalan, ha utána Dani úgyis lefüleli az egysíkú visszajátszásokat, beleáll a beadásokba, megalkuvás nélkül liheg a Portugál nyakában...stb. Ennyi? Ó, nem, ennél történt valami sokkal szimbolikusabb: most ő alakította azt, akit általában Messi szokott ilyen alkalmakkor - a konok megtörhetetlenségünket. Arbeloa brutkón rálépett, Xabi Alonso indolensen, sípszó után beleszállt, Csúnyafiú letalpalta a vádliját - jó, jó, talán véletlenül -, közben a tehetetlen hülyeség körbehuhogta - de makacs keljfeljancsiként ment és tette a dolgát. Igen, kapott egy sárgát: ő hát a patkány, ez mindennél egyértelműbb.

Piqué (8) - Isteni szerencsénkre fél perc után megkapta a statisztikáit tartó értelemszerű lapját - ezúttal legalább jogosan -, így kénytelen volt gondolatban félretenni gyereket, feleséget, meg nem született twitter-bejegyzéseket, és koncentrálni teljes mentális kapacitással. Jól jártunk: tanárian fülelt le egy rakat labdát, oltalmat adó védőbástya volt a pontrúgásoknál, sziklaszilárd tartóoszlop máskülönben, és ezen felül volt egy szavakkal nehezen leírható mentése is. Varane-nak már csak azért is jobb lenne nálunk, mert itt még tudna kitől tanulni.

Puyol (7,5) - Harmincnégy. Olykor már félő tekintettel keressük az alapmeccseken a romlás jeleit - hogy aztán rendszeresen a prémium találkozókon szégyelljük el magunkat, amikor ismételten tovaragyogja csodás alakját. Kellően buzis lett, elégedett vagyok. Önmagában a jelenléte felfelé húzza Piquét és Alvest is, arról nem is beszélve, hogy kellő felügyelői gonddal és szeretettel képes terelgetni Hörcsög urat, aminek az ilyen bulikon szintén kiemelt fontossága van. Retteghetünk: pótolhatatlan.

Jordi Alba (6,5) - Nem a kihagyott helyzetek miatt - láttuk ezekért inkább dicsérni lehet -, hanem a védekezésbeli relatíve sok hiba okán. Sejteni lehetett - suttogtunk is róla -, hogyha a Celta Vigo használni tudja a mögötte lévő területeket, akkor ez a Mourinho-karhatalomnak is menni fog. Kicsit igazságtalan is a dolog, mert hát neki kellett figyelnie Özilre, és azért olyan rosszul nem jöttünk ki az egészből. Összességében minden adottsága megvan ahhoz, hogy a világ legjobb balbunkója legyen - de még sokat kell tanulnia.

Busquets (6) - Védekezésben gyakran teljes értékű centerhalfként szolgál; a testi paraméterei miatt erre borzasztó nagy szükségünk is van. Ugyanakkor pusztán a középre zárás csupán egy átlagos szűrőhöz méltó feladat, ehhez szerintem nem kell Sergio Busquetsnek lenni. Képességei alapján joggal várhatjuk el, hogy nagyobb tartást adjon a csapat gerinceként. Még a Real Madrid ellen is. Talán megérné egy kicsit nemcsak a laza, de félkomoly meccseken is Songra cserélni, igazi win-win szituáció lehetne: a kameruni magára szedhetne néhány tiki-taka-kilót, és a versenyhelyzet talán belőle is előhozná végre a pálya középső harmadán uralkodó vadállatot.

Xavi (7) - Nem működött éppen súrlódásmentesen a Busquets-cel alkotott kettős tengelyük, de ez kevésbé volt az ő sara - sőt, még talán a globális csapatvédekezés bizonyos dimenziói (visszazárások és elmozgások) is inkább tekinthetők ludasnak. Igen, igen: a három-négy szerencsétlen helyen eladott labdáért egy intés még neki is jár, de - főleg az első félidőben - a csapat valahogy nem is tudott elegendő levegőt biztosítani neki (ill. a Madrid jól szűkítette körülötte a területet - nézőpont kérdése). És még így is: kapufa - ó, te genny humorú, ki az egekben lakozol! -, kulcspasszok, és az előnybeli szimfonikus passzolgatás rutinszerű levezénylése. A ziccert sem lehetett volna jobban lőni - csak egy kicsit gyorsabban, az bőven elég lett volna. (Ja, igen: részese volt még a meccs elsőszámúan börleszk jelenetének. A harmincadik perc tájékán ugyanis Xabi Alonso szerelte őt. Szabályosan. Naaa, ne nevessetek!)

Iniesta (6,5) - Nem a játékának a minőségével volt baj - a megszokott módon gyönyörűen mozgott a labdával; szerelni nem, csak aprítani tudták -, hanem annak a pozíciójával és a gyakoriságával: rendszerint a kaputól túlságosan távol és túlságosan kevésszer volt aktív. Legalábbis előrefelé - tévesen el szokott sikkadni ugyanis, hogy milyen zseniálisan védekezik (ld. Rijkaard Busquets posztján játszatta), ez pedig nagyon kellett tegnap Özil hedzselése és a jó formát kifogó Essiennel izmosított oldal semlegesítése végett. Persze még így is kiosztott egy gólpasszt, ugye - a második félidőre meg amúgy is feléledtek Albával. És egyszerre is tud maximumot mindkét irányban, nem kell aggódni: nem baj, ha azt a visszavágóra tartalékolja.

- Add ide! - Höhö, próbáld meg elvenni, Nyalka!

Cesc (7,5) - Két 'ha'-val kezdődő mondat:

1. Ha rajta múlott volna az egész, akkor ez vastagon meg lett volna, hiszen adott két gólpasszt is, ugye.

2. Hamis kilences pozíciót játszott illetve váltogatott Messivel.

Talán megint benne égett a legnagyobb tűz, és ő még arra is képes volt, hogy odategye azt a nyamvadt labdát hőn áhított helyére. Egyedül azért a fránya ziccerért kár, amikor beérte őt az, akinek nevét többet le nem írom.

Pedro (6,5) - Úgy vagyok vele mint a Szaktanár a gyenge tanulóval, akit kihív felelni az év egyik legnehezebb anyagából, mert jegy kell a gyereknek, de előre retteg, hogy egyest kell majd adnia, majd örül, hogy meglepődhet, milyen szépen felkészült Péterke, és már-már mosolyra húzza a száját - hogy aztán a számonkérés végén a Kis Mocskos brahiból elfingja magát a táblánál. Egyszóval zavarban. Magához képest zseniális volt mezőnyben, pattogott, küzdött: ehhez nyilván az is kellett, hogy Arbeloával kellett szembenéznie, nem pedig egy normális hátvéddel, de ezen felül is megragadt több olyan szituáció, amikor nem egy embert vont ki a játékból. Ez így tőle már-már frenetikus - lenne, merthogy aztán... Egyedül neki sikerült kihagynia olyasmit, amit egyszerűen nem engedhet meg magának egy komoly csapat. Mint ahogy a tábla előtti hangos szellentést sem engedheti meg magának egy gyerkőc. Egyelőre nem tudjuk, mi fog múlni rajta - ezért egyelőre nem kaphat még négyest sem.

Messi (6,5) - Saját maga bevett szerepét (ld. Alves) most beszorozta mínusz eggyel: rajta lehetett érezni leginkább valamifajta fásultságot, a fehérekkel való közös múlt viseletességét. Kezelje bármilyen nemtörődömséggel is idén az eladott labdáit: ez akkor is szokatlan. Persze szánalmasan egyértelmű, hogy utaznak rá, hogy farigcsálják - de erre ezidáig csak megvonta a vállát: "elpusztíthatatlan vagyok, szevasztok". Megbeszéltük már: relatíve formán kívül van - hétvégén is csak szaros négy gólt lőtt -, aggódni egyelőre nem érdemes. Az assziszt ugye így is megvolt, sőt, kétszer maga is meglóghatott volna. Még ilyen kedvben-állapotban is eldönthette volna az egészet.

Sánchez (-) - Az ő játéka a visszavágón lesz igazán érdekes (ld. még a Real Madrid várható balszéle).

Egyébként a másik ágon is szoros a dolgok állása (ATMA-Sevilla 2:1) - meg amúgy is: nevezhetjük lényegtelennek a kupát meg használhatunk kicsinyítő képzőket, de a Bajnokok Ligáján kívül én nem nagyon látom, hogy melyik hasonló lebonyolítású sorozatot nehezebb megnyerni. (Lásd résztvevők hozzáállása, minősége.)

Szolgálati közlemény:

Köszönet a kirívóan hatalmas türelmetekért. Higgyétek el, azon igyekszem, hogy ilyen ne nagyon forduljon többet elő. Aki úgy érzi, hogy a bűnbocsánatra nem szolgáltam rá, az előtt meghajtom fejem és.

* Nem mozdultunk, még mindig Quentin Tarantino: Ponyvaregény.

** Köszönet sokkal képzettebb kollégámnak, hogy rávezetett a dolgokra. Nevét fedje homály.