Többszörös vendégszerzőnk és kedves kommentelőnk Xavier06 pokoli mázlista igazán szerencsés ember, hiszen hosszabb időre sikerült neki a csapat közvetlen környékére pozícionálnia magát. A következő néhány hétben rendszeresen helyi beszámolókkal jelentkezik majd - hálánk ezért örökké üldözni fogja. Az első posztja a szerelem városából érkezik -  az össznépi facepalmot elkerülendő nem bontom ezt most ki jobban, inkább átadom a szót.

Párizs megér egy misét - gondoltam a Notre Dame katedrális Szt. Péter kápolnájánál. Egy magyar Barca-szurkolónak meg talán még többet is, hogy láthatja kedvenceit élőben. Egy BL egyenes kieséses mérkőzésen pedig még nagyobb az élmény, a hangulat, a feszültség semmihez nem hasonlítható, megszokhatatlan és megunhatatlan.

Többszörös vendégszerzőnk és kedves kommentelőnk Xavier06 pokoli mázlista igazán szerencsés ember, hiszen hosszabb időre sikerült neki a csapat közvetlen környékére pozícionálnia magát. A következő néhány hétben rendszeresen helyi beszámolókkal jelentkezik majd - hálánk ezért örökké üldözni fogja. Az első posztja a szerelem városából érkezik -  az össznépi facepalmot elkerülendő nem bontom ezt most ki jobban, inkább átadom a szót.

Párizs megér egy misét - gondoltam a Notre Dame katedrális Szt. Péter kápolnájánál. Egy magyar Barca-szurkolónak meg talán még többet is, hogy láthatja kedvenceit élőben. Egy BL egyenes kieséses mérkőzésen pedig még nagyobb az élmény, a hangulat, a feszültség semmihez nem hasonlítható, megszokhatatlan és megunhatatlan.

Valahogy így érezhettek a franciák is, hiszen nagyon úgy tűnik, hogy az év meccseként kezelték a Barca vendégjátékát: a L’Equipe legalább tíz A3-as oldalon csak a meccsel foglalkozott, megszólaltva mindenkit, akinek valaha köze lehetett bármelyik csapathoz; a Canal+ kb. három órával a kezdés előtt már élőben jelentkezett az akkor még üres Parc de Princes-ből, de a legsokatmondóbb kedvenceink érkezése volt. Leállított autópálya, elöl motorosok, utána kisbusz kommandósokkal, a Barca-busz, egy újabb nagy busz tele rendőrrel, újabb két kisbusz, majd motorosok. Hogy fokozzák a hatást, a kisebb utcákon, ahol már sűrűbb volt a tömeg négy-négy rendőr futott a busz két oldalán, mintha legalábbis az elnöki limuzint vagy a Pápát kísérnék. Futballal kapcsolatban én még nem tapasztaltam ilyet…

A hotel, ahol megszálltam mintegy 800 méterre van a pályától, így ráértem viszonylag kényelmesen készülődni, de a környék már délután hat órától teljesen tömve volt. (Állítólag lehetetlen parkolni, ezért mindenki nagyon korán kiér, a sok bár és söröző legnagyobb örömére.) A culék szokás szerint csak a meccs napján érkeztek, de akkor már mindenfelé feltűntek a városban. Még az érkezésemkor kaptam egy hasznos tanácsot a recepciós kisasszonytól, aki megjegyezte, hogy ez egy nagyon biztonságos környék, kivéve amikor meccs van: Merci, akkor inkognitóban indulok el inkább, és valóban, nem lett volna túl felemelő élmény tízezernyi francia között egyedül grasszálni Barca-mezben. Nagyrészt normálisak és kedvesek, de a többezer ultrából egy sem jó, ha éppen szembe jön ilyenkor... (Ezt jó tanácsként mindenkinek javaslom, aki egyedül utazik meccsre: teljesen más az, amikor tömegben érkezel és távozol, rendőrök sorfala között, és teljesen más egy idegen, és néha ellenséges közegben egyedüliként kirakni magunkra a célpontot… Személyes tapasztalat, believe me.)

A bejutás kicsit körülményes volt, a fél stadiont meg kellett kerülni a vendégszektorig, amelyet legnagyobb meglepetésemre a lehető legjobban pozícionáltak a hazaiak: pontosan a Boulogne Boys mellé, akik elképesztően hangosak és lelkesek, rengetegen is vannak (a két rövid oldal gyakorlatilag B-közép), de repertoárjuk cirka kétharmada sajnos szidalmazásban és mutogatásban merült ki. Hiába, a pénzzel nem kapunk rögtön gyerekszobát is. Még rosszabb, hogy a 3 méternyi távolság miatt a vendégszektor fölött és két oldalán egy háló van, mintha hokimeccsen lennénk, ez pedig erősen szokatlan és zavaró tud lenni.

A meccset (gondolom) mindenki látta, így csak néhány komment: az elején nyomott a Párizs, de kb. 15 perc után érezhető volt, hogy átvettük a kontrollt. Alves nagyon nagy meccset játszott, Maxwellt simán verte, és mivel teljesen fel volt tolva, ezért Pastore légüres térbe került – nagyon fent maradni sem mert, nem hagyhatta ott a két brazilt egy-az-egyben, de azért túlságosan vissza sem zárt, így kb. a semmi közepén mozgott, kiesett a játékból, ezt jól használtuk ki. Ami a legfontosabb, és ami élőben sokkal jobban lejön, mint TV-n keresztül: Xavi mindennek az alfája és az omegája. Egész egyszerűen rajta múlik minden, rajta megy keresztül minden, ő a kontroll, a fék és a gáz egy személyben. Hihetetlen módon uralja és irányítja a meccs egész lefolyását. Meggyőződésem, hogy sem Messi, sem Iniesta nincs ilyen hatással a csapat stílusára. Az eredményre igen, de a játékmenedzsment Xavi dolga, illetve talán még leginkább Busi az, aki meg tudja szabni a ritmust. Nem tudom mi lesz nélküle, biztos vagyok benne, hogy valamennyire alakítani kell majd a taktikát, sokkal direktebb játékot kell majd felvállalnunk. (Neymar pl. abszolút ebbe az irányba mutat, és Hummels is, ha jön, a mélységi irányító játékával).

Egy kis érdekesség, amit nem tudtam hová tenni: a bemelegítésnél a kezdő és a cserék ugye külön gyakorolnak. Viszont a mi cseréink közül Tello és Cesc sem melegített, hanem Gerard Deulofeuvel hármasban csak nézték a rondózó Songékat, fogalmam nincs miért.

Messi sérülését viszont sajnos azonnal kiszúrtam. A helyzete után fél perccel Cesc már állt fel a padról, és bár megszoktuk Leótól, hogy néha csak álldogál, ez most más volt. Titóval beszélt a felezővonalnál, és mutogatta a többieknek, hogy passzolgassanak, húzzák az időt, és még véletlenül sem induljanak el felé. (Persze azért kapott még vagy két passzt...) A fura, hogy a lelátón ezt szinte senki nem szúrta ki, ezért (mivel a félidei cserét meg nem jelentették be a helyszínen) nagyjából minden körülöttem állónak én magyaráztam el, hogy hová tűnt Leo Messi.
A bíráskodásról: élőben leginkább az tűnt fel, hogy a ki-ki helyzeteket gyakorlatilag 100%-ban a hazaiaknak adja. Lefújja ott, itt meg nem, ez már az első félidőben is szembeötlő volt. De a legérdekesebb, ami a mai napig a előttem van: a büntető szituációnál (ami tökéletesen egyértelmű volt, pont előttem történt, és kizárólag azt figyeltem már a beindulásnál, hogy Sirigu bele tud-e érni a labdába) kivárt, mintha azon vacillálna, hogy ezt el merje-e engedni. Legalább 2-3 másodperc volt, és konkrétan látszott a fején, hogy bajban van… Nem állítok semmit, de az teljesen biztos, hogy nem szívesen fújta meg. Ibra gólja még a másik sarokból is gyanús volt, de a legvérlázítóbb, amikor a két védőnk összefejelt, és nem engedte vissza őket egy PSG szögletnél (ami előtt Alvest lerúgták, és alig bicegett vissza), így hét és fél emberrel kellett kivédekeznünk azt a szögletet (ebből lett a gól is). Ez ráadásul ellentétes a szabálykönyvvel, a klub hivatalos panaszt is tett a mai nap, ha jól láttam. [szerk. megj.: megerősítem a hírt]

A büntető után a boldog Barca tábor az Au revoir Paris Saint-Germain-nel búcsúzott a hazaikatól, én már akkor is kicsit korainak éreztem, de igazából nem volt benne az egyenlítés. Síri csend és letargia az egyik, fieszta a másik oldalon, hogy aztán egyetlen pillanat alatt 180 fokban, tökéletesen megforduljon a dolog. Nem rossz az eredmény, de így utólag nekünk is kicsit keserű a szánk íze, nem csak Don Andrésnek.

Összességében majdnem végig kontrollált, de elképesztően balszerencsés meccs van mögöttünk (ahogy az egész szezon is az, amúgy), és egy távolról sem eldőlt továbbjutás: a szerencse, a bírók és a csapat közösen visszaadta a PSG-nek a reményt, akik így biztosan vérszagot fogtak. Persze egy telt házas Nou Camp előtt más lesz a helyzet, ezt mi tudjuk a legjobban.

Epilógus: zuhanyhíradónak annyit (bár csak áttételesen kapcsolódik hozzánk), hogy a párizsi szurkolók (akikkel volt szerencsém pár sört meginni a meccs után) tökéletesen biztosak abban, hogy CR náluk játszik majd a nyártól, szerintük már előszerződés is van, 20-24M € éves fizetéssel… Ja, és szerintük a másik nyári prioritásuk Dani Alves lesz…