Egy fél francia

Facebook Tweet Tetszik

2013. április 10. - vigvik

Ez az, amire vártunk. A Pep által megálmodott, majd Tito által továbbvitt nyerőgép gyakorlatilag a klasszikus bajnoki előtti gyomorgörcs fogalmát megszűntette, de igazából még a BL csoportköre során sem szoktuk könyékig lerágni a körmeinket. Ma viszont még a legmasszívabb acélsodronyból készült idegzetet is stressz-teszt alá helyezik, a fanatikusok már a reggeli kávé után nekikezdenek az óramutatók ezoterikus bűvélésének, mások csak szimplán céltalanul bámulnak ki a fejükből - egy biztos, ma nem mi hajtjuk meg az országgazdaság szökellve szárnyaló szekerét...

A tudat, hogy hibának többé helye nincs, automatikusan generálja a feszültséget, mint amikor az utolsó élettel viszed Mariót a lávás kastélyban. (Nem.) Érdekes probléma, hogy ehhez mennyire lehet hozzászokni - szerintem semennyire. Sokkal inkább az a kérdés, hogy az ember a törvényszerű idegességet mennyire tudja saját javára fordítani. Köztudott, hogy az adrenalin átmenetileg növeli a fizikai és szellemi teljesítőképességet, épp ezért, aki kontrollálni tudja az érzelmeit, előnyt kovácsolhat azokból.

Talán itt azonnal némi fórban vagyunk, ez az a tulajdonság, amit rutinnak is szoktak nevezni: a tapasztalt (és persze jó) játékosok kiélezett helyzetekben hozzák ki magukból a legtöbbet. Ez a fentiek ismeretében nem csoda, de korántsem magától értetődő: bizonyára mindenkinek volt olyan osztálytársa, aki minden egyes alkalommal leblokkolt, rosszabb esetben elájult, ha szóbeli felelésre került sor az osztály színe előtt - hiába teltek-múltak az évek, ez a tulajdonsága nem javult az illetőnek. (Ha már itt tartunk: nem tudja véletlenül valaki milyen esélyeim vannak, ha beperelem a középiskolai tanáraimat fiatal kori gyomorfekély előidézésének vádjával?)

A PSG a BL-ben jelenleg nem számít rutinosnak. Még akkor sem, ha az egyébként sokatlátott Ibra valamiért azt képzelte, hogy a pészézsé a papír "szuperméret" zsebkendő rövidítése, és szemmel látható fizikai szükségletei miatt hozzájuk igazolt. Ellenben a mi fiaink zsinórban a hatodik elődöntőre hajtanak - még Rijkaard kezdte meg a szép sorozatot -, így aztán gyakorlatilag mindenkinek van némi fogalma arról, mi fán terem egy kiélezett meccs (oké, talán Cescnek még mindig nincs).

A fő adrenalinforrás tehát az izgalom, de van itt más is: egy cseppnyi félelem. Messi ugyan feltétlenül játszani szeretne, de az orvosok nem javasolják ezt a rásérülés masszív kockázata miatt, ráadásul Villa sem érzi teljesen jól magát - a két legjobb góllövőnk szereplése erősen kétséges. Márpedig ha akarunk valamit, akkor kell pöttyinteni párat, hiszen hátulról meg Mascherano és Puyol is hiányozni fog - ha sportfogadnék (mint ahogy nem teszem), akkor most arra tolnám fel a kocsinkat lovastul, hogy kapni fogunk legalább egyet. Szóval van mitől félni: nem lesz, aki gólt lő, szégyenletesen sokat kapunk, és még páran rá is sérülhetnek...

Na, de ne lássuk ilyen borúsan a dolgokat! Bár a mi elhárításunk is erősen devalválódott, de a hírek szerint odaát kidőlt az első meccsen a pálya felett félmagasan röpködő Thiago Silva, én azt gondolom, hogy ez nekik legalább olyan érzékeny veszteség, mint nekünk az említett két úr sérülése. Aztuán keserű pirula ide, keserű pirula oda, azért amikor legutóbb 2-2-re végeztünk az első meccsen idegenben (hasonlóan elszórakozva az előnyt, mint most), akkor utána otthon feltöröltük a padlót az Arsenallal (csak halkan teszem hozzá, hogy egy Messi mesternégyessel, viszont Puyol, Piqué, Iniesta, Henry és Ibrahimovic nélkül). Szóval nem olyan rossz a helyzet, hiszen hiába az olasz kezek, a PSG nem egy betonkemény csapat, akármilyen rossz góllövő-formában vannak a várható kezdőembereink (Pedro is felépült Sanchez mellé), legalább egy gól begyötrésére én feltétlenül számítok, és ez esetben máris nagyon nehéz helyzetben találják magukat az Eiffel-tornyot fúrótoronyra cserélő párizsiak.

Szintén jó hír, hogy a középpályán teljes fegyverzetben, pihent lábakkal vonulunk csatába. Xavinál jól tudjuk, mennyit számít, ha teljesen friss, de nyilván Busquetsnek és Iniestának sem ártott a hétvégi kisebb-nagyobb lazítás. Valószínűleg újdonsült mesterhármas-birtokosunk is csatlakozik majd hozzájuk, hogy a két szélről az Alexis-Villa-Pedro hármasból kettővel megtámogatva, újra gólra törhessen. Hátul Valdés, Alvés, Piqué és Alba nyilván kezdeni fog, a tengelybe, Piqué mellé pedig Bartra, Song, Adriano és Abidal is pályázik. Utóbbi kettőt én meglehetősen valószínűtlennek érzem, a legtöbb médium Bartrát jósolja. Egy biztos, akárki is lesz a pályán, a meccs végére csak egy fél franciáig jutunk, és mindenkinek minden erejével koncentrálnia kell, hogy ezúttal is a jó oldalára kerüljünk.