Fölény, csillogás, tiki-taka, első gól, még több tiki-taka, egy ellenakció, félidő, lefújt egyenlítő gól, gyengélkedés, megnyugtató Messi-gól, még gyengébb játék, támad az ellenfél, szépítés, egyenlítés, döntetlen és 1 pont… lett volna a meccs forgatókönyve, ha még 2011 lenne. De ehelyett átléptük a saját árnyékunkat, magunk mögött hagytuk a régi rossz szokásokat, és a 91. percben bekapott egyenlítő gól után még egyszer összeszedtük magunkat, hogy a 2-2-es végeredmény megmaradhasson valaki másnak. Az, hogy most éppen fővárosi szendvicsben, a második helyen jegyeznek minket a tabellán, csak az ABC-sorrendnek köszönhető, mert pontok, lőtt és kapott gólok számában is mind tökegyformán, azaz százszázalékosan állunk kedvenc Szuperkupa-ellenfelünkkel, az Atlético Madriddal.
Fölény, csillogás, tiki-taka, első gól, még több tiki-taka, egy ellenakció, félidő, lefújt egyenlítő gól, gyengélkedés, megnyugtató Messi-gól, még gyengébb játék, támad az ellenfél, szépítés, egyenlítés, döntetlen és 1 pont… lett volna a meccs forgatókönyve, ha még 2011 lenne. De ehelyett átléptük a saját árnyékunkat, magunk mögött hagytuk a régi rossz szokásokat, és a 91. percben bekapott egyenlítő gól után még egyszer összeszedtük magunkat, hogy a 2-2-es végeredmény megmaradhasson valaki másnak. Az, hogy most éppen fővárosi szendvicsben, a második helyen jegyeznek minket a tabellán, csak az ABC-sorrendnek köszönhető, mert pontok, lőtt és kapott gólok számában is mind tökegyformán, azaz százszázalékosan állunk kedvenc Szuperkupa-ellenfelünkkel, az Atlético Madriddal.
A tavalyi év után az egyik legfontosabb célkitűzésként az jelöltük meg a csapattal kapcsolatban, hogy oldjuk meg valahogy a Messi-függőséget. Nos, kigyógyulni belőle csak részben sikerült, részben még mindig nem: játékban Neymar a vállára vette a csapatot, úgy várták tőle a csapattársak, hogy majd megoldja, ahogy eddig mindig csak Messire vártak, és nem is okozott csalódást a brazil e téren. Az eredményesség tekintetében viszont még mindig Messi jelenléte bizonyult döntőnek, ahogy rutinból megnyerte a meccset az utolsó pillanatokban.
A győzelemhez kellett az is, hogy a Sevilla első gólja csak nulladik gól lehessen, de ez az a helyzet, ami persze a meccs után Tata Martino szerint szabálytalanság volt Alvessel szemben, Emery szerint pedig hatalmas csalás áldozatai lettek, vagyis éppen csak a bíró hangulatán múlik, a hazai pálya előnye a statisztikákban pont az ilyen kétes szituációk miatt mutatható ki később.
Valdés (5,5) – Rakitic góljánál talán odaérhetett volna, nem volt igazán jól célzott lövés, a másodiknál viszont tényleg nem tehetett már semmit, azon kívül, hogy legközelebb a megszokottnál agresszívebben üvöltözik majd a védelemmel, hogy fogják rendesen az embereket. Egyébként annak ellenére, hogy máskor csak Piquének vagy Maschnak szokott passzolni, tegnap – talán újabb taktikai újításként – hosszú indításokkal próbálkozott, amelyek szinte mind labdavesztéssel végződtek.
Alves (6) – A gólon kívül másért nem jár neki a dicséret, mert a középpályán sok, a tizenhatos környékén vészesen sok labdát nem tudott jól megjátszani. A Sevilla első gólját egy ellene történt szabálytalanság miatt fújták vissza, szóval az eredmény alakulásában végül komoly szerepe volt. Tellóval egyáltalán nem alkotnak egy összeszokott párost, jelentősen feljavult a játéka neki is, amikor Alexist becserélte a mester.
Piqué (7,5) – Kiváló szerelésekkel, az ellenfél támadásainak megakasztásával tűnt ki, de a sebessége olyan aggasztó mértékben csökkent le mostanra, hogy lassan tényleg felveheti vele a versenyt a birodalmi lépegető, és a rögzített helyzetekben sem tudja mindig, hogy éppen hol van. Ellenben többször okozott gondot a Sevilla védelmének azzal, hogy plusz egy emberként megindult a tizenhatos felé, és sikerült is átjátszania őket. Sokat javult az év eleji formájához képest.
Mascherano (8) – Keményen meg kellett küldenie Gameiróval, de állta a sarat, egy csúcskategóriás műszer precizitásával nyomta végig a meccset. Az utolsó emberes szerelései során sem az jut eszünkbe, hogy ezek büntetőveszélyes megmozdulások, hanem kellemes nyugalomban szemléljük az Abidalt idéző magabiztosságát és határozottságát.
Adriano (7,5) – Jelenleg komoly minőségbeli különbséget jelent, ha ő is pályán van, ezt most egy pontos keresztlabdával igazolta, amelyből az első gól született. Ő maga is gólra éhesen játszott, a távoli lövésére eléggé kapaszkodnia kellett a kapusnak, mert igencsak el lett találva. Az ő játékának kifejezetten jót tett a kissé megváltoztatott felállás, amelyben a szélső védők támadáskor befelé, a szélső támadók pedig inkább kifelé húzódnak, mert így sokkal több lehetősége nyílik kapura lövésre. Védekezésben is hibátlan volt, a góloknál nem az ő oldalán volt hiba.
Busquets (6) – Mindig megbízhatóan ott tartózkodott a labdás ember közelében várva a passzt, legyen az az ellenfél vagy a saját tizenhatos előtt, és az elején Neymar mellett ő volt a legjobb, sokszor mozdította előre a támadásokat is, és az első gólnál is kulcsszerepe volt a labdaszerzésével. A védekezésben nem állt mindig a helyzet magaslatán, ezúttal nem jelentett áttörhetetlen falat a jelentéte.
Xavi (6,5) – Hiányoltuk tőle az utóbbi időben a direktebb előrejátékot, de most közelebb helyezkedett a kapuhoz és megpróbálta kivenni a részét a támadásépítésekből, az már más kérdés, hogy saját magához képest ritka pontatlan volt a tizenhatos környékén, a 88%-os passzpontosság Xavi-mércével mérve negatív eredménynek számít.
Iniesta (4,5) – Sokat volt játékban és rendszeresen zavarta a Sevilla középpályáját, de hiányzott belőle az a gyilkos ösztön, azok a gyönyörködtetően egyszerű cselek és utolsó passzok, amelyek miatt egyedülálló a világon. Tello mellett ő volt a másik csalódás tegnap este. Maga alatt van, ez nem kérdés, reméljük, hamarosan újra láthatjuk azt az énjét, akit Don Andrésnek szokás nevezni.
Ha ezt reklamálták: nem volt kint.
Tello (3,5) – „Fiam, maga kifogta Dél-Amerikát”*, de a lehető legrosszabb értelemben: a Neymar-Messi-Alexis hármas mellett nem akármilyen teljesítmény kellene tőle, hogy bekerüljön a kezdőbe. Főleg, hogy egyelőre idén Pedrónak is csak a hátát nézheti a listán, pedig tavaly pont ő szolgált ellenpéldának a kanári játékára. Hihetetlenül súlytalan volt, egyszer sem tudott megindulni a kapu felé a jobb oldalon, és bebizonyosodott, hogy nagyon nem való neki ez a poszt (de legalábbis egyáltalán nincs megbarátkozva a jobb szárnnyal). A három kapura lövését is mind akkor vitte véghez, amikor átkeveredett a bal oldalra – tanulság lehet ez Martinónak.
Messi (4+3) – A 4 pont a meccs elején (az első 75 percben) mutatott teljesítményért, a 3 extra pedig azért, amiért miatta ismét sikerült ennyit hozzáadatnunk a bajnoki pontszámunkhoz. Úgy is fel lehet fogni, hogy tartogatta az energiáját a meccs azon szakaszára, amikor hajtani kell és meg kell menteni az eredményt, de azért ennyi sétálgatásra az sem mentség, hogy az utolsó negyedórája miatt neki köszönhetjük a győzelmet. Csak akkor lépett szolgálatba, amikor feltétlenül szükség volt rá, pedig szívesen elnézegetnénk az egész meccsen, ahogy Neymarral felváltva bolondítják a védőtizeseket, úgy, mint a győztes gólnál.
Neymar (8,5) – Úgy látszik, a frizurájának uniformizálása nem jár együtt azzal, hogy játékban is feltűnésmentesen beolvad az átlagba. A meccs jelentős részében egymaga gondoskodott a Camp Nou közönségének ébren tartásáról és szórakoztatásáról, és arról is, hogy a Sevilla játékosai úgy besárguljanak, hogy jövő héten már két Villarreal játsszon a bajnokságban. Élmény volt nézni az egyéni akcióit, amelyekből jószerivel csak azért nem hozott össze egy duplát, mert túl sokszor olvasta a Marcában, hogy Messi megsértődik majd rá, ha nem passzolja be neki a labdát hat védő gyűrűjébe. Látványban nem volt hiány, olyan frissességet, újdonságot jelent ő a csapatnak, amivel bőven törleszti ő még idén a rá költött fél Wall Street-nyi milliókat. Gondolkozunk, keresgélünk az emlékeinkben, hogy legutóbb melyik nem Messi nevezetű spíler tudott ilyen markáns hatást gyakorolni a támadójátékunkra… és a válasz? Hát, csak Brazíliban keresendő.
Alba (-) – Nem kapott rögtön az arcához, teátrális kiabálásokkal tarkítva, ebből sejthettük, hogy valóban nem tudja folytatni a meccset. Ha lehet jó időben összeszedni egy sérülést, akkor ez az, mert Adriano éppen felépült, és így még az is elképzelhető, hogy esetleg-talán-végre Montoya is beállhat valamelyik meccsen az elkövetkező hetekben, és kap egy kis megerősítést, hogy jól döntött, amikor aláfirkantotta az új szerződését.
Fábregas (7) – Nem először bújik bele a szerencsét hozó talizmán, a jolly joker szerepébe, valahogy mindig lebundázza, hogy akkor legyenek jók a meccseink, amikor ő is pályán van. Beállása után rögtön intézkedett az eredmény megfelelő alakulásáról, a Messi gólja előtti háromszögezésben ezúttal a gólpassz előtti passz volt az övé. Hihetetlenül hatékony a játéka, ahogy eddig minden ősszel, mióta visszatért a Barcába, és bűn kihagyni a kezdőből.
Alexis (8) – Jókor, jó helyen: mintha ezt a kifejezést pont arra találták volna ki, amikor a cserejátékos a 94. percben odaér a lepattanóra és győztes gólt szerez. A mozdulat abszolút ösztönös volt, nem gondolkozott, nem csúszott el, csak tette a dolgát.
A hétvége másik Barca-meccsén a kicsik megmutatták, hogy kell megnyerni egy clásicót, a Barcelona B-Real Madrid Castilla 2-0-ás eredménnyel zárult, a gólokat Sandro és Dani Nieto (tizenegyesből) szerezte.
*Heaven Street Seven
