Bekövetkezett az, amiről úgyis tudtuk, hogy egyszer be fog, és hiába tudtuk, attól még nem jó érzés. Akár hiszitek, akár nem, a beharanggal kapcsolatos blogon belüli egyeztetés kapcsán (=felvetődött kérdésként, hogy legyen-e Valdés ügye a kiemelt téma és a meccsről csupán mellesleg szóljon a poszt)…

Valami meggyűrte a természet szövetét, megsérült a tér-idő kontinuum, a mézesbödön taszítani kezdte Micimackót, Steffi Graf veszített, Schumacher feje kiegyenesedett, a politikusok nekiálltak igazat mondani, Valdés meg el akar igazolni a Barcából. Jól hallottátok! A Barcából! Valdés. Az a Valdés.…

Elérkeztünk az interjú végéhez és nulla hatásvadászat lapul a kijelentésem mögött: ezt mindenkinek látnia kell! Természetesen ebben a cirka tíz percben is esik szó a Barçáról, de az igazi és legfontosabb mondanivaló itt már valóban nem egy futballistáról szól, hanem egy emberről. Méghozzá egy olyan…

Na, most akkor mi is van? Kell az a kupa vagy sem? Én ugye azon az állásponton voltam, hogy a múltkori pihenő után játsszon csak nyugodtan két meccset a legerősebb csapat, vigvik viszont úgy számolt, mint Tito, azaz hogy hazai pályán egy tartalékosabb gárda is elég lesz. Végülis kinek lett igaza?…

Végre szerda, végre Barca! Ki is az ellenfél? Málaga... Na várjatok, azokkal nem a hétvégén játszottunk? Ja, hogy ez kupameccs... És azt mi komolyan vesszük?