Csütörtökön a Barcelona megélte a klub történelmének egyik legdrámaibb napját. Sandro Rosell lemondott az elnöki posztjáról a Neymar transzfer körüli kétségek miatt, Josep Maria Bartomeu a klub új elnöke és a tervek szerint 2016-ban lesznek a következő választások.
Az utolsó sajtótájékoztatóján Rosell kijelentette:
„Egy ideje nekem és a családomnak sorozatos fenyegetésekkel kell szembenéznünk. A fenyegetések és támadások nyomán el kellett gondolkodnom azon, vajon megéri-e azt az elnöki pozícióm, hogy a családomat ilyen veszélyeknek tegyem ki. Az elmúlt napokban az igazságtalan és felelőtlen vádak eredményeként per indult ellenem. Kezdettől fogva elmondtam, hogy a Neymar szerződés korrekt volt, ám kétségbeesést és irigységet ébresztett néhány ellenfelünkben. Megtiszteltetés volt szolgálni a Barça családot! Kiváltság volt az FC Barcelona elnökének lenni! Kívánok minden jót az új elnöknek és megkérem a klub tagságát, hogy mindenben támogassák őt!”
Szégyenként éltem a csütörtöki napot. Függetlenül attól, hogy örülök-e Sandro Rosell távozásának, a csütörtök egy nagyon kínos nap volt az FC Barcelona számára. Soha nem voltam nagy rajongója Sandro Rosell-nek. Azt gondoltam és még mindig hiszem, hogy ő egy nagyszerű üzletember, de én is, mint többen a Barça szurkolói közül, azt gondoltam, túlzottan koncentrál a gazdasági szempontokra, és közben háttérbe szorulnak a klub hagyományos értékei.
Sandro egyik legnagyobb bűne az, hogy a Qatar Foundation lett a klub első támogatója. A Barça mindig is büszke volt arra, hogy nincs mezszponzora. 2006-ban ugyan megjelent az Unicef a mezeken, de a klub fizetett ezért és nem fordítva. Ám 2010-ben a Rosell elnökség beleegyezett, hogy a Qatar Foundation támogatásával csökkentse az adósságállományát. Másik bűne az volt, hogy megfosztotta tiszteletbeli elnöki címétől Johan Cruyffot, aki megfogadta, hogy addig nem lép a Camp Nouba, amíg az elnök hivatalában marad. Meglátjuk, ez változik-e most, bár Bartomeu továbbra is a Rosell elnökséget képviseli.
Sandro további bűnei közül meg kell említeni azt, hogy nem hosszabbított szerződést Eric Abidallal, de azt is, hogy a Qatar Airwais felirat került a stadion egyik szektorának üléseire. Más szavakkal összegezve: túl sok a pénzhez kapcsolható ügylet.
De még ezeken túl is a legnagyobb bűne az lett, hogy Guardiola távozott a csapattól. Pep irányítása alatt a csapat játéka olyan sikereket és rekordokat hozott, amik valószínűleg soha nem ismétlődnek meg. Elképzelhetetlen, hogy bármely más klubelnök elengedett volna egy olyan edzőt, mint ő. Ami történt, nem csupán Guardiola döntése volt, de az elnök hibája is. Azért gondolom, hogy Rosell is hibázott, mert tudnia kellett, hogy Pep személyiségének szüksége van a nyugalomra a munkavégzéshez, ő mégis képtelen volt ezt biztosítani számára. Az emberek többsége úgy érzi, az elnök nem tett meg mindent azért, hogy maradásra bírja őt.
Természetesen nem volt minden rossz, amit Rosell tett, mert valójában ez volt a klub történelmének gazdaságilag legsikeresebb időszaka. Sandro nagyon okos üzletember és pontosan tudta, hogyan lehet csökkenteni az adósságot, amit egykori barátja és elődje, Joan Laporta hagyott hátra. Csökkentette a játékosállomány fizetését, sok támogatót hozott a klubnak, egyértelmű, hogy a Barcelona jelenleg jobb pénzügyi helyzetben van, mint 2010-ben, amikor átvette az irányítást.
És ha már szóbakerült Joan Laporta. Rajongója voltam? Igen. Azt várom, hogy induljon újra az elnöki székért? Igen. Azt várom tőle, hogy győzzön? Igen. Ami leginkább megkülönbözteti őket az, hogy Laporta emberközpontú elnök volt, ami Rosell-ről nem mondható el. Ugyanakkor Rosell üzletember volt, ami nem mondható el Laportáról.
Laporta tudja, hogyan kell úgy vezetni a klubot, hogy tiszteletben tartsa a ’blaugrana’ hagyományokat, Cruyff és Guardiola barátja volt, ezzel pedig nagyon sok hívőt szerzett magának. De Joan Laporta nagy költekező is volt. Hanyagul kezelte a klub pénzügyeit, ezenkívül lázadó is volt, ami nem mindig jó. Olyan ember, aki szeret szórakozni, de nem várható el jogosan nagyobb felelősségérzet egy ilyen nagy szervezet elnökétől? Ha Laporta visszatér, remélem, megtanul pár dolgot Sandro Rosell-től. Közelebbről azt, hogyan kell üzleti-pénzügyi szempontok alapján helyesen irányítani egy klubot. Laporta tudja, hogyan kell játékost igazolni (egy középhátvédet, légyszíves!), tudja, hogyan kell örömet adni a klub híveinek, de reméljük, hogy nem kergeti ismét adósságokba a Barcelonát, mint tette azt a kétezres években.
Ami Josep Bartomeut illeti. A legjobbakat kívánom neki a Barça elnökeként, ám a helyzete nem túl kényelmes. Ő is a Rosell elnökség tagja volt, nagyon valószínű, hogy személyesen kell felelnie a bíróság előtt a Neymar szerződéssel kapcsolatos perben.
Így az idő, amit elnökként tölthet, valószínűleg nem lesz hosszú. Nem lennék meglepve, ha a klub tagsága nem várná meg 2016-ot a következő választásokkal, hanem azt már idén kiírnák. Ami azt hiszem, hamarabb utat nyit majd Joan Laportának, mint ahogy azt korábban gondoltuk.
Nagyon remélem, hogy Rosell és családja nem kapott halálos fenyegetéseket. Lehet, hogy több homályos és kétséges üzletben volt érdekelt, közte természetesen a Neymar ügylettel, ezért nem védem őt. Lehet, hogy voltak az ügyeinek illegális vonzatai is, de sem ő, sem a családja nem érdemli meg, hogy bármilyen módon is fenyegetések érjék őket.
Vajon Sandro Rosell, Neymar és Neymar édesapja valóban megszegték a szabályokat? Csak ők tudják. Van valami gyanús abban, hogy nem hozták nyilvánosságra a szerződés minden részletét? Abszolút. Lehet, hogy Neymar valóban többe került, mint a nyilvánosságra hozott 57,1 millió euro? Csak kevesen tudják biztosan.
De nem azért vagyok itt, hogy minderre választ adjak. Miért próbálnék meg tények hiányában találgatni, hisz csak néhányan tudják az igazságot. Vajon jó lenne, ha Neymar megválaszolná a felmerült kérdéseket és kétségeket? Egyértelműen. Minden Barça szurkoló szeretne egyértelmű válaszokat kapni, de ne számítsunk arra, hogy hamarosan mindent megtudunk. Meglátjuk, a jogi rendszer hogyan működik majd ebben az ügyben.
Sandro Rosell elérte a legtöbb célját, amit kitűzött 2010-ben. Sikerült csökkentenie a klub adósságát, a csapat jó szereplésének köszönhetően felépítette a Barça márkanevet világszerte. Több bevételt generált a klubnak az új technológiáknak, a média és vállalati szponzoroknak köszönhetően. Együttműködött több alapítvánnyal és keresztülvitte az új Camp Nou projektet is.
Végül pedig megszerezte Neymart. Megtett mindent és bármit annak érdekében, hogy a klub a következő években is sikeres lehessen a pályán, ahogy azt korábban már megszokhattuk. Történjék bármi, Neymar érkezése már a Rosell elnökség öröksége marad. Hálásak vagyunk ezért? Természetesen. Ne legyünk álszentek! Hálásak vagyunk Rosell-nek ezért a tettéért, mert érdekünk, hogy a csapat továbbra is versenyképes legyen. Ennek ellenére mindenkinek tudnia kell, hogy mi történt valójában!
Sandro Rosell megtett mindent és bármit, hogy Neymart megszerezze. A „bármi” sajnos magában hordozza, hogy tisztességtelen, vagy illegális eszközöket is igénybe vett. Talán lesznek, akik mártírként tekintenek majd rá, olyan emberre, aki feláldozta a karrierjét a klub érdekében. Igen, néhányan így tekintenek rá. Én úgy látom, hogy Rosell az a személy, aki megmentette a Barcelonát a pénzügyi csődtől, felépítette a márkanevet és irányt mutatott a jövőbeni elnököknek, hogyan kell gazdaságilag irányítani a klubot. Ennek ellenére úgy tűnik, Rosell figyelmetlen is volt. Hagyta háttérbe szorulni a klub hagyományait, elvesztette egykori játékosok bizalmát, elvesztette a kapcsolatot a klub tagjaival és szurkolóival. Elvesztette a ’culé’ lelkét, mert mindent a pénznek és a gazdasági érdekeknek rendelt alá. Megértem, hogy erre kellett koncentrálnia, hisz ez volt a munkája. De nem szabad, hogy minden csak a pénzről szóljon! Az FC Barcelona egy nagy család és a vezetés tisztelettel tartozik az egykori nagyságok és a szurkolók felé. Nem kérdés, hogy Sandro Rosell szereti a Barçát, de úgy tűnik, elfelejtette, hogy a klub elsősorban a hagyományaira épül és csak ezután a pénzre és a gazdasági érdekekre.
A küldetés teljesítve, Sandro! Elérted a legtöbb kitűzött célodat, és ezért elismerés illet meg, de hazudnék, ha azt mondanám, nem csalódtam benned. Az út, amire léptél, nagyon kínos, de nem csak Neked, hanem az FC Barcelonának is.
Kívánok minden jót Neked és a családodnak is!
Visca el Barça i Visca Catalunya!
Xoel Cardenas írása
http://www.barcablaugranes.com/2014/1/24/5341328/sandro-rosell-a-great-businessman-who-lost-his-cule-soul-as-president
