Nézzük a jó oldalát, hiába csapkodtuk kitartóan a szundi gombot az ébresztőn, annyira azért nem csúsztunk szét, mint az idei Manchester United, vagy a galaktikus Real Madrid. Most meg aztán a matracból kiugró második rugó úgy bökött oldalba bennünket, hogy menthetetlenül felébredtünk - talán még nem nagyon későn. Pedig olyan jó és könnyű lett volna még öt percre visszaszunyókálni... Hiszen hát idén is a két BL-döntőssel bírkóztunk az egész szezonban, és bár rendre kigolyóztak minket a húsos fazék környékéről, mégis okkal-joggal érezzük azt, hogy egy szinten vagyunk velük, hisz holmi fejesből szerzett gólókkal, meg kontrákkal gyepáltak el minket, amiket nyilvánvalóan nem hagyott jóvá a Mindenkori Esztétikai Sporthivatal Elnöksége (röviden MESE). Hogy az önámítás kissé romlott pacal szagú, de legalább kellemesen pisimeleg ösvényéről le ne kapjunk: itt van nekünk a világ legjobban fizetett focistája is, a vezetőség pedig nem hülye, nem ad aránytalan fizut, tehát akkor ő nyilván a legeslegjobb a pályán is - mi mást kívánhatnánk?
Az igazság inkább ott kezdődik, hogy tegnap konkrétan az Atlético nyilvánosan belénkverte a csúfot. Tizenhat kőkemény percig bírtuk tartani az előnyt, a félidei sípszó előtt szerintem már legtöbben a rózsafűzért morzsolgattuk - és nem csak Pinto imponáló magabiztossága okán. Godin aztán el is intézte a bajnoki címet, az atlétapajtásokkal újra betelepedhettek a komfortzónájukba (c.f. saját térfél), csak ki kellett várniuk a végső sípszót. Sokadjára is kiderült, hogy kizárólag nálunk törvényszerű a kapott gól, ha beszorulunk a saját kapunk elé, és azt is be kell valljuk, Alexist napestig üthetnénk, a büdös életben nem találna be onnan, úgy újra. Az Atléti úgy vitte a nekik szükséges egy pontot, hogy összesen egy negyed órára tudtuk igazából kétségessé tenni a sorsukat, de akkor is inkább csak a szerencsének köszönhetően. (Bár be kell valljam, egy rövid időre sikerült beleélni magam.) Utólag azt mondom, mennyivel jobb lett volna, ha már az előző fordulóban elintézik...
Noha ez a poszt még nem szezonösszegző, pláne nem éraösszegző akar lenni, mégis nehéz azért kontextusból kiragadva vizsgálni a mérkőzést. Úgy tűnik, a nagy hollywoodi sztorik mindig rövid időtartományban történnek. Híába kapja meg a bipolár Bradley Jennifert (vagy fordítva - ez pont egy szar példa, de már így marad), pár év múlva, három gyerekkel, 8-10 hordó sörrel, fejenként 15-20 kiló plusszal később majd úgyis elválnak, mert "nem működik". A fociban meg aztán végképp törvényszerű, hogy semmi nem működhet örökké, már csak a futballgépek (lásd még: játékosok) fizikai elhasználódása okán is. Nem kell hozzá Mascheranónak lenni, hogy lássuk: a Puyol, Valdés, Xavi, Iniesta és Messi fémjelezte Barca-korszak lezárult. Mert ez a futball-természet rendje.
Mégis keressük a bűnöst, akire majd mutogathatunk még évek múlva is - hiszen nem szépen zárult le. Nem úgy, ahogy elképzeltük, semmi búcsúszex, de még egy masszív ajtócsapkodásra sem futotta, amiből kiderülne, hogy egykor ez tényleg emóciókkal és élettel teli kapcsolat volt. Gyanúsítottakat állítani nem egy bonyolult feladat: elnökség, szakmai vezetés, játékosok - az egész csapat alapját képező szentháromság bármelyik tagjára könnyűszerrel rá lehet húzni a vizeslepedőt. Ezekről részletesen majd később is írunk, én itt most csak annyit jegyeznék meg, hogy a masszívan védekező csapatok elleni támadójáték koncepciójában nem hogy nem léptünk előre, hanem szerintem egyenesen visszafejlődtünk, cserébe legalább a védekezésen sem sikerült igazából javítani.
Maradt nekünk (újfent) a rettentő keserű gratuláció az Atléticónak. Mert hiába ők voltak a szegény ember legkisebb fia a sztoriban, az én kegyetlen, hideg szívem egy pillanatra sem tudták megérinteni. Maximum annyira futja, hogy értem miért látják Simeonét Guardiolához hasonló hősnek, de ettől csak elismerni tudom őket, kedvelni semmiképp. Gratulálunk az Atléticónak a bajnoki címhez!
Pinto - Kapta rendesen az ívet (tőlünk is), a riporter egyszer sem mulasztotta el megemlíteni milyen béna, amikor felé ment a labda. Ennek - és a nyilvánvaló bizonytalankodásai - ellenére sem hibáztatom őt. Gólhoz vezető szarvas hibája emlékeim szerint nem volt egyik meccsén sem, maximum pár bravúr elmaradása kérhető számon rajta, ha ennek van bármilyen formában is értelme. Nem lesz nála jobb második számú kapusunk a közeljövőben, ebben biztos vagyok, mint ahogy arra is nagy összeget tennék, hogy olyan viszont lesz, amikor az aktuális első számú portást gondolkodás nélkül cserélnénk majd el Pintóra. Nekem hiányozni fog.
Alvés - Az utóbbi időben látott szokásos önmagát talán valamelyest felülmúlta, főképp védekezésben volt összeszedettebb. Őt is sajnálom, hogy elmegy, mentalitása mindvégig példaértékű volt, legjobb éveiben pedig egyszerre tudott zongoracipelő és csillogó sztár lenni. Neki könnyű lesz hamvaiból feltámadnia majd, mert nyáron világbajnok lesz.
Piqué - A sérülése után azonnal belecsöppent a sűrűbe, ráadásul az ötödik perctől besárgulva játszott - tulajdonképpen végig magabiztosan és jól. A hozzállásával, koncentrációjával sem volt ezúttal probléma, sőt, némileg meglepő módon ő fanatizálta társait. Azt kell mondjam, hogy - bár nem tartom világszinten top3-nak a posztján - a jelenlegi keret legfontosabb tagja.
Mascherano - Egy ici-picit talán túlpörgött, nagyon-nagyon nyerni akart. Mostanában a klub szóvivője lett, de nekem nem világos, hogy most akkor ő megy vagy marad. Egy tegnapi kommentben is kifejtettem, hogy butaságnak tartanám ha elengednénk, a középpályán nagyon is elférne, és lenne egy kipróbált vésztartalékunk a védelem közepére is. Továbbra is hibátlan keretembernek tartom, aki egy olyan poszton állt helyt éveken keresztül, ahova sem karaktere, sem fizikuma nem igazán optimális.
Adriano - Akár nyerő ember is lehetett volna, de valahogy csak rövid periódusokra tudott előtérbe furakodni, talán túlságosan könnyedén szegte kedvét a mufurc ellenfél. Szintén rendkívül hasznos keretember, ne menjen sehova. (Egyébként idén rengeteget játszott, jóval többet, mint Alba.)
Busquets - Húzott pár eszement cselt a vonal mellett, azt kb. ennyi. Busi sosem tűnt ellenállhatatlanul törtetőnek és sikeréhesnek, ez idén végképp kidomborodott. Most is inkább csak úgy elfocizgatott, majd egy elég furcsa cserével zárta az évet, amiben messze ő volt legtöbbet pályán a csapatból. (Úgy tűnt, hogy azt integette, maradni akar, nem?)
Fabregas - Amíg fizikálisan és mentálisan el nem fárad, szerintem lényegesen jobb vele a csapat, mint Xavival. Sajnos ez rendszereint csak fél órát, de legfeljebb egy félidőt jelent. A pletykák szerint fél Európa vinné. A legjobb talán az lenne, ha valami olyan konstrukcióban sikerülne megegyezni, hogy ősszel nálunk játszik, tavasszal meg máshol, kölcsönben...
Iniesta - Ha a játékosok felelősségét keresnénk az idei fiaskó-esőben, feltétlenül azt mondanám első helyen, hogy a sztárok nem voltak képesek a döntő pillanatokban az élre állni, és húzni a többieket, kimozdítani a csapatot a gödörből. Ez alól sajnos Don Andrés sem kivétel, bár tavasszal talán a legelfogadhatóbb teljesítményt ő nyújtotta, de ő sem volt képes a bajnoki címhez szükséges pluszt hozzáadni tegnap.
Alexis - Idén végre "normális" szezonja volt, komoly sérülés nem hátráltatta, és a bizalmat is viszonylag rendszeresen megkapta, nem is csalatkoztunk benne. Az már azért látszik, hogy nem ő lesz a következő Ronaldo, de 21 gólja, és tizenpár asszisztja nagyon rendben van, pláne, hogy a játékának összképe talán még a statisztikáit is felülmúlja. Most is tudta hozni magát, gólt lőtt, és a legígéretesebb zsugázásokban is általában benne volt (igaz sokat rontott). A whoscored számai szerint Messi után a második legjobb játékosunk volt a ligában (sajnos a BL-ben nem annyira megy neki).
Pedro - Továbbra is nagyon sokat játszik, és 15 bajnoki gólja nem is fest rosszul, de némileg árnyalja képet, ha megnézzük milyen meccseken villogott - ettől függetlenül elvitathatatlanul jó őszt produkált. A whoscored szerint egyetlen igazi gyengesége a védekezésbeli hozzájárulása (!), és erőssége sincs sok - a tavasza viszont már ennek megfelelően jobbára a tőle megszokott szürküléssel telt, a tegnapi meccse pedig egyfajta sommázása volt Pedrónak. Ha ő maradna, Sanchez meg menne, az méltó megkoronázása lenne a vezetőség idei munkásságának.
Messi - Az Iniestához leírtak hozzá is bemásolhatók. Elég csak a BL-döntőkben mutatott játékára gondolni, hogy meggyőzzük magunkat (ha ez egyáltalán szükséges), Messi korábban rendre a csapat élére állt a kiélezett helyzetekben, és követhetetelen cselekkel, pazar passzokkal, asszisztokkal, gólókkal döntötte el a kupák sorsát javunkra. Ebből idén alig-alig láttunk valamit. Egy kiváló csatárteljesítményt nyújtott, de semmi tőle megszokott extra. Ez eddig rendben is volna, öt évig a világ legjobbja volt, már ezzel is minden várakozást felülmúlt. A bökkenő ott van, hogy a mutatott játéka abszolút nem indokolja azt a szerepet, amit a csapatjátékban betölt. Védekezni minek, és a támadásba is csak akkor lép be, ha úri kedve úgy tartja. Korábbi önmagával párosulva talán még oké lenne ez az attitűd, de a mostani Leótól nagyon kevés. (Bár van egy olyan érzésem, ha a hozzáállás rendben lenne, menne ott még a játék is...) Tegnap azért igyekezett felülkerekedni önnön fásultságán, de csak egyre frusztráltabb lett, mivel sem a cselei, sem a passzai nem igazán sikerültek, nem volt ritmusa, sebessége a játékának. Ennek oka nem is annyira tegnapi produktuma volt, hanem ezt így egyszerűen nem lehet, hogy csak akkor focizunk, ha épp nagyon muszáj, de akkor is csak annyit, amennyit nagyon muszáj (ez esetleg 30 feletti szupersztároknak szokott menni). A tegnapi szenvedése az egészi tavaszi szigorú monton csökkenésének a folyománya volt, egyszerűen hónapok óta nincs meg a folytonosság a teljesítményében. Nagy kérdés, hogy újra megfelelő mentális állapotba tud-e majd kerülni - ehhez nagy segítség lenne egy világbajnoki győzelem, de a 22-es csapdája most is működik, hiszen a diadalhoz nagyon kéne egy szuper Messi... A képességei és a kora alapján lehetne még köré építeni egy nagy Barcát, ez nyilvánvaló - sajnos azonban ehhez a buksiban is tökéletes rend kell.
Song - Kényszerű csere, kényszerű csere, de miért nem Bartra?
Neymar - Benne volt a bugi így félkész állapotban is, de ez most nem sikerülhetett.
Xavi - Ha szünetben, 1-0-nál bejött volna Pedro helyett, annak talán lett volna teteje - ennek így nem sok. Valdés távozása kerekesszékbe kényszerített, Puyolétől szimplán megszakadt a szívem. Idén még egy agyvérzést is nem viselnék már el... Ettől függetlenül a csapatbeli szerepét alaposan újra kellene gondolni, ha valódi generációváltást akarunk.
