Tot El Camp

Spanyol bajnokság, 6. forduló

2014. szeptember 27. - johneagle001

Ha már úgy alakult, hogy saját hibám miatt (=túlvállaltam magam) elmaradt az előző értékelő, illendő néhány gondolatot írnom arról a meccsről. Meg másról is, de azt inkább azért, mert akarom.

Nem meglepő (és továbbra sem nevelési célzatú!), de megint vissza kell térnünk az ilyenkor szokásos megjegyzésekhez:

- az utóbbi évek után még mindig nincs helyén a spanyol bajnokság, de nem (lenne) meglepő, ha lassan-lassan végre tényleg kilép(ne) a páros versenyfutásból, ahol a többiek csupán asszisztálnak,

- megint új csapatot építünk, és ez még akkor is igaz, ha normális körülmények között ezt már tavaly letudtuk volna, és mostanra joggal tehetnénk magasabbra az elvárásainkat.

Egyébként ladlac megmondta előre, csak nem hittétek el neki: „Ha valaki mégis ébren bír maradni, annak sem garantált a szórakozás, a Málaga brusztolni fog egy 0-0-ért.”

A fentebb ígért illendőségi és akarási gondolatok:

Pedro

Bár a többség egyre kevésbé érti a miérteket, akadnak olyan hangok, akik szerint a vezetőség táncsak tudja, évek óta miért ragaszkodik hozzá, miközben a pályán azt látjuk, amit. Én azt gondolom, eljutottunk arra a pontra, ahol talán már kijelenthetjük, ő tipikusan az a játékos, aki edzésen (biztosan) lenyűgöző, versenyhelyzetben pedig befuccsol. Persze értem én, hogy sokat dolgozik, meg a csapatmunkából hejdehogymennyire(!) kiveszi a részét, de most már több soron túl vagyunk azon, hogy ez érdemi és értékelhető szempont legyen.

Ahogy én látom, elindultunk egy védekezőbb szellemű középpálya felé (Rakitic rendre visszaér, Andrés szerintem utasításra játszik visszavontabban, általában véve nem is erőltetjük, hogy tökig felnyomjuk a középpályát), ez pedig automatikusan magával hozza, hogy a támadóktól az eddiginél is több egyéni megoldások lesznek elvárhatók, különben a büdös életben nem szerzünk gólokat. És ha van valaki, akiről elképzelni nem tudom, hogy tízmeccsenként egynél többször képes lesz átjátszani egy ellenfél védőt, az ő. Így pedig a korábbiaknál is sokkal kevésbé értem, miért is kerül a pályára. Nemhogy kezdőként, de egyáltalán.

Mathieu

Az ő esete Pedrónál is világosabb, már abban az értelemben, hogy leginkább a két véglet felé mozdult el a közvélemény: Mathieu jó vs. Mathieu időzített bomba. Én azt gondolom, az ő esetében kijött az, amiről évek óta beszélünk, de ilyen szinten még nem volt alkalmunk megtapasztalni: a mai fociban a védőnek már nem csupán rombolnia kell, de építkeznie is, ez pedig hatványozottan igaz a Barçára. Mathieu pedig tökéletesen hozza azt, hogy egyelőre képtelen alkalmazkodni ehhez. Szemre nagyon nagy százalékban rendben van akkor, amikor „hagyományos” védőként kell funkcionálnia, viszont abban a pillanatban katasztrofális lesz, ahogy építkeznie kellene. Nem fogom visszanézni, de emlékeim szerint az összes önveszélyes szituáció akkor alakult ki, amikor már birtokolta a labdát és eljuttatnia kellett volna azt a középpályára. Vagy éppen oldalra.

Mivel jól ismerjük őt korábbról támadószellemű játékosként, csak feltételezni tudom, a probléma alapvetően nem az, hogy zavarná a labda, hanem az, hogy egyelőre még nem sikerült igazán jól alkalmazkodnia a csapathoz. Hiába állítja a nyilatkozataiban éppen ennek az ellenkezőjét. Talán túlzottan belesulykolták a „szent labdabirtoklást”, ő pedig talán túlzottan bestresszelt emiatt, és hozza meglepően nagy számban a hibás döntéseit, amikből viszont egyelőre csak az ellenfelek „nagyvonalúságának köszönhetően” nem kaptunk gól(oka)t.

A Málaga meccs

Nem szoktam, most mégis a bírót fogom kiemelni, csak nem feltétlenül úgy, ahogy azt szokás. Meg nem mondom, melyikek voltak, de sajnos tavaly is volt már szerencsénk a szerdaihoz hasonló meccsbe beleszaladni. Egy dolog, hogy az ellenfél visszaáll védekezni, az se újdonság, hogy amikor jól csinálja, megszenvedünk a szituációval. Ugyanakkor nagyon is számít az, hogy a bíró mennyire engedi a határozott és fegyelmezett védekezést az ellenfél megfélemlítésének irányába elindulni/haladni/megérkezni.

Ha olyan jelenetet láthatunk a pályán, hogy az ellenfél játékosa kis híján lemegy spárgába azért, hogy térden rúghassa a labdával futó Albát (="taktikai szabálytalanságot követ el") és cserébe semmilyen retorzió nem fenyegeti, akkor lehet némi fogalmunk arról, hány alig észrevehető (és kizárólag a megfélemlítést szolgáló) alattomos belépő lehetett a meccsen, amivel már idejében „meg lettek nevelve a játékosaink”. És mielőtt bárki azt hinné, itt pont nem arról van szó, hogy szerintem a („köztudottan” színészkedő) Barça játékosokat meg kellett volna védeni.

Egyike vagyok azoknak, akik nem feltétlenül értenek egyet azzal a szokással, amivel a játékosok hajlamosak túlreagálni a pályán történteket. Egyike vagyok azoknak, akik bizony nagyon is szívesen látnák, ha bizonyos elemeket átvenne a mediterrán bírói felfogás az angol hozzáállásból. És miért? Mert az angol bajnokságban éppen az a szimpatikus, hogy a szerdai meccsen több alkalommal látható eseteket büntették volna következetesen. Igaz, hogy az angol felfogásban nem működnek az első szellőre aláomló műbalhék (Cesc amúgy hogy érzi magát? Nézi/látta valaki mostanában?), de az is, hogy éppen ott tekintik elsődleges szempontnak a meccsek kézbentartását, amikor olyan szituációkat emelnek ki, ahol az „elkövetőnek” köze nem volt a labdához. Éppen ezzel támogatják a játékot és éppen ezek a szituációk mentek el jelentős/túlzott számban következmények nélkül szerdán.

Nem állítom, hogy perdöntő volt ez a szempont, azt viszont igen, hogy nagyon is érezhetően hatással volt a meccsre. Így pedig annak végeredményére is.

2013.11.23. Barcelona – Granada 4-0 (a poszt képei a gólszerzőkről)

2014.04.12. Granada – Barcelona 1-0

2014.09.27. FC Barcelona - Granada FC ?-?

TV: 18:00, Sport2

comments powered by Disqus
süti beállítások módosítása