Éric Abidal december 19-én 35 évesen az Olympiakos játékosaként jelentette be visszavonulását. Nem így kellett volna történnie. Éric Abidalnak a Barcából kellett volna visszavonulnia, ahogyan Puyol is tette, ahogyan a klub legnagyobbjai tették.

Ha a Barca Pep (vagy Pep Barca) korszakát vizsgáljuk sokszor hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról a néhány játékosról, akik miatt a legnagyobb csillagjaink ragyogni tudtak. Ezek az emberek nem keresték a rivaldafényt, nem látványos játékuk miatt érdemelték ki milliók imádatát, hanem alázatos és rendkívül megbízható játékukért. Abidal egy volt közülük, egy a szürke eminenciások közül.
Próbálkoztam, de nem megy. Egyszerűen nem tudok olyan szituációt felidézni, amikor kockázatos/szorult helyzetben hibázott volna, vagy játékával veszélybe sodorta a csapatot. Épp ellenkezőleg, olyan képsorok futnak át az agyamon, amiktől egyszerűen libabőrös leszek, vagy csak egy halk "wow" suhan ki a számon... Számomra Éric Abidal a tökéletes védő. Számomra Éric Abidal a legnagyobb védő.

A BL győzelmet követő szezon óriási csalódást hozott Laportáéknak, de úgy érezték, még egy évet megérdemel a Franck Rijkaard vezette társaság, s egy kiadós vérfrissítéssel talán még képesek lehetnek életet lehelni a Ronaldinho nevével fémjelzett garnitúrába. Abi olyan nevekkel érkezett Katalóniába mint Henry, Yaya Touré, Milito vagy a kapusok mintaképe, José Manuel Pinto. Az eredmények azonban elmaradtak, s a klub Rijkaard mellett Ronaldinhotól is elköszönt. A csapat a bizonytalanság ködében fuldoklott, s Abidalék a megváltást egy edzőként még rutintalan, helyi legendától remélhették.

"Védőként a dolgom, hogy feldühítsem az ellenfél játékosát. Az a célom, hogy a látványomtól szinte rosszul legyen, és más pozíciót keressen magának a pályán."

Guardiola érkezésével aztán megkezdődött az évek óta húzódó nagytakarítás, és aki maradni akart - sztár, nem sztár - be kellett állnia a sorba. Klubok tucatjai vártak éhesen olyan falatokra mint Deco, Xavi, Abidal, Zambrotta vagy Eto'o, de Pep kijelentette, Éric értékes tagja a csapatnak, szüksége van rá.

Hogy Abidal mit adott Pepnek és a klubnak, az számokban és trófeákban talán nem is mérhető. Tiszta, sallangmentes, megbízható játéka mellett olyan attitűdöt, eleganciát, tartást és határozottságot adott a csapatnak, amitől az ellenfelek egyszerre tisztelték és rettegték a jelenlétét. Abidal jelentette a mérleg nyelvét, amely ügyelt az ellensúlyra, ha Dani Alves a jobb oldalon Messi mellett tűnt fel az ellenfél tizenhatosánál. Abidal nyújtotta a zökkenőmentes megoldást, ha Puyol vagy Piqué kiesett középen. Abidal volt az inspiráció, ha a csapat a végkimerültségtől a Bernabéuban a szakadék szélén táncolt. Abidal volt a megingathatatlan szikla...

2011. március 15-én a klub bejelentette, Éric Abidal májában rákos daganatot diagnosztizáltak. Az ember, akit elpusztíthatatlannak hittünk egyszercsak két világ közt találta magát. Hirtelen minden törékenynek tűnt, s féltünk, hogy a csapatot nem a kívülről érkező egyre erőteljesebb támadások őrlik fel, hanem maga a csapat egy megroggyanó pillére temeti maga alá.... Abidal azonban csak annyit mondott: Visszatérek!

Mi pasik nem sírunk. Nem sírunk a Titanicon, nem sírunk ha kóbor kiskutyát látunk, és nem sírunk még akkor sem, ha William Wallace azt kiáltja "Szabadsáááág!". De két és fél hónappal műtétje után, amikor Éric végigjátszotta a Wembley-ben a Bajnokok Ligája döntőt és Puyol átengedte neki a serleget, az örömmámor közepén megvallom férfiasan, megkönnyeztem a visszatérését.

"A tiéd Éric, Te emeld fel, megérdemled!"

Ha az embert ekkora megrázkódtatás éri, akarva akaratlanul is átértékeli az életét. Mi a fontos, mi nem, miről kell lemondania,.. miről hajlandó lemondani. Abidalnak a család mellett a játék volt a mindene, s ami számunkra teljesen mindennapi, és az élet természetes velejárója, azért neki meg kellett járnia a poklot... ezek után képzeljük el, micsoda érzés lehett újra pályára lépni abban a csapatban.
A történet azonban újabb fordulatot tartogatott. Orvosai újabb bejelentést tettek, a műtét nem járt teljes sikerrel, s Abidal mája annyira rossz állapotban van, hogy a szervátültetés elkerülhetetlen. Minden eddiginél keményebb időszak következett Abi és családja számára. Hónapokon keresztül tartó állandó fájdalom, sokszor már annyira elviselhetetlen szinten, hogy azt kívánta, legyen már vége... bármi áron...

A Gétafe elleni mérkőzés előtt a csapat megtudta, hogy Éric nézni fogja a meccset. Xaviék szinte önkívületi állapotban léptek pályára Madridban, és a 4-0 győzelem után egységesen Abidalnak ajánlották a győzelmet. Apró gesztusnak tűnhet, de Abinak óriási erőt adott. Szörnyű érzés lehet úgy élnie egy profi labdarúgónak, hogy csak a jóisten tudja játszhat e még valaha.
A nyáron Tito váltotta Guardiolát a csapat kispadján, s év eleji nyitóbeszédében biztosította arról, hogy továbbra sem feledkezett meg róla senki a csapatnál.

"A Te harcod ad nekünk erőt! Visszavárunk, bármeddig is tartson!"

Éric Abidal egy évvel a májátültetése után, 2012. április 6-án lépett pályára újra az FC Barcelona színeiben. A Mallorca ellen az utolsó 20 percre Piquét váltotta, a nevétől zengő Camp Nou pedig talpon állva tapsolta meg a legyőzhetetlen franciát minden egyes labdaérintésénél.
A Barcánál eltöltött 6 éve alatt mindösszesen két gólt lőtt, de két micsoda gólt! Sosem felejtem az elsőt a Bilbao ellen, és sosem felejtem az utolsót, amikor Mou Realja ellen egyszercsak megjelent a bal oldalon a semmiből. Mintha egy szellem suhant volna el a tizenhatosuknál, és mire a madridi védelem reagálni tudott, már el is küldte bal külsővel a labdát Casillas mellett a hosszúba...

A 2012/13-as szezon végén aztán sokunk meglpetésére a klub úgy döntött, nem hosszabbítja meg a játékos szerződését, és inkább a vezetőségben kínáltak új pozíciót a Camp Nou kedvencének. Kissé nevetséges, hogy egy embernek, aki éveken át küzdött, szenvedett azért, hogy újra játszhassa, élvezhesse ezt a csodálatos játékot, egy ilyen ajánlatot tesznek az asztalra. Abidal azt választotta, ami boldoggá teszi őt, a futballt, s a könnyeivel küszködve mondott búcsút az FC Barcelonának.

Négy spanyol bajnokságot, két Bajnokok Ligáját, két spanyol kupát, három spanyol szuperkupát, két európai szuperkupát és két klubvilágbajnokságot nyert a Barcával, de ettől sokkal többet kaptunk tőle. Abidal reményt és erőt adott az FC Barcelonának, s bebizonyította azt, amit csak a legnagyobbak tudtak: Ha van hited, legyőzhetetlen vagy!

Mindent köszönünk Abi! Várunk vissza!