Éreztem én, amikor rám jutott az értékelő, hogy nem lesz könnyű menet, de erre a már-már groteszk forgatókönyvre még én sem számítottam. Hölgyeim és uraim, az van, hogy Luis Enriquével immárom harmadik alkalommal sikerült leverni az Atletico Madridot, ráadásul teljesen megérdemelten. Ha valaki ilyesmit állít újév környékén, hogy januárban majd szórunk három ilyen meccset ez ellen a brigád ellen, azt belöktem volna pucéran a Kék Osztriga bárba egy tubus vazelinnel a kezében. Efféle győzelmi sorozatot utoljára egyébként egy bizonyos Pep Guardiolával sikerült véghez vinni...

Diego Simeone egy rendkívül következetes ember, aki mindig tanul a hibáiból, de két csapat közti tudásbéli különbségét (ha a másik csapat formája konzisztens) nem lehet hosszú távon kiegyenlíteni lelkesedéssel vagy motivációs beszédekkel... Azt hiszem az argentin elérte az Atletico Madrid határait, és egyszerűen képtelen volt más, futballpályán megfelelő eszközt találni, amivel képes lett volna legyőzni ezt a Barcát. A mi Luchónk pedig úgy gondolta, az lesz a legjobb, ha az adok-kapok szituációkat a lehető legminimálisabbra igyekszünk redukálni Gabiékkal szemben, és inkább hosszú indításokkal próbáljuk átjátszani az ellenfél középpályáját, ahol a matrac a legdurvábban nyom. Apropó Gabi, sokszor "fanyalgok", ha Iniestán látom a szalagot, mivel nem tartom egy kemény, a hangját kieresztő és határozottan érvelő vezérnek, aki ha kell amolyan Roy Keane-szerűen odamegy a bíróhoz, és belelép a szájába, hogy megkérdőjelezze néhány döntését, de hogy lehet egy csapatkapitány annyira buta, hogy az öltözőkbe vezető úton addig pofázzon és lökdösse a bírót egy sárgával a zsebében, amíg annak tényleg nem lesz más "választása", és odaadja az első párját is. A madridiak CSK-ja jól tudja, ahogyan Simeone is, ahogy minden Atleti fan is, hogy mutogathat bárkire, ezt elcseszte, de cudarul! A csapatától elvette a fair küzdelem jogát, a nézőktől pedig egy élvezetes második félidőt. Persze kijöhettek volna minden mindegy alapon is, és nekünk eshettek volna, mint Pepe a moslékos bödönnek, de az már az első félidőben is látszott, hogy az efféle nyíltsisakos harc a Barca ellen felérne egy ütvefúrós anális masszázzsal.

A meccsel kapcsolatban úgy döntöttem, hogy (a lehető leglogikusabb módon) két részre osztva próbálom nézni, ahol az első félidő az év egyik leghihetetlenebb félidejét hozta, tele váratlannál váratlanabb szituációkkal, míg a második nagyjából annyi izgalmat hozott, mint a "Ki tud többet a Szovjetúnióról" vetélkedő hétfő hajnalban.

Tény, hogy a madridiak rögtön az elején rajtakaptak minket letolt gatyával, ezáltal úgy is nézett ki a dolog számunkra, mint Emil Zatopek feje az első kilométere után... ki is szaladt legtöbbünk ajkán egy enyhe "bazzzzzz" is, ahogyan Masche összehozta Torresnek a vezető gólt (#1 értetlen Mi a p***a?), de olyan sebességgel sikerült reagálnunk a pofonra kontrából(!!!), hogy az még az Atletit is meglepte. (#2 hitetlen Mi a p***a?). Aztán a spori egyszercsak elkezdte befújni a jogos faultokat (#3 meglepett Mi a p***a?), majd befújt egy tizenegyest, ami nem volt tizenegyes (#4 hangosabb széttetkezes Mi a p***a?), aztán szögletből(!!!) egyenlítettünk (#5 vigyorgós levegőbe csapkodós Mi a p***a?), hogy 3 perccel később Alba kezezése után az elmaradó sípszót követően (#6 halk Mi a p***a?) nézzük, ahogyan átrohanunk az ellenfélen, és Messi miliméter pontos labdáját Alba (!!!) tegye középre Neymarnak, aki elfektetve a kapust megszerzi a vezetést.. (#7 #8 #9 crescendo szerű Mi a p***aaaaaaa?).

A második félidőre még jutott egy kisebb meglepetés (#10 zavart tekintetű Mi a p***a?), amikor kiírták a már feljebb említett Gabi-féle kiállítását, de végülis Stéga lezárta nekünk az egészet egy pazar kis aztaku*vával.

Nem tudom mikor fordult elő utoljára, hogy az elődöntőkbe ne jusson be se a Real, se az Atletico, se a Valencia, és bár nem azt mondom, hogy innetől már sétagalopp az út a kupa felemeléséig, de tény, hogy a bennmaradók közül mi vagyunk a toronymagas esélyesek. Illendő lenne kihasználni.

Ter Stegen - Most gondoljatok bele, mi lenne, ha Pinto állna hátul... Ugye milyen jó, hogy nem? Amit lehetett fogott, beívelésekre jól jött ki, s bár előfordult néhány elrontott passza is, azért csak volt egy rohadt nagy védése a teljesen punnyadt második félidőben. - 6

Dani Alves - Imádom ezt a régi-új Alvest. Elég sokat elmond róla, hogy Griezmannt is lecserélték róla, ráadásul Saul és Siquera sem tudott komoly borsot törni az orra alá. Az összhangja Messivel pedig döntő fontosságú lehet - még mindig. Egyem a szivét. - 7

Piqué - Visszakaptuk Piquenbauert. Remélhetőleg marad is. - 7

Mascherano - Rögtön az elején eladta a golyót, majd a kölyök meg is forgatta, aztán összehozott egy tizenegyest is, (igen, tudjuk, jogtalan), de ettől függetlenül tette a dolgát, ahogyan azt tőle megszoktuk. A két gól azért sajnos sok róla. Okos döntés volt besárgultan lecserélni. - 5

Jordi Alba - A kezezésről: egyre több olyan véleményt olvasok a sajtóban, ami szerint a bíró jól döntött, amikor tovább engedte az akciót az eset után. Visszanéztem párszor, én inkább befújtam volna, mint nem.. lehet hibásan. Ladlac írta a meccs alatt a levlistára: "Alba blokkol az ötösön belül, másodpercek múlva a másik ötösnél éppen megmenti és gólpasszt ad. Nem tudom, mit tolhat." Mi sem, de kérünk belőle. Még a partjelző sem tudta megállítani. - 8

Busquets - Ez a faszi egy zseni. Úgy olvassa a játékot mint Xavi, ráadásul ez a fizikaibb változata még effektívebbé is teszi a posztján. Az szögletből szerzett gólban pedig főszerepet vállalt, ugyebár. - 8

Rakitic - Megint annyit futott és gürizett mint egy ló. Kár azért a helyzetért az első félidőben, amibe két atletis védő is belecsúszott. Azt ha kicsit megemeli... de ne legyünk telhetetlenek. Megvan a hiányzó láncszemünk? - 7

Iniesta - Andrés adja erre a masszív, inkább fizikálisabb középpályánkra azt a finom kis fűszert, amitől a legjobb éttermek steakjei is egyszerűen ellenállhatatlanná vállnak. Az új szerepköre miatt inkább a középpálya stabilitása a főbb feladata, mint a betörések az ellen tizenhatosába, néha azért még így is megcsillant valamit a varázslatból. Kevésbé látványos, de rendkívül hasznos. Így is szeretjük. - 7

Neymar - Féltettem, féltettük, mint öreganyám a kakukkosóráját, de (újra) ránkcáfolt. Messivel együtt hihetetlen mennyit faragták, "de hát ezzel számolni kell", ahogyan nyiltakozta is a héten. Óriási, hogy úgy nyújt hasonló szintet, mint Messi, hogy még a kis argentin alá is dolgozik, ha kell. Örültem, hogy lecserélik, mert Gámezt szemmel láthatóan az ő eliminálására küldték fel Juanfran helyére. Két gólt lőtt, ami lehetett volna három is, ha az partjelző nem inti be tévesen. A meccs embere. Szeretlek, tiszta férfiszívvel! - 9

Messi - Nem lőtt gólt, nem adott közvetlen gólpasszt, de két gólunkban is óriási szerepet játszott. Mario Suarezt az elején úgy megtekerte, hogy a csávónak nem is csoda, hogy elgurultak a gyógyszerei… (így is kb. 60 perccel tovább apríthatta Messit, mint kellett volna.). Lőhetett volna ő is egyet, de az már nem osztott-szorzott. A teljes karmesteri szerep az övé. Az alfa hím. Tanárian nyomta. - 7 (aludtam rá egyet, meg vigvik is belémkötött, szóval legyen inkább) - 8

Suarez - Lám, ennyit jelenthet a különbség egy jó és egy rossz passz közt. A múltkorinál sokkal jobb meccse volt, hála a korai találatnak, így középen is nyugodtabban tudta fárasztani és nyomás alatt tartani a Miranda - Giménez duót. Az összjátékokból is jobban jött ki, a gólpassza az első gólunknál pedig nemes egyszerűségében volt maga a tökély. - 7

Mathieu - hiába volt hátra még fél óra, már Frodo is hazafelé tartott a megyébe, amikor beállt. Jó Érdekes volt látni, ahogyan Torres megpróbált először fickándozni mellette, ő pedig azonnal odalépett, jelezve a szőkének kivel is van dolga.

Rafinha - még nem jött el az ő ideje, de hamarosan mindenki új kedvence lesz a középpályán, ebben biztos vagyok.

Pedro - minél többször látom, annál jobban szeretem Neymart