Athletic Bilbao - FC Barcelona

Bánhatja, aki az előfordulási gyakoriságot figyelembe véve az Afrika-kupa döntőjét választotta tegnap a Barca-meccs helyett, mert bár előbbit persze nem láttam, de enélkül is meg tudom állapítani a tényt, hogy a legutóbbi hét ANK-döntőn összesen nem volt annyi gól, mint a tegnap este Baszkföldön, pláne nem ilyen gólok. Míg Madridban ki vannak akadva, hogy Ronci miért tartott nagyszabású születésnapi bulit pár órával a 4-0-s bukójuk után, addig nálunk a fél lábbal már cselzis Messi karöltve az egész csapattal gondoskodott arról, hogy legyen okunk ünnepelni. Ünneplik is Barcelonában, hogy nincs válság, Lucho a legjobb arc, és megnyerünk idén mindent, de elsőre elégedjünk meg azzal, hogy örömteli egy pontra kerülni attól a Madridtól, akik jönnek még tavasszal a Camp Nouba. És köszönjük meg Moyesnak, hogy jelenleg úgy tűnik, megmenti a szezonunkat, de a régebben kínosan gyenge január-februárunkat mindenképp.

Ernesto Valverde a mezszínhez illően amolyan atleticós stílusban, bátor játékkal, erőteljes letámadással, magas védekezéssel és intenzív kontratámadásokkal készült a meccsre, amivel akár sikeres is lehetett volna a Bilbao, de a San Mamésen kívül tipikusan az ilyen taktikával pályára lépő csapatokkal szoktunk 5-2-es meccseket játszani, most ez itt is bejött. Kemény meccsnek indult, de az első félidőben gyakorlatilag csak helyzeteink voltak, úgy belekezdtünk mi is az ijesztően hangosan zúgó „Athletic-Athletic” ellenére. Rendkívül gyorsan és ötletesen járattuk a labdát, és már negyvenöt perc után látszódott, hogy itt vélhetően a szezon (eddigi) legjobb Barcája játszik. 2-0-s fordulás után a második félidő elején aztán oda-vissza vágta a helyzeteket a két csapat, jó ideig az 1-2 és a 0-3 szuperpozíciójában folyt a meccs, amiből aztán végül az 1-2, és egy új meccs kezdete vált be Mikel Rico idétlenül bekapott gólja után. Az egész meccs a gólözönnel és a roppant gyors, izgalmas, élvezetes játékkal elment volna egy tavaszi, csúcsszezonbeli mérkőzésnek is.

Bravo (6.5) – Tőle megszokott szinten játszott az első félidőben, ami azt jelenti, hogy csak azt nem éri el, ahol már a kapufa van, de azért a második Bilbao-gólnál felróhattuk neki, hogy csak Valdés-szinten sikerült helyezkednie. Volt még egy félreértés közte és Piqué között, amikor Bravo fogta volna, de Piqué tévesen elfejelte (rossz helyre) a labdát, végül azonban megúsztuk ezt a helyzetet.

Alves (7.5) – Szépen és rendkívül pontosan játszott, számos jó keresztpassza volt, még akár a gól is benne lett volna a játékában. Egy ilyen Alvessel nem gondolkoznánk folyton arról, hogy eladjuk-e vagy sem.

Piqué (8) – Igazán kiemelkedően játszott és kulcsszerepe volt a győzelemben neki is, nem csak a csatárainknak, bár mindkét bekapott gólban elő lehetne venni őt mint bűnbakot. Tekintve, hogy a Bilbao viszont nem csak kétszer próbálkozott, és rendkívül nehéz, kemény ellenfél volt, mindenképp pozitív kép maradhat meg bennünk Piqué teljesítményéről.

Mathieu (6) – Lefelé lógott most ki ebből a mezőnyből, mert bár nem követett el súlyos hibát, de sok apróbbat igen. Lucho előtt két lehetőség áll: vagy többet játszatja, vagy kevesebbet, de ez így pont nem jó. A több lenne a célszerűbb.

Alba (7) – Alveshez hasonlóan jó meccset játszott, futott, ahogy az egy mókustól elvárható, és nem kizárt, hogy nála fedezik majd fel egyszer csak a teleportálást. Apróbb pontatlanságai ugyan voltak, például kontrában Piquét indítani, ráadásul pontatlanul nem volt egy jó öltet, meg azért volt néhány labdavesztése is, de alapvetően profin hozta a meccset ő is.

Volt néhány passz is

Busquets (9) – Annyira jól játszott, hogy alkata ellenére pajzsként funkcionált a védelem előtt, és a támadások során is végig mozgásban tartotta a középpályát. Bár Aduriz góljánál őt verte meg Muniain, cserébe adott egy gólpasszt Pedrónak, amiben nem csak az volt érdekes, hogy ő ritkán jár annyira fent, hanem az is, hogy átlátta, mire készül Messi. Ezen a meccsen a legjobb ismert Busquetset láthattuk, világklasszis.

Rakitic (8) – Az első félidőben annyira nem volt látványos, de nagyon hasznosan játszott, a második félidőben pedig brillírozott is. Kezében tartotta az egész középpályát, tartósan nem maradt az Athleticnél a labda sosem. Tökéletesen kiegészítik egymást Alvessel a jobb oldalon, Alvesnek is jobban fekszik az összjáték a horváttal, mint korábban Xavival.

Xavi (7) – Lehet, hogy zavarban érezte magát, amikor annyi hosszú labdát látott elsuhanni a feje fölött, de előbb-utóbb csak megszokja. Bal oldali középpályásként, „Iniesta-poszton” játszott, ami jó döntés volt, hiszen jól tudtak kavarni ott a bal oldalon Neymarral és Albával. A kihagyott helyzete miatt viszont joggal őrjönghettünk, ez már az a ziccer volt, amikor tényleg nincs hová továbbpasszolni.

Messi (9.5) – Másfél gól, ebből egy szabadrúgás, két gólpassz, amivel ismét ligarekordot döntött (ráadásul Figót előzte meg), és egy űrfoci-bemutató az ötödik találat előtt: úgy látszik, csak rajta múlik, hogy kedve van-e befogni a kritikusok száját. Az Aranylabdánál mondjuk az év első 2-3 hónapját nem elég nagy súllyal szokták figyelembe venni, pedig ez most feljegyzendő lenne. Ha rajta múlt volna csak, akkor 2-8 is lehetett volna.

Hat védő nem okoz gondot

Suárez (9) – Az oldschool liverpooli formáját mutatta, Barca-mezben a legjobb teljesítményt most nyújtotta. Szerencsére Luis Enrique rájött, hogy nem kéne még egy klasszis középcsatárunkat huzamosan neki nem megfelelő poszton erőltetni, így pedig esélyes, hogy az elkövetkező hónapokban Suárez is szorgosan elkezdi majd gyűjteni a gólokat. Kiállították róla Etxeitát is, ráadásul úgy, hogy már előtte is megúszott egy sárgát, az emberelőny pedig végleg bebiztosította a győzelmünket.

Neymar (9) – 2013-as Barcába igazolása óta egyetlen egyszer sem fogták a bírók az ő pártját, de ez most nem különösebben ejtette kétségbe őt, vígan játszadozott a jobb oldalon a Bilbao védelmével, De Marcos például valószínűleg többször ért az ő bokájához, mint a labdához. A legaktívabb támadónk ő volt, és bár nehéz egy ilyen Messi mellett kiemelkedni, de neki azért sikerült.

Adriano (6.5) – Kedvenc posztjára, Alves helyett állt be, és Neymar késői (végül kimaradt) helyzetében kulcsszerepe volt azzal a Pedrónak adott passzával.

Rafinha (6.5) – Beállt egy negyed órára Xavi helyett, hozott egy száz százalékos passzpontosságot, és ami külön felkeltette a figyelmemet, hogy a 92. percben, 2-5-nél is sprintelt egyet a középpályán, hogy labdát szerezzen.

Pedro (7) – Biztos jól esne neki, ha az MSN-t inkább MSNP-ként emlegetnénk, és igyekezett is ebben a kapott 10 percében mindent megtenni, amit csak tudott. Megszerezte az ötödiket, és kis híján Neymarral is meglövette a következőt, ami a kedves eredményhez kellett volna.

Az ötödik gólt megelőző események

És a másik véglet: Neymar gólja