Andrés Iniesta az a típusú játékos, akit lehetetlen utálni - kivéve ha az ember holland, vagy Chelsea drukker... vagy holland Chelsea drukker. A néhány éve még az aranylabda legjobb háromba tartozó játékos performansza az utóbbi időben "kissé visszaesett", mi pedig próbáltuk megfejteni mi is lehet ennek a kiváltó oka. Ami egyértelmű, hogy az aranylábú játékmester jóval mélyebbre vontan játszik Lucho kezei alatt, tulajdonképpen abban a pozícióban, amiben még annak idején Frank Rijkaard is szerepeltette. A netet böngészve futottam ebbe a posztba, egy bizonyos Sam Cooper nevű fiatal blogger jóvoltából, amit igyekeztem a lehető legérthetőbb módon lefordítani.  Nem tudom, kinek mennyi új információval szolgál majd az írás, s bár szakmailag sem feszeget túlságosan mélyreható gondolatokat, arra mindenképp jó, hogy megértsük Don Andrés csapatban elfoglalt új szerepkörét:

Andrés Iniesta - még kimondani is furcsa, de - gól és gólpassz nélkül áll az idei La Liga szezonban. A kérdés tehát jogos: Ez itt a vég kezdete, vagy csak az isteni Iniesta átalakulásáról van szó? 

A Barca nyolcasáról sok mindent elárulnak a statisztikai kimutatások. A nulla gól és gólpassz elintézhető egy legyintéssel, mondván Andrésnak gyenge szezonja van. Csak összehasonlításként a tavalyi szezonban a hét gólpassz mellett háromszor talált be az ellenfelek kapujába, az azt megelőzőben pedig ugyanennyi gól mellett egy igencsak meggyőző tizenhatos szám szerepelt az aszisztok mellett. 
A 2012/2013-as szezonban Iniesta rendszeresen közvetlenül Messi, David Villa és Pedro mögött játszott. Leo kivételével a támadók jobbára csak a befejezésekben jeleskedtek, az előkészítésben kevésbé. Nagyon nagy mértékben az Iniesta - Xavi duóra támaszkodtak, akik kialakították számukra a helyzeteket, amiket "csak" be kellett verni, nekünk pedig valahol itt kell keresnünk a hirtelen bekövetkezett "formahanyatlás"(?) okait.

Neymar és Luis Suarez érkezésével első ránézésre kaptunk egy magasabb kategóriás Pedritot és David Villa-t, akikről a sikeres adaptációjuk után kiderült, nem csak befejezőként jeleskednek, de gólhelyzeteket is képesek kialakítani. Suareznek jelenleg kétszer annyi gólpassza van, mint gólja, míg Neymar négy asszisztenciája mellett tizenhétszer talált be. (a poszt február végén íródott)
Képzeljük el  hullámokra leegyszerűsítve a Barca támadásépítését. Az első a védelem. Ők juttatják tovább a labdát a következő hullámnak, aki többnyire nem más, mint Sergio Busquets. Busi mozgatja a gépezetet hátulról, s passzolja tovább, a támadó középpályásoknak. Ezek a játékosok pedig a lehető leggyorsabban igyekeznek eljuttatni azt a támadótrió bármely tagjához, akik vagy gólra váltják, vagy nem. 

Iniesta karrierje során többnyire a harmadik és negyedik hullámban operált. Megkapta a labdát Busquets-től (vagy a szélső védőtől) mielőtt előre tört volna, majd kihasználva kiváló cselezőkészségét és/vagy passzjátékát eljuttatta a labdát a támadókhoz. Ez a rendszer kiválóan működött, s jöttek is a kupák. De a csapatok kezdték kiismerni a Barca játékát, és az emberek úgy érezték, forradalmi változásokra van szükség, hogy a csapat továbbra is versenyképes maradjon. 

Gerardo Martino igyekezett egy multifunkciós - kontrajátékra is képes - Barcát építeni, de ez a legfontosabb mérkőzéseken erősen akadozott pl. az Atletico Madrid típusú ellenfelekkel szemben, akiknek a taktikája a visszazárás stabil védekezésbe, valamint az ellenfél játékának tönkretételéről szól. 
Aztán jött Luis Enrique, aki megmutatta, a Barcának nem forradalomra van szüksége, hanem evolúcióra. Suarez leigazolása egy újfajta fegyvert, amolyan extra lándzsahegyet jelent a Barca támadójátékában. A jelenlétével lefoglalja a két középső védőt, amellyel Messinek és Neymarnak sokkal több területet nyit, ahogyan azt az eddigiekben megszokhattuk. Messi kilépett a jobb oldalra, de rá aztán végképp nem jellemző, hogy egész meccseken ott lébecolna a vonal mellett. Épp ellenkezőleg, bemozog középre, megkapja a labdát a már említett második hullámból, és van ideje és területe a védelemre vezetni a azt. 

Ez a váltás Messi játékában azt is jelentette, hogy többször jelenik meg mélyebben a középpályán, mint régebben. Éveken át egy sokkal magasabban helyezkedő, hamis kilencesként tartották számon, hogy aztán onnan lépjen vissza labdákért. Az idei szezon tulajdonképp ennek az ellentettje, hisz mélyebbről indulva vezeti az ellenfélre a labdát.

Messi "újrakalibrálása" változtatta meg Iniesta játékát is. Az eredetileg a 3. ill. 4. hullámból mélyebbre került a 2. ill. 3. hullámba Busquets mellé, s ahelyett, hogy összekötőként operálna Sergio és a támadótrió közt, a labdakihozatalokban segédkezik a védők előtt. A legfontosabb feladata már nem a gólhelyzetek kialakítása, vagy góllövés, hanem a játék tempójának diktálása ebből a mélyebb pozícióból, valamint hely és szabadság kialakítása a támadótrió számára.

A védekezésben betöltött szerepe ezáltal természetesen megnőtt. Előtte sokszor előfordult, hogy beavatkozás nélkül mozizta végig a védelmére támadó játékost, s inkább területszűkítéssel segített Busquetsnek, vagy a négy védő valamelyikének megállítani az ellenfelet. Idén Andrés üldözi az ellenfelet, adott esetben leütközi, és rendkívül fegyelmezetten vissza is zár. 

Az igazán nagy különbség az évek során Xavi és Iniesta közt az volt, hogy Andrés hajlamos volt jóval inkább támadóbb szerepkörben mozogni. Míg Xavi volt a csapat metronómja, addig Iniesta volt a védelmet megbontó extra a középpályán. Úgy tűnik Enrique alatt Iniesta átfejlődött egyfajta Xavi féle szerepkörre, ami egy teljesen érthető és logikus döntés tekintettel a rutinjára és képességeire. Harminc évesen - karrierjének alkonyán (ez kissé talán korai) - már nem képes újra és újra bemutatni azokat az elfutásokat, mozdulatsorokat mérkőzésről mérkőzésre, amik miatt mindannyian beleszerettünk a játékába. Iniesta spórolni kezdett az energiáival, de a csapat játékára való hatása még mindig jelentős, csak most már más pozícióban.

Sam Cooper           

Iniesta szerepének megváltoztatásával – bátran kijelenthetjük – Luis Enrique túllépve a kezdeti nehézségeken ténylegesen megkezdte a csapat arculatának megreformálását. A napnál is világosabb, hogy a Xavi-Iniesta fémjelezte középpálya/játékstílus napjai leáldozóban vannak, s bár alapvetően a stílusunk még mindig a labdatartás, így néha-néha ők is megcsillantanak valamit elképesztő tudásukból, egyre inkább kikristályosodik az új, direktebb irányvonal.

Az biztos, hogy Andrés új szerepköre további kérdéseket vet fel vele és a csapatban betöltött szerepével kapcsolatban: Érdemes így "használni" egy ilyen kaliberű játékos tudását a csapat stabilitásának érdekében? Az isteni Iniesta többé nem tartozik az értinthetetlen játékosaink közé? A jövő Barcelonájában egy élő legendánknak - szörnyű ezt kimondani, de - valóban csak epizódszerep juthat?