Lassan a végéhez ér az amerikai zsíroskenyér-túra, alkalmunk nyílik, hogy górcső alá vegyük, mi is történik a csapat háza táján az új idény kezdetén. Az igazolásainkról már ejtettünk néhány szót, itt az ideje, hogy kicsit foglalkozzunk magával a kerettel is, valamint azzal, milyen változások, problémák, ill. pozitívumok várhatóak. Ehhez persze mi lusták vagyunk, segítségül hívtuk Jaume Ramont, a WeLoBa egyik szerkesztőjét, aki egy három részes blogbejegyzésben tudatta a nagyvilággal, mi is a helyzet nagyjából a Camp Nou öltözőjében. A háromrészes művet egy kissé megfaragtuk, imitt-amott megfoltoztuk, majd összegyúrtuk egy poszttá. Jöjjön hát az FC Barcelona 2015/16 júliusi (augusztusi) helyzetjelentése!

 Luis Enrique

 Luis Enrique alig több mint egy hónap szabadság után július második hétfőjén tért vissza a Joan Gamper Edzőközpontba, hogy megkezdje második szezonját az FC Barcelona élén. A mester immár teljesen új perspektívából tekinthet az elvárásokra, mint közel háromszázhatvanöt nappal korábban. A zöldfülű, mindent megnyerni vágyó edzőből rutinos, triplázó edzővé vált.

 Sok dolog változott 2014. július 14. óta, de az elvárások a Camp Nouban ugyanolyan magasak. A csapatnak továbbra is harcolnia kell minden kupáért, s tennie mindezt a Barçára jellemző stílussal.

 Kiismerhetetlenség

 „Kiismerhetetlennek kell lennünk!” hangzott Luis Enrique fő célja az elmúlt szezon elején. A kísérletezés időszaka után 2015. januárjában aztán lassan kikristályosodott, mi is a mester elképzelése: egy direktebb FC Barcelona, gyors labdatartással kombinálva. Senki nem volt képes megállítani a csapatot a szélre kilépő és szép lassan vezérré váló Messivel az élen.

Az új szezonban az lenne logikus, ha Luis Enrique folytatná eddigi munkáját újabb és újabb taktikai variációk kidolgozásával, hogy a csapat megőrizze kiismerhetetlen státuszát. A szakik azt mondják, korunk labdarúgásának egyik legnagyobb kísérletezője, sokak szerint bátrabban variál, mint Pep. Sőt, munkába állása után sokak megrökönyödésére nem félt felforgatni olyan kőbe vésett szabályokat sem, amelyekre mások alaptételként tekintettek, hogy azokat átformálva a maga hasznára fordítsa. S bár tudjuk, Lucho dörzsölt fickó, és nem lövi el a puskaport az első adandó alkalommal, talán az előszezonban már láthatunk is néhány újabb taktikai figurát.

 Rotáció

 Az előző szezon elején Luis Enrique huszonnyolc különböző felállásban küldte csatába csapatát. 2015. januárig szinte minden mérkőzést a rotációnak rendelt alá, amivel kiváló vitatémát teremtett a médiának. Többen úgy tartották, a folyamatos változások miatt nem találja a megfelelő formulát, sőt, talán saját maga sincs vele tisztában, mik az elképzelései. Ám ennek épp az ellenkezője bizonyosodott be! A rotálás a szezon második felében rendkívül hasznosnak bizonyult, a csapat pedig friss és fitt volt a végjátékra.

Az „érinthetetlenek” témakörben is meglátjuk majd, mennyit változott a mester véleménye. A szezon utolsó felében a Messi - Neymar - Suárez hármas szinte minden lehetséges percet együtt töltött a pályán, s hogy Pedrónak is jusson játékidő, Luis Enriquének gyakran egy középpályás helyére kellett becserélnie. Mellékesnek tűnhet, de a mesternek meg kellett értetnie a három sztárral, hogy pihentetésük a saját érdekükben történik.

 „Csak 11 játékos szerepelhet a pályán”

 Az egyik legnagyobb kihívás egy edző számára, hogy az egész keret elégedett legyen, tehát nagyon okosan kell motiválnia azon játékosait is, akik kevesebbet játszanak. Pedro, aki még mindig nem döntött a távozásról az egyik legkétségesebb eset. Ugyanez a kérdőjel áll Bartra és Sergi Roberto neve mellett is, hisz tavaly ők is hangot adtak nemtetszésüknek, ami a játékperceket illeti. Itt van még Rafinha is, akinek a helyzete még kényesebb, hisz a szerződése 2016-ban lejár, és ha nem szerepelhet eleget, ugyanúgy a távozás mellett dönthet majd, mint türelmetlen testvére, Thiago tette.

 A B csapatból érkező játékosok természetesen megoldást jelenthetnek a távozók pótlására, ráadásul a fiatalok nem panaszkodnak annyit, de kár lenne az első csapatnál eltöltött évekért. Munir, Sandro és Halilovic az első csapattal kezdték meg az előszezont, míg Samper és Gambau, valamint a kapus José Aurelio Suárez szintén Iniestáékkal csinálják végig a felkészülést. A stábnak komoly döntéseket kell majd hoznia, ki szerepelhet majd a felnőtt csapatban jövőre, ill. kinek kell majd távoznia kölcsönbe, vagy visszatérnie a B csapathoz.

 Unzué szerepe

 A háttérmunka Unzué részéről óriási jelentőséggel bír, tekintve, hogy egyebek mellett ő volt a kapocs a csapattagok és a vezetés közt, a két fél közötti fagyos viszony idején. Nagyon közeli viszonyt ápol Messivel, valamint elnyerte Neymar és Suarez bizalmát is. A jó zsaru - rossz zsaru szereposztásban ő „játssza” a barátságos fickót, akinek főszerep jut a csapaton belüli harmónia kialakításában is. Aprólékos munkájának köszönhetően a pontrúgások terén a Barça egyik legjobb szezonját tudhatja maga mögött. Két éve ez még a csapat Achilles sarkának számított, ma már viszont bátran kijelenthetjük, a védelem Unzué irányítása alatt summa cum laude vizsgázott minden téren.

 A védelem

A védelmet rendkívüli sokoldalúsága miatt akár egy svájci bicskához is hasonlíthatjuk, ráadásul hosszú idő után ez az első év, amikor a Barçának nem kell új középhátvédet igazolnia. A múlt szezonban a Piqué - Mascherano - Bartra - Mathieu négyes rendkívül jól fedezte a csapat hátsóját, mindehhez jön még Vermaelen is, akinek bemutatkozása tavalyi szezon végéig váratott magára.

Ami a szélső védőket illeti, Dani Alves hosszú huzavona után a maradás mellett döntött, Aleix Vidal érkezésével azonban hosszú évek után úgy fest, igazi vetélytársa is akadhat a brazil csillagnak. Montoya végre ráébredt, ez így nem mehet tovább, s fejlődése érdekében jobb, ha továbbáll, így januárig Alves mellett Adriano és Douglas szolgálhat opcióként. Már ha előbbi nem távozik, hisz kérőkből nincs hiány, ill. már ha utóbbi ténylegesen opciónak nevezhető. A bal oldalon Jordi Alba helye betonbiztosnak tűnik, de ha bármi történne Mathieu és Adriano nyújthat egy kategóriával gyengébb megoldást a gyalogkakukk helyére. Sőt, sokak szerint a B csapat üdvöskéje, Grimaldo is készen állna lassan néhány mérkőzés erejéig.

 Piqué, az új vezér

Egy éve Gerard maga jelentette ki, hogy nem tartozik a világ legjobb védői közé, de küzdeni fog, hogy ez változzon. Egy nyugodtnak legkevésbé sem nevezhető szezonkezdet után (rendőrségi ügy, telefonozás a meccs alatt, többnyire cserepad) januárra visszatért a csúcsforma, aminek köszönhetően a védelem élére állt, és vállalt oroszlánrészt a triplázásban. Hibátlan védekezés, tökéletes labdajáratás, váratlan előretörések valamint hét szerzett gól, a mi Gerardunk személyes legjobbja.

P.U. (Puyol után) az első szezonban a védelem kiváló eredményeket produkált, többek közt az ő és Mascherano együttműködésének hála fantasztikus teljesítményekkel tartották a csapatot. Miért fontos ezt megjegyezni? Idén öt középhátvédünk pályázik majd erre a két pozícióra, Bartrának, Mathieunek és Vermaelennek pedig minden percre szüksége lesz, hogy bizonyíthassa Luis Enriquének, számíthat rájuk, sőt, akár kezdőként is számolhat velük.

Bartra 24 éves, így megeshet, hogy ha nem kap elég játéklehetőséget idén, távozik a csapattól. Marc a mi kutyánk kölyke, aki mindig játékra készen áll, de valamiért sem Titót, sem Martinót, és eddig Luchót sem sikerül meggyőznie arról, hogy a nagy meccseken ő lenne a legjobb választás. T.V. és Matyi mellett talán ez lett volna a legalkalmasabb pillanat, hogy kölcsönadhassuk a fejlődése érdekében, de Luchóval úgy döntöttek marad és megküzd a helyéért. (Megj.: van esély arra, hogy a döntésben terhes asszonykája is közrejátszott).

Mathieu leigazolása sok kérdést vetett fel az elmúlt év elején, de a teljesítményével a pályán rászolgált az emberek tiszteletére. A Celta elleni győztes gól, valamint a Real elleni fejese is megmutatta, beállítása során mindig meghálálta a mester bizalmát. Legnagyobb értékei fejjátéka mellett agresszivitása, gyorsasága és passzjátéka.

Nézzük a belgát, aki egy év elteltével még mindig hatalmas kérdőjel. Amíg az Arsenalban játszott, egyértelműen ő volt az első számú középhátvéd, de a többhónapos kiesés sokba kerülhet a keménykötésű Thomasnak. Amennyiben pszichikailag (is) bírni fogja a terhelést, rengeteget adhat a csapatnak. Vermaelen gyors, kemény, jól fejel, a labdával is kiváló és természetesen védekezésben sem lóg ki az elitből, ráadásul az ellenfél kapuja előtt is rendre feltalálja magát. Amennyiben képes lesz visszatornázni magát, komoly esélye lehet a kezdőtagságra.

 Alves nem lazsálhat

Hét szezon után, amikor senki sem veszélyeztette a csapatban betöltött pozícióját megeshet végre, hogy a Sevillából importált villámlábú Vidal komolyan megizzasztja majd Danit. Aleixnek ugyanolyan rakéta van a seggében, mint Jordinak a másik oldalon, csak jobblábas és kevesebb rutinnal rendelkezik. A rengeteget robotoló bekk Eméry kezei alatt formálódott védekező játékossá, de minden adottsága megvan, hogy gyorsan fejlődhessen, s komoly riválisává váljon a bolondos brazilunknak.

Ez idő alatt Douglas megpróbálhat majd némi előnyt kovácsolni magának januárig azokon a meccseken, amelyeken Dani pihenőt kap. A mester ugyanakkor kijelentette, Douglas számára nincs több kifogás, hisz a beilleszkedéshez szükséges éven már túl van, és azt a jobb bekket szeretné látni, aki Brazíliában volt... jelentsen ez bármit is.

 Alba, az érinthetetlen

Ami a balbekk pozíciót illeti, kétség sem férhet hozzá, hogy Jordi az elsőszámú választás. Talán az egyik legkiegyensúlyozottabb játékosunk volt tavaly, ráadásul érdemi riválisa sincs a posztján. Mindig kész a legmagasabb szinten teljesíteni, Neymarral és Iniestával nagyszerű összhangban vannak és sokszor kulcsember a védelemben is, még akkor is, ha olykor többször tűnik fel az ellenfél tizenhatosa előtt, mint a saját térfelén.

Adrianót sosem nevezhettük igazán a gyalogkakukk riválisának, de ha helyettesítenie kellett, azt szinte hiba nélkül tette. Távozása még ebben a pillanatban is lóg a levegőben, hisz maga a játékos is kijelentette, a több játéklehetőség reményében szívesen költözne Rómába. Ez esetben újra felkerülhet a térképre az a Grimaldo, akinek a 3. liga már visszalépés lenne. Luis Enrique egyelőre kivár a fiatal titán jövőjét illetően, hisz amennyiben az univerzális brazilunk a maradás mellett dönt, Grimaldo számára meg kell találni a legjobb megoldást, például egy kölcsönszerződés keretében.

 Xavi nélkül

Ami a középpályát illeti, a legnagyobb változás egyértelműen Xavi távozása, idén júliusban tizenhét év után futottak ki először a srácok az edzőpályára nélküle. A hiányát biztosan megérezzük, de hála Lucho taktikai érzékének, talán zökkenőmentes lesz az átállás az új, Xavi nélküli rendszerre.

A csapaton belüli és pályán betöltött szerepét – amennyiben ez lehetséges– Iniesta veheti át. Don Andrés mellett természetesen Busquets-nek is megnő a szerepe, hisz Xavi után együtt kell majd megadniuk a középpálya stabilitását, s nagyobb szerepet magukra vállalni. Arda és Rakitic ebben bizonyára partnerek lesznek, de stílusuk és csapaton belüli státuszuk eltérő, ugyanakkor rendkívül sokoldalú játékosok, míg Rafinha és Sergi Roberto harcolhatnak a játékpercekért. És persze ne feledkezzünk meg Messiről sem, aki újabban többet szerepel a középpályán, mint bármikor előtte, azaz folytatja személyes evolúcióját komplett játékossá válás felé.

 Iniesta és Busquets színre lép

 A tavalyi szezonban Xavinak már sokkal kevesebb játékperc jutott, de még mindig ő volt az, aki beállásával képes volt megnyugtatni a csapatot. A három ragadozóval az élen, a leállíthatatlan Rakiticcsel és a rakétalábú Albával szükség is volt valakire, aki adott szituációkban megnyugtatja, lelassítja a csapatot, hogy az ne rohanjon a vesztébe. Most ez a szerep a két La Masia legendára hárul.

Iniestát tavaly Lucho fokozatosan terhelte le az év végére, hogy a varázsló bírja a gyűrődést a szezon legfontosabb szakaszában is, s bár még nem nevezhetjük veteránnak, de tekintetbe kell vennünk, hogy már nem lenne képes magas szinten hozni évente 60+ mérkőzést. Luis Enrique várhatóan amolyan Xavi-féle szerepkört adhat neki, azaz Ő lesz a középpálya vezére és a csapat új metronómja. Tudjuk, hogy Don Andrés kivételes tehetség, de ez a szerep még számára is viszonylag új, így biztosan változnia kell, hogy az elvárásoknak meg tudjon felelni. A jó hír, hogy ebben az Sergio nyújthat majd neki segítséget, akit maga Xavi nevezett meg utódjaként, és akinek a vérében van a Barça játékstílusa, így garancia lehet arra, hogy a La Masián tanultak tovább élnek a lassacskán felfrissülő csapatban.

 Rakitic és Arda

 A két fickó - mint tudjuk - nem Barça-nevelés, de éppen ezért lehetnek ők a puzzle hiányzó darabkái Lucho rendszerében. A labdatartó játékrendszerre hagyatkozva, ám vertikálisan több és gyorsabb támadásvezetéssel fűszerezett felújított rendszerben két minőségi középpályásról van szó, akik fizikailag is komoly erőt képviselnek. Lucho passzokat akar és rengeteg futást. Az elmúlt szezonban tanúi lehettünk, hogyan módosul a Barça játéka egy új - nevezzük csak kiszámíthatatlan – stílus felé fordulva, s ebben Rakitic tökéletesen adaptálódott Lucho elvárásaihoz. Sevillában többnyire a támadók mögött játszatta Emery, a Barçában azonban amolyan box-to-box középpályássá formálódott, és játékának köszönhetően a Dani Alves és Messi mögött felszabadult területeket is képes volt kontrollálni, vagy érkezni a második hullámban és fontos gólokat szerezni.

Arda érkezésével egy különleges kvalitású játékost nyertünk a támadóharmadba, aki mentálisan is rendkívül sokat adhat a csapatnak, hisz számára (ahogyan pl. Messinél is) csak a győzelem elfogadható. Ez pedig kifejezetten jól jöhet majd a kemény ellenfelek ellen. Tulajdonságai képessé teszik arra, hogy megbontsa az ellenfél védelmét, ill. felborítsa egyensúlyát, nagyszerűen fedezi a labdát és passzol, s ismerve egyéb tulajdonságait a Piqué által csak „a három uborkának“ nevezett MSN méltó partnere lehet. 

Rafinha és Sergi Roberto talán az utolsó esélyüket kapják meg, hogy megmutassák, van helyük a csapatban.

A fiatal spanyolt sokan Keitához hasonlítják, s be is bizonyosodott, hogy ha mélyebben szerepelteti a mester, sokkal több hasznára van a csapatnak, mint pl. irányító középpályásként. Az igazi áttörés még finoman szólva is várat magára, az idő pedig fogy, ráadásul riválisai már az A csapat kapuját döngetik.

A brazil elmúlt szezonja nem volt olyan kiemelkedő, mint két éve Luis Enrique Celtájában, sőt, azt a bizonyos sokak által megénekelt zsenialitását is csak nagy ritkán villantotta meg. Sajnos tény, a brazil-katalán messze jár attól a szinttől, amit valaha az ifik közt képviselt, s ahol védekező középpályásként(!) nyújtott elképesztő produkciót hétről hétre. Vízválasztó évről beszélünk mindkettejük esetében. Most, vagy soha!

 Messi

Amikor már azt hittük mindent láttunk tőle, az argentin újra megmutatta, még mindig van új benne, még mindig tud hova fejlődni. Gólpasszokat tekintve az élen zárt, s az új rendszerben rendszeresen jelent meg a középpályán, ezzel is segítve a labdakihozatalokat, ill. támadásépítéseket.

Messi szerepeltetése a középcsatár és középpályások közti „üres“ területen kiváló ötletnek bizonyult, hisz tulajdonságainak köszönhetően az ellenfél sosem tudhatta, hogyan folytatódik majd az akció. Gólpassz, kapuratörés, a védelem széthúzása? Messivel bármi megtörténhet.

Luis Enrique változtatásai, Suárez klasszikus kilencesként való szerepeltetése, Messi kivezénylése a jobb oldalra, újra a csúcsra emelte a Barça játékát. A kis argentin tavaly többször szerepelt a támadások kialakításában, mint a befejezéseknél, ami azt predesztinálja, hogy idővel, karrierje vége felé a kis zsenink átveheti a jelenleg üresen hagyott karmesteri pozíciót is.

Az három részes eredeti cikk megtalálható itt, itt és itt.