Nem kell hozzá nagy merészség, hogy kijelentsük, az FC Barcelona történetében nem volt még egy olyan fontosságú ember, mint Joan Gamper. Több mint egy évszázaddal ezelőtt, amikor feladta a hirdetését egy helyi újságban, valószínűleg fogalma sem volt, hogy Európa egyik futballóriását kelti majd életre. Egy csapatot, amely nem csak néhány labdarúgónak teremt otthont, hanem egy nemzet szimbóluma és támasza lesz az elnyomás alatt. Egy klubot, amely minden szempontból gigantikussá vált, és sokkal több ma már, mint egy futball klub. Íme hát Joan Gamper és az FC Barcelona megalapításának története.
Útban Afrika felé Herr Kamper úgy döntött, megáll Barcelonában is, hogy rövid időre meglátogassa rég nem látott bácsikáját, Emili Gaissert. Az ifjú Hans, ahogyan rengeteg fiatal akkortájt, a gyors meggazdagodás reményében cukorkereskedő vállalatoknak készült segítséget nyújtani a fekete kontinensen, de úticélját sosem érte el. Rabul ejtette a város. Olyannyira, hogy kis idő elteltével a nyelvet is megtanulta, és saját nevét is katalánosította Joanra. Kezdetben könyvelőként vállalt munkát a Credit Lyonnál, valamint cikkeket írt néhány napilap sportrovatába. A sportágakhoz, azon belül a labdarúgáshoz fűződő viszonya már fiatal korában megmutatkozott. Szülőföldjén, Svájcban több klub megalapításában is szerepet vállalt (Excelsior, FC Zürich, FC Basel), ráadásul a RotBlau-t kapitányként is vezette mérkőzésre. Ma már lehet, hogy nevetségesen hangzik, de a 19. század végén Spanyolországban a labdarúgás viszonylag ismeretlen sportág volt. Csupán néhány srác, többnyire bevándorlók gyermekei kergették a labdát az utcákon, s hozzájuk csatlakoztak páran a helyiek közül,hogy meglegyen a létszám. Csapatot építeni, akik rendszeresen együtt játszhatnak, tehát nem volt egyszerű feladat, de az ifjú Gampert ezt nem állíthatta meg.
Mivel a helyi protestáns közösségben, Barcelona Sant Gervasi negyedében nem talált elég vállalkozószellemű, a labdarúgást ugyanúgy kedvelő fiatalt, 1899. október 22-én hirdetést tett közzé a Los Deportes nevű magazinban, melynek maga is a szerkesztője volt. Az érdeklődésnek hála, az események felgyorsultak, s november 29-én néhány lelkes fiatal megalapította a Football Club Barcelona-t. Bár a klub alapításakor Joan szerepe megkérdőjelezhetetlen volt, először csak mint vezetőségi tag és csapatkapitány volt hajlandó szerepet vállalni. Döntését azzal indokolta, hogy még mindig csak 22 éves, és szeretne inkább magával a játékkal foglalkozni. Míg az elnöki szerepet az angol Walter Wild töltötte be, az ifjú Gamper a futballcsapat élére állt, s 1899. és 1903. között 51 mérkőzésen százhúsz gólt lőtt. Karizmatikus személyiségének és átlagon felüli képességeinek köszönhetően hamarosan óriási hírnévre tett szert Katalónia szerte. 1900/1901-ben a Barca megnyerte első kupáját, a Copa Macaya-t, ami gyakorlatilag az első katalán bajnokság volt, 1902-ben pedig részt vett a legelső Copa del Rey döntőben is, ahol az FC Barcelona 2-1-es vereséget szenvedett a Club Vizcaya-tól.
Néhány évvel később viszont, 1908-ban, a csapat legjobbjai visszavonultak, s mivel a vezetőség nem gondoskodott a játékosok pótlásáról, a klub a megszűnés szélén állt. Vicenc Reig mindössze 22 nap után lemondott elnöki posztjáról, s Francesc Sanz klubigazgató gyászos gazdasági beszámolója után, halotti csend zúdult a teremre. Ekkor egy játékos, Carlos Wallace vonta kérdőre a tömeget: „Hát senki nincs, aki megmentené a klubot? Ha van valaki, aki elvállalná, mi játékosok egy emberként támogatnánk!” Az eddig egy szót sem szóló Gamper felállt, s így szólt: „Az FC Barcelona nem halhat meg, és nem is fog! Ha senki nincs, aki elvállalná a klub vezetését, akkor magamra vállalom a felelősséget, s mától én vezetem a klubot. Biztos vagyok benne, hogy elnyerem azon emberek támogatását is, akik egykor úgy tekintettek a labdarúgásra mint valami furcsa, értelmetlen dologra. Most, ebben a szent pillanatban el akarok felejteni minden sérelmet és megfontolatlan cselekedet, amely a klubtól való eltávolodásomhoz vezetne, hogy a csapat visszatérhessen az őt megillető helyre. Bárki, aki hajlandó támogatni, szóljon hát bátran!”
Gamper szavai új erőt adtak a tagoknak, s az újdonsült elnök óriási elánnal vetette magát a munkába. Megannyi újítása mellett egyik legfontosabb lépése a régi pártoló tagok visszacsábítása volt. Sportszakmai szempontból Gamper tulajdonképpen újraépítette a klubot, s 1908/09-ben az FC Barcelona már veretlenül nyerte meg a katalán bajnokságot.
A csapat - többek közt - neki köszönheti annak a tizenöt éves Paulino Alcántarának a leigazolását is, aki hosszú évekig a csapat gólrekordere is volt. (Amíg meg nem jelent egy Messi nevű fickó.) A következő kihívást a saját stadion problémája jelentette. A csapat megalakulása óta más-más pályákon játszotta bajnoki és kupamérkőzéseit, Gamper viszont otthont akart teremteni a klub és játékosai számára is. Az FC Barcelona első, saját stadionjának végül a Carrer Indústria adott helyet 1922-ig, ami 6000 ember befogadására volt képes.
A következő évek a klubon belüli, ill. a spanyol labdarúgószövetséggel megvívott harcokról szóltak. Míg Gamper politikai szinten viaskodott a klubért, a csapat nagyszerű eredményeket produkálva nyerte meg a Spanyol bajnokságot és a Pireneusok kupát. A viszony azonban már annyira elmérgesedett a klub, a Spanyol Labdarúgószövetség és a Katalán Labdarúgószövetség közt, hogy az FC Barcelona megszüntetett minden kommunikációt a két szervezettel.
Többszöri lemondás és visszatérés után a Barca alapítója 1917-ben megszerezte az angol Jack Greenwellt, aki a klub első profi edzője volt. 1919 szintén nagybetűs év a Barca történetében, mivel a klub ekkor igazolta le Zamorát és Samitier-t, akik később az FC Barcelona és a spanyol labdarúgás legendáivá váltak.
A svájci legsikeresebb elnöki korszaka, amely a klub történetének egyik legjobb időszaka is volt 1921-től 1923-ig tartott. A Barca megnyerte a Katalán bajnokságot és a Spanyol bajnokságot is, 1922. május 22-én pedig megnyitotta kapuit a közel 30.000 ember befogadására alkalmas Les Corts stadion is!
A Barca anyagilag és szakmailag is Spanyolország egyik legstabilabb klubja volt, a tagok száma pedig ekkorra már meghaladta a tízezer főt is. Gamper látva, hogy a klub dolgai rendben vannak, újra, ezúttal már negyedik alkalommal mondott le elnöki székéről. Elhamarkodott döntés volt. Két évvel később újra szükség lett az akkorra már legendává váló vezetőre, akinek visszatérése nem is lehetett volna sikeresebb. A Barca egy erős, szervezett egyesület hatását keltette, de a politika újra közbe szólt. A közéleti erőviszonyok megváltozásával, az önálló Katalónia szimbólumának felemelkedésével egyidejűleg a csapat helyzete is megváltozott.
Az utolsó búcsút végül nem maga Joan Gamper mondta ki, hanem a diktatúra. 1925. december 24-én a katalán szurkolók kifütyülték a spanyol himnuszt, amiért a Primo de Rivera nevével fémjelzett párt természetesen magát Gampert vonta felelősségre. Az elnöknek és a vezetőségnek más választást nem adva, lemondásra kényszerítette őket, és hat hónapra bezáratta a Les Corts kapuit. A diktátor továbbá megtiltott minden nemű kommunikációt Joan Gamper és szeretett klubja közt, annak élete hátralévő részére. Az ex-elnök a depressziótól, ill. az 1929-es gazdasági válságtól sújtva 1930. július 30-án önkezűleg vetett véget életének. Kísérteties, hogy az az ember, akinek annyira sokat jelentett a labdarúgás, azon a napon hunyt el, amikor a legelső FIFA által rendezett világbajnokság döntőjét játszották.
Sok szempontból Gamper maga volt Franco ellentéte: egy külföldi ellenálló, egy liberalista, aki szorgalmazta Katalónia függetlenséget, egy férfi, aki saját nevét is megváltoztatva katalánra harcolt a demokrácia és függetlenség oldalán. A kegyetlen tábornok regnálásának idején a nevét szinte suttogni sem merték az emberek, mára azonban Barcelona egyik legnagyobb ikonjaként emlegetik büszkén, szerte az egész világon. 1966 nyarán Enric Llaudet - az FC Barcelona akkori elnöke - úgy döntött, a klub alapítójának tiszteletére nyári labdarúgótornát indít, amelyet magáról az egykori svájci fiatalemberről neveztek el. A Ciutat Esportiva edzőközpont szintén az ő nevét viseli, s a klub a mai napig Joan Gampert tartja a halhatatlan, első számú tiszteletbeli tagjának. Mindez az elismerés is annak a jelképe, hogy az FC Barcelona ma nem az lenne ami, ha nem lett volna Joan Gamper.
Joan Gamper Kupa
FC Barcelona - AS Roma
kezdés: 22:00 - TV: Sport 1
