Bajnokok Ligája meccs után, Spanyol Kupa előtt, mezszponzor nélkül, de szaftos kis korrupciós botránnyal a puttonyunkban érkezik az Eibar, akiket tetszik vagy sem, de még ezzel a csonka kerettel és kínlódós játékkal is le kell nyomni, mint a kollégista az ingyensört, hogy tartani tudjuk a lépést a tegnap élre ugró Benítezékkel. Hajtás után megnézzük, mit is tud a baszk kiscsapat.
Ellenfelünk ugyebár az Elche pénzügyi gondjainak köszönhetően itt rekedt az első vonalban, és ha már maradtak, köszönik szépen és tesznek is érte, hogy ne kelljen az év végén újra átmenniük ezen az osztályozós hullámvasúton. A rendkívül okosan felturbózott keretüknek és nagyszerű edzőjüknek hála, jelenleg - teljesen megérdemelten - a hatodik helyen tanyáznak.
Mendilibar végül is nem változtatott sokat a tavalyi kissé nyers taktikán, mindössze finomhangolta azt, és megfűszerezte néhány kreatívabb játékossal a támadóharmadban. A felállás maradt a 4-2-3-1 amit szükség esetén bármikor módosítanak 4-4-2-re, ha a mérkőzés állása úgy kívánja azt. Stílusuk továbbra is kellemetlen, ahol a legszembetűnőbb elem a rendkívül erős első 30 perc, ahol szinte agyig letámadnak, majd fél óra elteltével az erőforrásokkal okosan spórolva visszaállnak olyan mélyre, ahol Neymarék akár Diego Costa IQ szintjével is összefuthatnak majd.
A csapat oszlopai a két magas és rutinos belső védő Ivan Ramis és Dos Santos egy kifejezetten jól összehangolt páros, ezért is jelenthet számunkra előnyt, hogy előbbit sérülése miatt a 23 éves, szintén keménykötésű, ám kissé még rutintalan Aleksandr Panticnak kell majd helyettesítenie.
Akik zavart okozhatnak az erőben: Bastón és Keko
A középpályájuk a két verőemberre (Escalante-Garcia duóra) támaszkodik, akiknek egyetlen feladata a védekezés és labdaszerzés bármi áron. A két bunyós előtt sokáig Einrich garázdálkodott, mint kreatív forrás, de erősebb ellenfelek ellen rendkívül súlytalannak és pontatlannak bizonyult, így Mendilibar mester mostanában többet variál a kezdővel, s többnyire Saul Berjónnak szorít helyet az egy szem támadója, Borja Bastón mögött. Az Eibar legfőbb veszélyforrása a két szélső támadó, az anno U17-es spanyol válogatottban villogó, ex-atleticós, rendkívül gyors Keko, valamint a Japánból Németországon keresztül Baszkföldre importált Takashi Inui, akinek Yokoshima és Frankfurt is túlságosan nagy városnak bizonyult. A támadásaikat főleg a széleken erőltetik, és igyekeznek gyorsan befejezni, semmi vacakolás, tötyörészés. Amint megvan a labda 1-2 passz, és kapuralövés - legyen az bármilyen távolságra az ellenfél tizenhatosától.
Akadnak persze gyenge pontjaik is bőven: A stabil védekezés ára a kreativitás rovására ment, bár a tavalyi statikus centerjátékuk Piovaccarival az élen szinte egy nagy büdös nullának mondható az idei Borja Bastón – Keko – Inui hármas teljesítményéhez képest. Amennyiben sikerülne gyorsan betalálni Riesgo kapujába, onnantól akár rövidúton le is zárhatnánk a mérkőzést, mivel az Eibar egy kifejezetten védekezésre berendezett csapat, akik kitámadások során sokszor bődületes helyezkedési hibákat követnek el. Beívelésekkel próbálkozni szinte értelmetlen, mivel a hátsó soruk a magas labdákra kifejezetten jól reagál, de a földön, gyorsan szétjátszott akciókkal meggyűlik a kissé ólomlábú védőik baja. Középpályán a Tiago-Gabi fémjelezte duó is rettenetesen megkínlódott velük, sőt, talán többet voltak a földön mint előtte bármikor, így ne lepődjünk meg, ha Luis Enrique újra a double-pivot formációt erőlteti Busquets-el és Jefecitóval.
Hmm.. A hölgyeknek is kedveskedünk.(?)
Ami a Barca védelmét illeti, a spanyol sajtó szerint hátul Piqué kaphat végre kimenőt, így a visszatérő Vermaelen partnere a sokak által a kezdőbe követelt Bartra lehet. Jordi Alba helye szintén biztos, (reméljük nem a Rayo elleni énjét hozza majd magával), odaát pedig Alves mélyítheti tovább a brazil-japán barátságot. Középpályán Sergi Roberto kiesésével tovább szűkült a kör, s bár az isteni Iniesta már két napja a csapattal edzett, Lucho mégsem jelölhette a keretbe, így a két szűrőnk mellé maradt a hétköznap két gyönyörű gólt szerző Rakitic és a La Masia legfényesebb csillaga (de most tényleg nincs jobb??): Zlatan Gumbau. Elöl a Neymar - Suarez duó adott, a harmadik beugrótól - bárki is lesz az - pedig immáron szívesen látnánk valami kis reménysugarat, mert az eddigi teljesítményüket akár Illés Béla is lehozta volna a maga 47 évével, kérem szépen. Hajrá!
