Még az ős NST-n született egy poszt a di Matteo-féle Chelsea BL győzelme kapcsán: "szeretni nem kell, tisztelni muszáj" címmel. Valahogy így vagyunk az Atlético Madriddal is. Simeone legénysége nem az eszéről híres, de amit csinálnak, azt jól csinálják. Mégis, Luis Enrique Barcája ellen már hetedik alkalommal dől romba az eltervezett taktikájuk. Tény, a fizikai párharcokra építő, pozíciós játékuk nem ez ellen a katalán csapat ellen lett kitalálva.

A meccs gyakorlatilag a tükörképe volt a januári találkozónak. Egyedül Simeone szánta el magát változtatásokra. Olyannyira, hogy a hivatalos kezdők kihirdetésekor még a bennfentes orgánumok is csak a sötétben tapogatóztak: a spanyol MARCA 4-3-3-at fantáziált, az UEFA honlapján 4-3-1-2-t rajzoltak fel. A rutinosabbak azonban tudták, hogy ez inkább 4-4-2 lesz. Az is lett, csupán a szerepek cserélődtek fel. Meglepetésre kezdőként lépett pályára Fernando Torres és Ferreira Carrasco is, a pálya közepén pedig Koke helyettesítette Augusto Fernándezt. A cél tegnap is egyértelmű volt: már a saját térfelén megzavarni a Barcát, megszállni a középpályát és lehetőség szerint mihamarabb betalálni.

A meccs alakulását tekintve is kísérteties a hasonlóság a bajnoki 2-1-hez képest, hiszen akkor is, most is nagyjából 30 percig működött tökéletesen az Atlético stratégiája. Én személy szerint baromi kíváncsi lennék, hogy ugyanilyen felállásban hogyan alakulna a 90 perc teljes Atléti létszám mellett. Fernando Torres kiállítása viszont most is átírta a forgatókönyvet. A szurkolói identitás és az objektivitás között éles a határ, ha más nem, az esti kommentfolyam bizonyítja ezt. Hogy mekkora a játékos és mekkora Felix Brych felelőssége, az nézőpont kérdése. Torresnek jár a faszkorbács, amiért gólelőny birtokában és egy teljesen ártalmatlan szituációban megkockáztatta a szerelést. A játékvezető szintén lehetett volna elnézőbb - lévén ártalmatlan szituáció a felezővonalnál - egy utolsó figyelmeztetés formájában. A kiállítás döntő jelentőségűnek bizonyult.

Amikor a kommentátor azt mondta, hogy az Atlético stílusából fakadóan talán nem akkora érvágás egy ember hiánya, egyetértően bólintottam. Aztán a második félidőben durván kiütött az -1 emberes difi. Ugyan Cholo még időben észbe kapott, és az 53. percben történt Carrasco-Augusto Fernández cserével igyekezett megfékezni a Barca széljátékát, a terv elbukott (a cserét követően Augusto lett Gabi párja középen, Koke a bal, Saúl a jobb oldalon "biztosított"). A középpályásaink (valószínűleg taktikai megfontolásból) a 16-oson belülre húzódva elvonták a madridiak szélsőhátvédeit (Juanfran, Filipe Luis), hogy Alves és Alba kedvére ficánkolhasson.

Vannak csapatok, akik végső kétségbeesésükben szokták használni a szélről beívelt labdákat, de ez most nálunk egyértelműen tudatos taktikai húzás volt. Az Atléti védőfalába belépő játékosaink miatt megvolt a terület az oldalvonal mellett, a kapu előterében pedig a kellő létszám a taktika kivitelezéséhez. Labdavesztés esetén a nyakig feltolt Piqué-Mascherano-Busquets csodatrió gondoskodott az azonnali visszatámadásról.

Megint felmerülhet a kérdés, hogy mekkora szerepe van Luis Enriquének a győzelemben. A szünetben biztosan szólt a srácoknak, hogy magasabb intenzitásra kéne kapcsolni, de ezen kívül? Cholo Simeone változtatott, kísérletezett. Igaza lett, ám a sors ismételten közbeszólt. Az hagyján, hogy a Calderón-beli visszavágó pokol lesz, de a nagy számok törvénye is ellenünk szól. Zsinórban hetedik alkalommal tettük el Madrid első számú csapatát, az élet alapigazsága pedig, hogy egyszer minden sorozat megszakad. Ne legyen így, de Simeone érzi, tudja mivel lehet megfogni minket, és nem lesz mindig akkora szerencsénk (még ha ez az ő hülyeségük is), hogy emberelőnyben játszhatunk majd' egy félidőt.

ter Stegen (7): Egy komoly védése volt, Griezmann lövésénél. Bármennyire is esetleges mozdulat volt a franciáé, le kellett érnie. Leért. Lábbal amúgy piszkosul jó!

Alves (7,5): Három beadása is embert talált, ebből kettő góllal zárult. Kétségkívül elérte karrierje csúcsát.

Piqué (6,5): Torres góljánál ő lépett ki a védelemből, területet hagyva El Ninonak. Nem varrnám a nyakába, Koke teljesen üresen kapott labdát, cselekednie kellett.

Mascherano (6,5): Most sem szerezte meg az első gólját katalán színekben. Más emlékezetes nem rémlik tőle.

Alba (7): Szegény ember Ronaldója.

Busquets (6,5): A bekapott gólnál csúnyán elkóricált a helyéről, ezért is léphetett be Koke a támadóharmadba. Az meg milyen már, hogy egy ilyen támadásból kimarad?

Iniesta (7,5): Végre ficánkolt és végre megvoltak a rá jellemző megindulások is. Tetszett.

Rakitic (7): Ferreira Carrasco befelé mozgásával kevesebb szabadság jutott neki, és a védőmunkája is elmaradt a megszokottól (0 tackles).

Messi (7,5): Őrlődött. Az első félidő második felében rendszerint visszalépett a felezővonalig, hogy elindítsa a támadásokat, de mindig volt rá kilépő ember. Amúgy próbálkozott becsülettel, még ha a győzelemből most indirekt módon is vette ki a részét.

Neymar (8): Az utóbbi idők gyengébb teljesítménye után felüdülés volt a játéka. Ha kellett, húzta Juanfranék agyát, ha kellett, villant. A kapufa sajnos megálljt parancsolt neki.

Suárez (8): Ha nem tudnánk ki ő, elég lenne megnézni a tegnapi góljait. Két gól, amely megtestesíti Luis Suárezt: egyszer belebotlik, egyszer meg olyan zsenialitással fejeli be 10 méterről, ahogy valószínűleg senki más a világon. Én kiszórtam volna őt is.