Szóval az úgy volt, a legutóbbi - érzésre 5 hétig tartó - válogatott szünet előtt, hogy megálltunk négynél. Több gombóc talán már túlzás is lett volna, s lehet olyan utópisztikus hurrágangulatba rántott volna mindenkit (is), ami a fejekre és a bajnoki versenyfutásra is káros hatással lenne... de nem így lett. Kaptak egy szép, egészséges pofont odahaza, Xavi pedig köszönte szépen, meghajolt, majd angolosan távozott.

A szünet pedig nem nekünk jött jól... illetve ez csak részben igaz, hisz a főnök tovább polírozhatja a brigádot az utolsó nagy menetre, míg odaát talán kissé megingott az tizenegynéhány ponton oly magabiztosan (nem) álló viszony Károly bácsi és a balett között. S talán ezért is jött volna jól, ha a megroggyant fejeket/lábakat azonnal további bunyókra késztette volna a liga és a BL tizennégy napnyi megnyugvás helyett. Ez a hajó azonban elment. S hiába vár még a fehérekre a közvetlen üldőző 4(-ből három), már csak a vitorlákat nézhetjük tisztes távolságból, rajta Perez kereszttől megcsonkított királyi koronáját..

Cserébe azért kaptunk két hetet, amíg minden_egyes_nap odadörgölhettük Spanyolország jelnleg legmagasabban jegyzett csapatának orra alá, hogy azért ki lett fújva az orrotok, de rendesen..
S visszatérve Xavira: elképesztő amit néhény hónap alatt összehegesztett itt nekünk leszázalékolt veteránokból, meg pisis seggű úttörőkből... nekem legjobban mégis azt tetszett igazán, amikor még négynél is ott toporzékolt a vonal mellett egy-egy elrontott passz, vagy rossz döntés miatt.. Ez pedig előrevetíti, hogy az El Clásicón látottak még messze, de messze nem mutatják azt, mire is lesz képes a Xavi-féle Barca.

A cél idén tehát a míszternek és Alemany munkásságának köszönhetően változott. Nem hatalmasat, de a korábbi negyedik hely után jelenleg, mondjuk ki, csalódás lenne ha nem csípnénk el a második helyet és nem sikerülne bekarmolni a világ legerősebb kupasorozatát.

Ehhez kellene most egy több sebből vérző Sevillát elporolni, odahaza, telt ház előtt. Nem lehetetlen küldetés, hisz néhány meghatározó emberük kidőlt (Marcos Acuña, Fernando, Óliver Torres, Thomas Delaney, Suso, Papu Gómez), és az EL-ből is sikerült kínkeserves játékkal kizuttyanni a kalapácsosok ellen. Ráadásul ha közelebbről megvizsgáljuk a dolgokat, láthatjuk, hogy az utóbbi kilenc meccsükből hét döntetlennel zárult. Szóval amikor azt mondjuk, a Realnak jól jött a két hetes szünet, akkor a Sevillánál ugyanez hatványozottan igaz.

Lebecsülni azért így is hatalmas ostobaság lenne Ivánékat, bár Xavi hozzáállását elnézve ettől nem is kell tartanunk. Csak a tények kedvéért: Lopeteguié Európa legjobb védelme. Keményen dolgoznak (néha már a durvaság határán), jól szervezettek és fegyelmezettek elöl és hátul is. Labda nélkül aggresszívak, ha kell mélyre ülnek, ha kell magasan letámadnak. Ha náluk a labda akkor sem ijednek meg. A repertoárjuk változatos: kombinatív rövidpasszos játékon túl a szélsőiknek hála képesek elképesztően gyors, néhány érintős vertikális támadásvezetésre is.

Aláírom, az időzítés nagyszerű a Sevillával való szembenézésre és a második hely kiharcolására, különösen a Barça formáját tekintve, de aki azt hiszi, hogy könnyed siker vár ránk, mert gáláztunk Madridban, az nagyot koppanhat a nap végére.

Várható kezdők:

Barcelona: Ter Stegen; Alves, Araujo, Piqué, Alba; F. De Jong, Busquets, Pedri; Dembélé, Aubameyang, Ferran

Sevilla: Bono; Navas, Koundé, Carlos, Augustinsson; Rakitic, Gudelj, Jordán; Ocampos, En-Nesyri, Martial

Kezdés: 21:00