Jorge Sampaoli egy rendkívül karakteres edző tele energiával és szenvedéllyel a sport iránt. A „Bielsista“ irányvonal méltó képviselőjeként csak egy dolgot tart elfogadhatónak: a győzelmet és a küzdelmet az utolsó pillanatig. A La Liga azonban egy teljesen más világ, mint amihez eddig hozzászokott, s még így is, a világ legjobb csapatai mellett gyakorlatilag a szezon háromnegyedében fej fej mellett küzdve hozta az eredményeket, ezzel a – valljuk meg – TOP háromnál lényegesen gyengébb játékosállománnyal. A játéka intenzív és gólra törő, de egy ilyen mélységű és minőségű keretnél ez a harcmodor rengeteg energiát felemészt. A többfrontos helytállásnak köszönhetően Sampaoli Sevillája a tegnapi vereséggel kiszállt a versenyfutásból, mi pedig – elnézve a 90 perc alatt mutatott játékot – egyre magabiztosabban és megfelelő optimizmussal várhatjuk a hátralévő másfél hónapot.
Az esti mérkőzés – a gólok és a mutatott játék mellett - több dolog miatt is emlékezetes maradhat számunkra. Elsősorban maga a tény, hogy a Sevillát az idei szezon egyértelműen legjobb játékával fektettük kétvállra. Az első félidő során már a statisztikai mutatók is nem mindennapi performanszról árulkodnak:
Kapuralövések száma: 10-2
Kaput eltaláló lövések száma: 4-1
Labdabirtoklás: 63% - 37%
Passzok száma: 305-153
Iborráékat sikerült gyakorlatilag az első perctől a kapujuk elé szorítani, s ez azért is óriási fegyvertény, mert Sampaoli Sevillája (Emeryvel ellentétben) mindig akarja a labdát, mindig letámad, mindig gólt akar szerezni. A védekezés – mint azt tegnap is láthattuk – nem a kis kopasz kenyere, ugyanakkor adjuk meg a császárnak ami a császáré: Lucho és Unzué szinte tökéletes taktikával préselték szét a szemmel láthatóan pszichikailag gyenge állapotban lévő piros-fehéreket.
S ha már taktika: a kitervelt és végrehajtott terv a két félidő alapján gyakorlatilag tökéletesen felosztható. Megszokhattuk már a misztertől, hogy nagy mérkőzésekre általában kifundál valamit. Általában óvatosan, nem a falnak rohanva, okosan kivár a kínálkozó lehetőségre, és az egyik, vagy másik zseninek hála viszi be a döfést a megfelelő pillanatban. A tegnapi azonban teljesen más volt, s hogy őszinte legyek, nagyon rég nem örültem ennyire Barca győzelemnek. Nem csak a gólok, és az ellenfél komolysága miatt, hanem ahogyan azt a csapat elérte.
Kezdjük az elején - Építkezés:
Sampaoli három védővel és öt középpályással próbálta uralni a pálya közepét (,ami a későbbiekben egy defenzívebb 5-4-1-re alakult), Pique pedig ennek hozományaként és a „plusz egy játékos“ szabálynak köszönhetően nyugodtan kezdhette meg a támadásépítéseket. A Sevilla először csak a középpályán próbálta felvenni az embereket, és megszerezni a labdát, de Messi felsőléce után Sampaoli azonnal reagált. Vitolóékat feljebb parancsolta, de csapata végzetes hibákat vétett. Egyrészt a letámadás nem volt teljes pályás, pontosabban hiába igyekeztek magasan megállítani a Barcát, ter Stegen folyamatosan megjátszható volt egészen a félidő végéig. S mivel a német lábbal nagyszerűen osztogat, a középpályások és Messi pedig rendszeresen visszaléptek, mindig volt 1-1 megjátszható ember.
A kulcsfigurák: Rakitic és Sergi Roberto
Lucho és Unzué ezen húzását nem tudom máshogyan jellemezni, mint brilliáns! Amennyire egyszerűnek hat, és egszerűen kivitelezhető, annyira okos is. Rakitictől már megszokhattuk, hogy rendszeresen fellép Messi helyére, amivel egyrészt továbbra is lefoglalja a bekket (esetleg később behúzza középre), mésrészt így jobban bevonja Leót a játékba a pálya közepén, aki képes megbontani az ellenfél védekezését. Tegnap azonban, amikor Iván ugyanúgy fellépet Messi helyére, a kis argentin maradt középen, így lekötve a védőket és a visszazáró VKP-t (esetünkben N‘Zonzit). Következmény: Sergi Roberto előtt tök üres a teljes jobb oldal. Az ekkora üres területet pedig Messi és Suarez a két futógéppel kiegészülve úgy szedett darabokra, ahogyan kedvük tartotta.
Luis Enrique előtt komoly gondot jelentett egy-egy csapat kicsalogatása a saját tizenhatosukról, térfelükről. Az alábbi 50 másodperces videón tökéletesen megfigyelhető, ahogyan a csapat némi kockázatvállalás mellett, mennyire tudatosan húzza ki az ellenfelet, majd építi fel a jétékot:
Nem tudom ki vagy Beregi István, de rendkívül hálás vagyok neked :)
Védekezés:
Ez most az a pillanat, amikor egy bizonyos kép többet mond minden szónal:
Magas labdák:
A Sevilla megpróbálta kihasználni fizikális fölényét a középpályán (amire vigvik is célzott a felvezetőben) kirúgások, felívelések esetén. Ahogyan a képen is látható, Iborra próbálja megjátszani a Ricótól érkező labdát a támadók felé, de egyszerre két Barca játékos is megzavarja/leütközi a levegőben. Iborra nem tudja megfelelően irányítani a játékszert, Mascheranóék pedig összeszedik, győz a túlerő.
Terület játék:
Sampaoli másik jellemező játékeleme a pálya megfelelő széthúzása, ill. szűkítése. Támadások esetén igyekszik teljesen széthúzni a játékot, így próbál réseket, foyosókat nyitni az ellenfél védelmében. Védekezés esetén pedig támadva a labdás embert, lezárva a folyosókat próbálja leszűkíteni a területet, és hibára kényszeríteni az ellenfelet. A csapat azonban nem pánikolt be, és a letámadások során is tartotta a formációt. A védők nem rohantak egymás segítségére, csak a középpályások léptek vissza, amivel megfelelő nagyságú területeket nyitottak. A mérkőzés során többször is előfordult, hogy a három védő valamelyike – a feljebb említett területnyitó jétéknak köszönhetően – váratlanul megindult a labdával, amivel sikerült kiiktatni a Sevilla első védelmi vonalát (támadókat), és magukra vonni a középpályások figyelmét. A megbomlott középpályás fal miatt pedig Messi és/vagy Iniesta középen cirkálva lendületből vezethette az ellenfélre a labdát.
A második félidőben aztán a kopasz argentin valószínűleg leordította játékosai fejét, akik az 5-4-1-es rendszerben nagyobb aggresszivitással próbálták leállítani a Barca támadásvezetéseit. A nulla kapott gól és náhány kialakított gólhelyzet azt sejteti a taktikája ekkor már jobban működött, de látva a Barca első félidei teljesítményét szinte bizton állítható, hogy ehhez kellett Iniestáék energiatakarékos hozzáállása is az utolsó 45 percre.
Ter Stegen – meglepően kevés dolga akadt, ráadásul nulla kapott góllal sikerült lehoznia a meccset. N’Zonzi helyzeténél borzasztóan kellett a mentés, Sarabia lövését meg azt hittem mellel akarja átvenni. Süt róla a magabiztosság. (7,5)
Mascherano – az elején sikerült egy hatalmasat hibáznia, de Stéga megmentette a seggét, a mérkőzés további részében azonban nem sűrűn lehetett rá panasz. Amikor a szöglet után kirohant a labdát kergetve mint egy pitbull, majd szépen visszakocogott a helyére az egész Camp Nou mosolygva tapsolta meg. Jogosan. (7,5)
Pique – Aggódtam, hogy ez a háromvédős rendszer kissé kiszolgáltatottá teszi majd, de meglepően otthonosan mozog benne. Igaz, két ilyen légideszantos között nem kell (annyira) aggódnia a sebeség miatt, rutinjának köszönhetően pedig megfelelő helyezkedéssel tudja ellensúlyozni ezen hiányosságát. A sárgáját gyorsan kiharcolta, így fújhat még egy nagyot az igazi cirkusz előtt. (8)
Umtiti – a hátsó hármasból talán őt éreztem a „legbizonytalanabbnak”, de lehet ez csak a visszafogottabb, biztonságosabb játékának köszönhető. A legenda mindenesetre tovább él. 18/18. (7)
pozíciók és passzok a 65. percig - Captain Catalonia
Sergi Roberto & Rakitic – a tegnapi esemény kulcsfigurái. A rájuk bízott szerepeket gyakorlatilag tökéletesen hajtották végre, rengeteget futva, kiváló és okos pozíciós játékkal. Többször is feltűnt, hogy amint az egyik feljebb ragadt, a másik azonnal felvette a megüresedett pozíciót, amivel sikerült elfojtani/megakasztani a Sevilla támadásvezetéseit. Iván ráadásul még komolyan meg is dolgozott a sárgalapjáért, aminek köszönhetően a Malaga után újra tiszta lappal szánthatja fel majd a pályát. (8)
Busquets – a feleségedre számítógépedre is csak akkor ordítasz, ha lassan megy, vagy nem működik. Ha minden simán fut, észre sem veszed, és mosolyogva "töltöd le a csehszlovák mesefilmet" (<- bármivel helyettesíthető). (8)
Iniesta – közel van a pillanat, amikor újra azt az Iniestát láthatjuk majd a pályán, aki egy bokamozdulattal képes kibillenteni az ellenfél teljes védelmét. A „gólpassza” Pákónak már magától értetődő. Szőlő megmetszve, permetezni még nem kell, így lehet a focira koncentrálni. Isten hozott újra, Don! (8,5)
Messi – A második gólnál tessék figyelni a helyezkedését, egyszerűen hihetetlen, micsoda orra van a fickónak. A második félidőben szemmel láthatóan visszavett, sőt, gyakorlatilag csak sétált a pályán. Ez részben lehet edzői döntés, másrészt azt is el tudom képzelni, hogy nem akarta Sampaolit megtörni. Végig érezhető volt a csapaton (és rajta is), hogy teljes kontroll alatt tartották az ellenfelet, és amennyiben szükséges lett volna, pillanatok alatt megrázza magát. (9)
Neymar – Egyszerűen beszarás miket bevállal. Rendszeresen belemegy olyan szituációkba, amik halandó ember számára lehetetlennek tűnnek,.. ráadásul nagy százalékban végig is viszi. Négy ember között, kiszorítva a szélre, keresztbe a védelem előtt... tökmindegy .Az utóbbi időben Lucho két sorban négy emberrel állítja fel a védelmet, amelynek bal oldalán rendszeresen Neymar tanyázik. Visszazár. Fegyelmezett. Kulcsfigura. (8,5)
Suarez – Messi ide, Neymar oda, Lalyos a király.. Jelenleg talán a keret legjobb formában lévő játékosa (Busquets mellett), aki folyamatosan éhes a gólra. Tényleg megállíthatatlan. A góljánál megvallom, kiszaladt egy „aztak***a”. (9)
Paco Alcacer – a beállása után a csapat tulajdonképpen már csak arra figyelt hozzuk le nyugger tempóban a hátraléve szűk félórát, így az előrejáték szinte teljesen a háttérbe szorult. Egy óriási helyzete így is volt egy nagyszerű elfutás és Iniesta passznak köszönhetően, de ezért nem fogjuk keresztre feszíteni.
Digne – akartam is mondani, hogy ha Albának nem tetszett a múltkor, hogy ki kellett hagynia néhány meccset, akkor dinnye mit szóljon?
Alena – kissé idegesre sikeredett a bemutatkozása a Camp Nouban (liga meccsen), de ha jól emlékszem Sergi Roberto sem kezdte sokkal jobban. Jövőre állítólag már komolyabban is számításba vehetik az első csapatnál.
Forrás: http://www.ara.cat/, 11tegen11
