Jöjjön hát a második, egyben befejező rész, amelyben szó lesz formációkról, taktikáról, elkövetett hibákról és egy kicsit a jövőről is. Az új "szabályokat" már ismeritek (minden blogger feltehetett két kérdést, amelyekre a többiek válaszolnak), olvassátok, szóljatok hozzá!
BENDAK kérdez:
Mi az (a taktikai elem, egyéb dolog), amit továbbra is szeretnél a csapatnál látni a Lucho éra után, és mi az, amit semmiképp?
Pulga: A kontrajátékot! Guardiola idején szentségeltünk, amikor labdaszerzés után végigrohanhattunk volna a pályán, de a középpályán Xaviék rendszerint visszafogták a támadást. Van elől három játékosunk (két és fél), akik ha lendületből viszik a labdát a kapura, akkor garantált a gólhelyzet, mindegy hányan állnak előttük. Ezt az elemet nem kéne kiölni a játékunkból (nem is lehet), mert azzal szerintem az MSN teljesítménye is visszaesne.
John: A „Lucho éra után” Valverdét jelenti, ami pedig szerintem Valverde legnagyobb feladata lesz, egyben legnagyobb sikere is lehet, az, hogyan tudja a csapat köré varázsolni azt a korábbi érzést, hogy ők valójában nem is csapat, hanem család. Mert persze az öltöző hangulatával továbbra sincs nálunk probléma, mégis úgy érzem, hiányzott/hiányzik az a plusz, amit az Abidal, Alves, Puyol, Xavi kaliberű/személyiségű emberek jelentettek korábban a csapat számára.
Szvob: Nem vagyok taktikailag túlbútorzva, ezért inkább az általam látható vagy tapasztalható dolgokról beszélnék, benyomásokról, amiket szerettem (megtartanék), nem szerettem (nem akarom többet látni.)
Amit szerettem a Lucho-érában, a Lajos-filozófiában, az a direkt támadásépítés, a kivont kard, ami nagyban összefügg a tridente szabadon engedésével és különösen Messi gyeplőtlenítésével, aki ha meglátja a kaput, azonnal ráindul, mint Bendak a sörcsapra. Szerettem a kontraképességet (ismét a kard-ki-kard attitűd) és a szenvedésre való képességet.
Amit nem szerettem, az az alapjáték hiánya, a rendszertől való eltávolodás, ami olyannyira jól sikerült, hogy már bajban sem tudott a csapat oda visszatérni. Ez utóbbi nyilvánvaló oda-vissza kapcsolatot ápol a gyengülő középpályával, személyek és hozzállás tekintetében is.
vigvik: A "semmiképp" részre nagyon határozott válaszom van: a hátamon feláll a szőr a két négyesláncban való védekezési sémánktól. Szerintem valami iszonyat melléfogás minden szinten. Ez középen két igencsak jól szerelő-ütköző embert kíván(na), mert nincs mögöttük a zsebben segítség, aki ügyesen ráduplázhatna. Ilyen emberünk a kezdők közül Rakitic meg esetleg Gomes (kihúzva, áthúzva, lefestve) lehetne, helyette általában az egyéb felállás okán Busi és Ini került oda, a villámléptű Raki meg kiszorult a vonal mellé. Ez olyannyira zseniális koncepció, hogy egyszerre annulálja hatékonyan Busquets legfőbb erősségét (jelesül, hogy kiválóan olvassa a játékot), és kényszeríti a Dont olyan megalázó helyzetekbe, mint amiben Párizsban része volt. És akkor a cseresznye a torta tetején, hogy Neymarnak kell a balon visszazárnia, hogy aztán a kapu elé, ahol igazán nagy szükség lenne rá, 70 méter rohanás után érkezhessen - levegő után kapkodva... Hogy mondjak valamit, amit viszont továbbvinnék mindenképp, az például a Spanyol Kupa megnyerése, az egy jó kis szokás.
John kérdez:
Mi lehet az oka annak, hogy a Barca szurkolóinak legnagyobb hányada ennyire érezhetően Luis Enrique ellen fordult az elmúlt szezon közben? A lojalitása a Barca felé már játékosként is megkérdőjelezhetetlen volt, ha minőségben nem is, mennyiségben megismételte Pep trófeáinak számát, ráadásul a közelmúltból nem ismeretlen számunkra a kilátástalan kiesés a BL-ből sem (ld. Bayern 0-7). Akkor mégis miért vált éppen ő ennyire negatív személyiséggé a szurkolók szemében?
BENDAK: Valami olyasmi lehet, amit a Bayern szurkolók is éreztek Pep iránt. Volt egy elv, egy a csapatra jellemző irányvonal, ami működött. Az új edző a saját meggyőződését alapul használva szemléletváltást hozott, ami idegenül hatott az emberek számára. Lucho nagyon jól térképezte fel a Barca hiányosságait a megérkezése után. Pontosan látta, hol és hogyan lehetne új életet lehelni a masinába, ráadásul ott volt Xavi, aki egyensúlyban tartotta a csapatot. A távozása után aztán szépen lassan eltűnt a Barcára jellemző játék is, Lucho pedig az új úton ment tovább, ami egyre távolabb került a Pep által megkezdett irányvonaltól, és a játékosok számára is ismeretlen terület volt (Iniesta elsődleges dolga a védekezés mélyen a saját térfelünkön? WTF?). Nem tudom, hogy a bajnokság megnyerése változtatott volna-e a megítélésén (talán nem), de tény, hogy a végére kifogyott a kraftból ő is, és ezáltal a csapat is.
Pulga: Nekem van egy olyan rossz tulajdonságom, hogy történjék bármi, Pepazisten (és az ő Barcája). Ez pedig nem fair. Vilanova is megmondta, amikor kinevezték, hogy mindenféle összehasonlítást el fog veszíteni Guardiolával szemben, és ez valószínűleg igaz lesz a következő Barca-edzőkre is. Enrique csinált egy sikeres és halálos (kontra)csapatot, amivel azonban eltávolodtunk a Cruyff-filozofitól, részben ez az, amiért én pl sohasem tudtam elfogadni (+ szerintem nem tud meccselni). Ugyanúgy szurkoltam a csapatnak, ugyanúgy örültem a sikereknek, mint korábban, de a játékkal kevésbé tudtam azonosulni, még ha működött is. De az, hogy én miért picsogok, senkit nem érdekel, az már egy jobb kérdés, hogy Katalóniában miért nem tudták elfogadni. Szerintem ebben nagy szerepe van annak, hogy Enrique Asztúriából származik (ergo nem katalán) és hogy anno megfordult a Realban is. Ezek apró, jelentéktelennek tűnő dolgok, de az érzékeny lelkű katalán közösség szemében szerintem igenis számítanak.
Szvob: Ez egy több rétegű probléma. Részint összefügg azzal a misztikummal, ami Pep munkásságát és személyét övezte, azzal a játékstílussal, amit ő képviselt - azzal a játékképpel, ami eggyé vált a róla elnevezett korszakkal és ami tulajdonképp, mint megfellebbezhetetlen jó maradt meg az emlékekben. Továbbá régen minden jobb volt.
A másik réteg a karakter kérdése, a szerethetőség. Pep egy jobb karakter, egy jobb fazon, egy sztár alkat (ez összefügg a misztikummal is), jobban nyilatkozik, jobban szerepel és – bár ezt férfiszemmel nehezen tudom megítélni objektíven – még jobban is néz ki.
A harmadik réteg a szerencse. Pep szerencséje. Jobb volt a kerete, a saját keret, szerencsésebben igazolt többségében, és még előtte voltunk a brutális árbummnak, amely iszonyatosan megnehezíti a Barca és a mindenkori edző dolgát azóta.
u.i.: nem értek egyet az elért célok minőségével, márminthogy rosszabb lett volna, csak a módszer változott.
vigvik: Én bírom Luchót, szerintem sokkal inkább földközelben tudott maradni a kispadon, mint Guardiola. De akkor is ott van az a kiseperhetetlen, sunyi gondolat a hátsó kéregben, hogy bármennyire is sokat hozott, mégis alulteljesített. Megkapta minden idők legerősebb Trindentéjét, akiket ráadásul elég jó elkerültek a komolyabb sérülések. Volt pénze is (igaz a transzferban azért belepiszkított a képbe), hogy a háttércsapatot kénye-kedve szerint alakítsa ki mögéjük. Ehhez képest gyakorlatilag iszonyú mennyiségű szar igazolást produkált. Igen, az első piacolása még elég jól ült, de ki tudja, mennyi volt abban az ő része... Azóta viszont nagyjából csak Umtitit könyvelhetjük el egyértelmű sikerként, és a három évét szinte ugyanazzal a gálakezdővel hozta le, lényegében csak a távozások miatt eszközölt néhány kényszerű változtatást. Továbbmegyek, taktikailag sem sikerült a maximumot kihoznia az MSN-ből, szép lassan totál féloldalas lett a csapat, miközben Neymar zsenijét meg egyszerűen elapróztuk (bár továbbra is tartom, hogy ennek a valamelyest megváltozott elvárásnak is maximálisan eleget tett). A kezdeti lendülete fasza volt, azóta viszont pozitív hozadékú megújulásra lényegében képtelen volt. Idén a 3-4-3 üdítő kivételt jelentett, de az is már csak megkésve és kényszerből jött.
Kb. három éve úgy éreztem én is, hogy itt most - megint - történelmi lehetőség előtt állunk, akkora a támadópotenciál-koncentráció, mint még soha. Ehelyett most tapsolhatunk amazoknak. Igen, nyilván valamelyest a Real idei éve is keserűvé teszi az ember szája ízét. Szóval én megértem a kissé fanyalgó embereket.
Pulga kérdez:
Miben látod a középpálya látványos összeomlásának okát? Alulteljesítő kulcsemberek, akiknek nem volt minőségi pótlása, vagy a direktebb taktika teljesen felemésztette a csapatrészt Lucho harmadik évére?
BENDAK: MSN vs Lucho. Nem tudta megtalálni azt az egyensúlyt, amire szüksége lett volna a tridente mögött, így a csapat orrnehéz lett, a középpályások a presszing hiánya miatt pedig vagy sokkal mélyebbről indulhattak, vagy csak hajkurászták a labdát, míg a védelem magára maradt. Persze ez némikép sarkítás, hisz a játék irányítása még mindig jellemezte a csapatot, de a középpályáról eltűnt a domináns alapjáték, az első és legfonatosabb cél pedig nem a labda megtartása volt, hanem az MSN, ill. Messi mihamarabbi játékba hozása. Kissé úgy érzem, az MSN Lucho fejére nőtt.
John: Így, több év eltelte után azt gondolom, Xavi hiánya az, ami mostanra ilyen súlyosan éreztette a hatását a középpályán a legutóbbi szezon során. Iniesta nagyon sokat hiányzott, Messi hiába helyezkedik mélyebben és játszik akár irányítót, elsősorban a támadásokra kénytelen koncentrálni, különben hamar szétforgácsolná az erejét, ezért a középpálya elvesztette a karmesterét, aki védekezésben és támadásban is összefogta azt. Amíg a Xavi-Iniesta-Busquets hármas fénykorát élte, nem volt kérdéses, hogy a középpálya védekezésben és támadásban is szinte tökéletes tud lenni, azóta viszont komoly hiányosságaink lettek egyikben, vagy a másikban. De volt nem egy olyan meccsünk is idén, amikor mindkettőben gyakorlatilag értékelhetetlenné vált.
Szvob: Is-is. A kettő szorosan összefügg és még egy dolog komolyan befolyásolja mindezt: a költségvetés. A támadóhármas gázsija jelenleg felemészti a Barca bérkeretének igen jelentős hányadát, azaz a középpálya nem csak taktikailag, vagy a játékosok minőségében, de a költségvetés szintjén is másodlagossá vált. Épp ezért gondolom azt, hogy Messi irányítóvá tétele egy igen komoly taktikai és pénzügyi és működésbeli megoldást hozhat, okos, fiatal, de taktikailag már érett középpályás vagy középpályások beépítésével és korántsem csak vásárlás útján.
vigvik: Nagyjából leírtam már Bendak kérdésénél, meg évközben egy posztban is: a védekezésben alkalmazott 4-4-2 formációban. Nem csak védekezésben okozott ez fennforgást, de a labdaszerzések után nem ott voltak a társak, ahol azt a védők az utóbbi tíz évben megszokták. Különösen Busquets volt, akinek időbe telt beleszoknia, honnan hova kell visszamozognia labdáért. A három fős, "V-motoros" középpálya, meg a vonalban helyezkedő négyeslánc kurva messze van egymástól, a tranzícióhoz sok idő, energia, stb. szülségeltetik. Ráadásul közben még focizni is kell. Kellene.
vigvik kérdez:
Mennyire látod életképesnek a 3-4-3 formációt? Érdemes szem előtt tartani az igazolásoknál, hogy a keret alkalmas legyen a 3-4-3-ra akár hosszabb távon is?
BENDAK: A 3-4-3 mint opció természetesen jelen van, ill. teljesen életképes a Barca jelenlegi repertoárjában is, ugyanakkor (ismerve Valverde munkásságát) nem hiszem, hogy ez lesz az új irányvonal. A csapatra jellemző 4-3-3-as felállást továbbra is működőképesnek tartom, amennyiben az megfelelő taktikai elemekkel van ellátva, ezért a két felállás kombinációját tudom elképzelni egy-egy mérkőzés során.
John: Én azt gondolom, a Barça játéka akkor volt/van/lesz jó, ha/amikor az automatizmusok a csapat egyes soraira, de még inkább egészére nézve jól működnek. Ezzel együtt azt is gondolom, hogy a taktikai formáció kevésbé zavarja az intelligens játékosokat, azokból pedig nálunk van éppen elég. Önmagában nem a taktikai felállásban keresem a lehetőségeket, megoldásokat, sokkal inkább abban, hogyan állhat össze újra – bármilyen formációban – a csapat gépezete. Sorról-sorra, a sorok közötti kölcsönhatásokra és a csapat egészére nézve is.
Pulga: Jó kérdés. Az egyik posztomban írtam, hogy szerintem a 3-4-3 egy veszélyes formáció, ami labdabiztos középpályásokkal és kurvajó széljátékkal lehet működőképes. A jelenlegi középpályáját mindennek mondanám, csak labdabiztosnak nem (ezen sokat javíthat Verratti), amiben nyilván szerepe van annak, hogy már nem ragaszkodunk mindenáron a labdához (Valverdével ebben biztos sokat javulunk). Voltak jó meccseink 3-4-3-ban, de pl a Juventus ellen nagyon csúnyán besült a dolog. Valverdével szerintem ritkán fogjuk látni, inkább a 4-3-3 és a 4-2-3-1 lesz a trendi nála.
Szvob: Abszolút, de én ennél még sokkal változatosabb taktikai világot várok az Ernő-érától. Igen, tudnunk kell 3-4-3-ban is játszani, sőt akár 4-4-2-ben vagy akár 3-4-1-2-ben is, és azt remélem, hogy ezt az igazolások is lehetővé teszik majd, akár különböző kezdőcsapatokkal, akár eltérő játékfelfogással is keretvariációnként. Alba rinyálása sokkal kevésbé fontos.
Szvob kérdez:
Ha egy dalt, zemeszámot választhatnál, ami illik a szezonra, melyik lenne az?
BENDAK: Nem is a szövege, hanem inkább a hatása miatt választottam ezt a dalt. Felrobban, mérges, majd szépen lassan elhalkul... mint a szezonunk.
John:
Pulga: Velem nem baszol ki, szvob!
Vigvik: Erre a kérdésre a "hivatalos" jó válasz szerintem a Rolling Stonestól a You can't always get what you want. De ugye nem a hivatalos jó válasz megtalálása a cél... Nagyon erős versenyző Wheeler Walker Jr. a Fuck you bitch című eposzával - értse mindenki úgy, ahogy akarja. Végül azonban arra jutottam, hogy a probléma túlgondolkodása helyett, a hivatalos jó válasz elvetése után, az univerzális jó megoldást választom, még ha ezzel a kérdés aktualitását némileg figyelmen kívül is hagyom. Ha Barca-labda-zene, akkor vigvik válasza:
Köszönjük az egész éves figyelmeteket, hozzászólásaitokat, üzeneteiteket itt és a FB-on is. Élvezzétek a nyarat, jövőre triplázunk a BDSRSTNT!.. vagy nem...
