Nagyjából két hónapja jelentették be hivatalosan is ország-világ előtt, hogy a 2017-18-as szezontól Ernesto Valverde veszi át az FC Barcelona irányítását. A döntés sokak szerint meglehetősen egyértelmű volt, és Sid Lowe-nak köszönhetően, aki a Guardian hasábjain osztotta meg velünk a következő cikket május 30-án, mi is tisztább képet kaphatunk róla miért is épp Ernőbára esett a választás. Hajtát után: Ernőbá portré.

2012-ben, egy fekete-fehér fénykép kollekció kiállítását így kommentálta a baszk író és költő Bernardo Atxaga: “Egyszerre gyengéd és kemény, mintha két teljesen különböző kéz készítette volna őket”.

Ernesto Valverde és Atxaga nagyon jó barátok. Ahogyan a PhD-vel rendelkező ex-Madrid játékossal Miguel Pardezával is, a forgatókönyvíró David Truebával, vagy a baszk folk-rock énekessel Ruper Ordorikával. Felesége, Monica biológus, bátyja Mikel pedig rajzfilm készítő. A gumiabroncs gyárban dolgozó édesapja bevándorló volt Extremadurából, aki 1960-ban a diktatúra közepén hat hónapon át sztrájkolt a rendszer és az elnyomás ellen.

A Stone Roses rajongó Valverde szintén biológiát tanult a Sestao River egyetemen, igaz mindössze egyetlen évig, 20 éves korában. A 172 centi magas támadó, aki az aktív labdarúgás után fotóművészként képzelte el életét, mindig is nagy érdeklődéssel figyelte az oldalvonalnál kiabálók munkásságát. “A labdarúgás magába szippantja az agyad.” – mondta egyszer, s lépett a menedzseri munka rögös útjára.

Valahol mindez előre meg volt írva. A Javier Clemente által csak “Txingurri”-nak (hangya) becézett Valverde két évet játszott az Espanyol csapatában, majd jött két esztendő az FC Barcelonánál mielőtt az Athletic Bilbao csapatához csatlakozott volna. Bár a Barcánál eltöltött időszaka mondhatni meglehetősen rövid volt, de megadatott neki az esély, hogy Johan Cruyffal dolgozhasson együtt, akiről csak annyit mondott: “Mindannyiunkra hatással volt.” 1994-ben, nyolc évvel azelőtt, hogy elkezdett volna edzősködni az Athletic B csapatánál Cruyff a következőket mondta róla: “Intelligens, és mindig nyitott volt új az dolgokra. Az egyik legígéretesebb edző, ebben biztos vagyok.” A 2017-es esztendő nem az első alkalom, amikor az FC Barcelona felkereste, sőt a katalán klub nem az egyetlen, amely munkát kínált neki. Két nyárral ezelőtt Ernesto Valverde volt az első számú opció a Real Madrid kispadjára is, megelőzve Rafa Benitezt.

Valverde elutasította Perez rendkívül hízelgő ajánlatát, ami sokat elmond róla. Amikor Guardiola távozott a Camp Nou padjáról, két utódot jelölt meg a vezetőség számára: Ernesto Valverdét, valamint akkori asszisztensét, Tito Vilanovát. A vezetőség akkor Titót választotta a folyamatosság jegyében, de rövidesen két újabb ajánlat miatt csörgött Valverde telefonja. Vilanova betegségének kiújulása során a Barca újra puhatolózni kezdett a "hangya" elérhetőségéről, de Tito folytatni kívánta a munkát, amelyet a klubvezetés tiszteletben tartott, így a baszk visszatért az Athletic Bilbao csapatához. Mire az orvosok tények elé állították Titót, s kijelentették nem folytathatja tovább a munkát a csapat élén, túl késő volt. Valverde már a szavát adta baszkoknak.

Tata Martino vállalta el a „tűzoltó” szerepét, de egy dicstelen év után máris szedte a sátorfáját. Eljött az újabb edzőválasztás, Valverde neve pedig újra elsőként merült fel. Tiszteletben tartva a szerződését a válasz újra nemleges volt, úgy a Barca, ahogyan a Real Madrid megkeresésére is. A katalán csapat elfogadta és Luis Enriquét nevezte ki a csapat élére, ugyanakkor megígérték Ernestónak, még visszatérnek. A sportigazgató lecserélése sem változtatott ezen a szándékon, s miután az Athletic Bilbaót negyedik alkalommal is Európába vezette, a baszk vezetőséggel egyeztetve nem hosszabbította meg lejáró a szerződését. Nincs harag, nincs sajnálat. Új fejezet kezdődik.

31 év után az első Athletic Bilbao kupagyőzelem

„Minden összejött. A főbejáraton távozik, ahogyan azt megérdemli. Mindenki csakis a legjobbakat kívánja neki és csak remélni tudjuk, egy nap majd visszatér hozzánk. Az Athletic Bilbaónál két korszak van: Valverde előtt, és után.” - nyilatkozta a volt Athletic középpályás, Javi González.

González Valverde első San Mamésban töltött időszakában volt a klub játékosa, aki mindig nagy szeretettel beszél volt edzőjéről. Nehéz is lenne olyat találni, aki nem így tenne. Viselkedése és személyisége megnyerő, nagylelkű és nyitott. Intelligens, egyedi, sokszor meglepően vicces is, de legfőképp mindenki által tisztelt egyéniség, aki képes a labdarúgás körül szivárgó szenny fölé emelkedni. A Barcánál ugyanakkor, nem mehetünk el szó nélkül a klubot fáradhatatlanul nyomás alatt tartó politika és sajtó befolyása mellett, amelynek kicsúcsosodása egyértelműen a Real Madrid elleni rivalizálás. Ez a számára új környezet nyomás alá helyezi majd Valverdét, és a végletekig fogja tesztelni a mester képességeit.

„Nem akar sztár lenni, nem akar borítókon szerepelni, nem érdeklik sem a pletykák, sem az ellentmondó hírek.”

„Olyan vagyok, mint bármely más edző; ha az ellenfél tizenhatosán belül történik a szabálytalanság, azt gondolom tizenegyes; ha a mi tizenhatosunkon belül történik a szabálytalanság, akkor nem az.” - mondta Valverde. Ugyanakkor – sokakkal ellentétben – nyíltan elismeri ha téved és ragaszkodik ahhoz, hogy nem helyes befolyásolni a játékvezetőt és tevékenységét. Kevesen képesek átlépni a felesleges pofázást és magyarázkodást ilyen természetes könnyedséggel.

S ami még fontosabb, nagyon kevesen kerülnek ennyire közel a játékosaikhoz. „Legnagyobb erénye az öltöző menedzselése”, mondta róla a jelenleg Manchester Unitedet erősítő Ander Herrera. „Ebben az értelemben topkategóriás edző: őszinte, egyenes, tisztességes. Nem könnyű megtalálni azt az egyensúlyt, amikor a kezdők és a cserék is ugyanúgy halálig kitartanak az edző mellett.”

„Mentálisan és emocionálisan is nagyon erős, ráadásul kiváló motivátor is. Tudja mikor kell szorítani, és mikor kell lazábban tartani a gyeplőt. Minden edzőnek megvan a maga hitvallása, elméletei, de ami a nap végén a legfontosabb az a kapcsolatod a játékosokkal. Sikerült-e átadni nekik az üzeneted, megkaptad-e a megfelelő visszajelzéseket.. ez, ami létfontosságú egy csapat működése során. Ez Valverde titka.”

Ernesto Valverde elismeri, az Athletic Bilbao öltözője könnyen kezelhető – relatíve szerény, mondhatni homogén csoport, ahol mind a huszonöt ember ugyanarról a környékről érkezett ugyanazokkal a célokkal – de González nem gondolja, hogy ez bármiféle nehézséget jelentene majd Barcelonában, vagy, hogy ne tudná magának kivívni a megfelelő tiszteletet. Ahogyan a híres „entorno”, a politika és sajtó által alkotott örvény sem fogja befolyásolni vagy belekeverni őt bármilyen aljas dologba. Amikor elhagyta az Athletic Bilbao csapatát, búcsúvacsorát tartott nagyjából 200 főnek, ahol kijelentette, új kihívásra vágyik. Olyan helyen szeretné kipróbálni magát, ahol „nehéz megfelelni”. A kihívás tehát megfelelő, ő pedig nem fog kibújni a felelősség alól.

Most még szép sötét a hajad Ernőkém... 

Hogy példákat is említsünk, ott az elhíresült baszk affér, amikor nemes egyszerűséggel kitette a keretből a Fran Yeste – Asier Del Horno párost fegyelmezetlenség miatt. Görögországban a krízis közepén, amikor az emberek feszülten várták a másnapi híreket, s extrém módon reagáltak minden apróságra, az Olympiakos csapatának óriási nyomás alatt kellett megnyernie a bajnokságot. Valverde elsőkézből tapasztalhatta meg a tiltakozást és a szenvedélyt, a problémákat a lelátókon, a feszültséget az utcákon. „Nyomás? Őt ez nem zavarja. Ha le kell majd ültetnie Neymart a cserepadra, akkor le is ülteti.”

„Txingu tisztában van vele,” - erősíti meg González is – „hogy az öltöző tele van sztárokkal. Azon gondolkozhatsz, mit mond majd Messinek? Tudni fogja. Készen áll. Ha fel kell emelnie a hangját, fel is emeli majd. Sokan nem ismerik igazán a személyiségét, csak azok akik a zárt ajtók mögött is ott voltak vele. Felelősségre fogja vonni a játékost a többiek előtt, ha a csapat érdekei azt kívánják... legyen az sztárjátékos, vagy sem. Tudja hogyan közölje az elvárásait velük szemben. Nehéz időkben is képes megőrizni a nyugalmát, ugyanakkor az eufória közepén sem engedi, hogy elragadják az érzelmei.”

Valverde hisz az elképzeléseiben. Az első mérkőzése az Athletic Bilbao élén egy vereség volt Rijkaard Barcelonája ellen. A mester a mérkőzés után azonnal leszögezte, sosem tenne olyat (változtatna az elképzelésein), amiben nem hisz. Amikor az Espanyol edzője volt, maga Cruyff is azt nyilatkozta:”Élvezet az Espanyol játékát nézni. Boldog vagyok, hogy vannak olyan emberek, mint Ernesto, akik olyan stílusban játszanak, amelyet az emberek is élvezettel néznek. Erről szól a labdarúgás.” Egy közeli barátja „Cruyff fiának” becézi.  Egyik fitneszedzője, José Antonio Pozanco, szintén a La Masián nevelkedett, s dolgozott anno például Rijkaard mellett is a csapatnál (megj: idén újra a stáb tagja). Xavi Hernandez, aki a „Barcelona hitvallás” legelkötelezettebb képviselője azt mondta róla 2007-ben:”Valverde csapatai jó futballt játszanak. Szeretik birtokolni a labdát, okosan megjátszani, s nem csak vagdosni előre.”

S meglehet, az efféle, már-már mitikus játékfelfogás sokat jelent a katalánoknak, nem jelenti azt, hogy a mester mereven kapaszkodik majd ehhez a játékfilozófiához.”A fények fontosak, a gólok még fontosabbak. A fényképeken és a fociban egyensúlyt keresel.” – mondta az egyik kiállításának megnyitóján Athénban. "Azonban mindkettő nagyban függ a rendelkezésedre álló dolgoktól.”

„A stílusa és metódusai rendkívül változatosak. Pontosan tudja, hogyan kell edzenie a játékosokat, ők pedig élvezik a tréningeket. Szórakoztatóvá teszi a felkészülést, nagy hangsúlyt fektet a labdás és technikai gyakorlatokra. Nem ismétli magát, nincsenek ismétlődő sablonok, a játékosok pedig imádják – minden nap más. Nem keresi megszállottan a taktikai részleteket. Számára az az alapfilozófia az egész játékfelfogás része, amely az évek során beleivódott az Athletic Bilbao, vagy a Barcelona stílusába is.” – folytatja González.” Ezenkívül látok néhány hasonlóságot a két klub között. Valverde koncepciójának nagyon sok részlete átültethető a Barca stílusába is.”

„Az egyik legnagyobb erőssége, hogy képes alkalmazkodni.”- mondja Herrera. ”Bilbaóban Raúl Garcia és Aritz Aduriz, két kiválóan fejelő játékos állt a rendelkezésére. Olyan játékstílust alkalmazott, amivel a két támadót a lehető leggyorsabban hozhatta játékba, lehetőleg a szélekről rájuk ívelve a labdát. Barcelonában, – s ebben biztos vagyok – a játékosok minőségéhez fogja alakítani a taktikáját és játékstílusát. Manapság az egók menedzselése az öltözőben alapvető fontosságú, Ernesto pedig fantasztikus ebben. Mindannyian tudjuk mi a kihívás: a Barcánál minden meccset meg kell nyerned. Biztos vagyok benne, hogy sikeres lesz.”