Real Madrid - FC Barcelona 0:3

A mítikus erejű hármas szám nem csak a magyar mitológiában, vagy népmesékben fontos visszatérő elem (három a magyar igazság, három fiú, vagy három lány, a hősnek három feladatot kell megoldania, stb.). A számmisztikában például a belátás, a törvényes rend és az erkölcs szimbólumán túl a világ hármas osztottságát szimbolizálja: szellem – test – lélek. Az életben a születés – élet – halál körforgását, az időben pedig a múltat, jelent s jövőt. Ha tovább misztifikáljuk és vallási területre sodródunk, akkor mint szentháromság köszön vissza, ill. így karácsony tájékán akár három királyokként. Pontosabban köszönne, ha a labdarúgás trónján lenne értelme többesszámról beszélni. De nincs. S ez tegnap újra bebizonyosodott a játék minden elemében...

A tegnapi klasszikus egy legalább akkora emocionális hullámvasútnak felelt meg, mint az egész évünk. Reményekkel teli, kaotikus, kissé kilátástalan, majd némi sokkhatás után nyugalom, rend, s legfőképp rendszer és csapatmunka. Ernőbáról már az érkezése előtt elmondtuk, hogy egy rendkívül pragmatikus edző, aki az elképzeléseit a csapathoz (és az ellenfélhez) igazítja. Nem idealista, nem diktatorikus, vagy öntörvényű, egyszerűen csak pragmatikus, aki felismeri és beismeri csapata hibáit, s azon próbál meg javítani. Megérkezésekor az első dolga – az elmúlt évek MSN dominanciája után - a Barca újra csapattá formálása volt. A csapattá formálás után a stabilitást kellett megadni a megrezzent egóknak, s miután a fejekben helyreállt a rend, a szívekben pedig a hit, volt mire építeni.

Az, hogy a csapat jelenleg hol tart, még mindig nem tudjuk teljes mértékben megválaszolni. Illetve dehogynem, ami biztos, a jelenlegi Barca bár nem áll a többiek felett, mégis rendkívül nehezen legyőzhető.. sőt. Ernőbá kezei alatt csak az év eleji „Neymar cirkusz” utáni szuperkupa haknin sikerült, amiből ki más tanulhatta a legtöbbet, mint a mester és csapata. Akkor számos formációt kipróbálva megpróbáltuk a bombasztikus focit és letámadást játszó Madriddal felvenni a kesztyűt, de be kellett látnunk, a keret nem volt képes olyan angyali nyugalommal kihozni a labdát és felépíteni a támadásokat, ahogyan azt valaha merte/tudta... Így aztán nem maradt más, mint arra építeni, ami jelenleg tudjuk, hogy működik: a védekezésünkre, és persze Messi zsenialitására. Az első félidőben tehát jött is a Real, mert jönniük kellett.

És jöttek is bátran, fegyelmezetten és megfontoltan. Ez a (túlzott?) megfontoltság már a habfehér kezdőtizenegy kihirdetése során visszaköszönt Kovacic révén. Nem igazán értem Zizu milyen megfontolásból hagyta ki hispánia jelenleg legjobbnak tartott középpályását, de ez már legyen az ő és csapata baja. Egy esetleges Isco – Busquets, Casemiro – Messi „összelegózással” talán a káposzta is megmaradt volna, és a kecske is jól lakott volna, de utólag persze könnyű okosnak lenni. A Real csak akkor tudott igazán veszélyes helyzeteket kialakítani a kapunk előtt, amikor sikerült gyorsan átjátszaniuk a középpályánkat.

Modric és Kroos a két szélről befele mozdulva igyekezett feltörni a védelmet, míg középen Casemiro és Kovacic szűrt és ütközött. CR és Benzema szélre és az üres területekre mozgott, így próbálva széthúzni a Barca védelmet

Ernőbá tehát az első félidőben két dolog mellett tette le a voksát: a szokásos 4-4-2-es védekező rendszer, ahol 7-8 ember folyamatosan visszazárt egész Ter Stegen tizenhatosáig/ba, ahová a hazaiak így hiába ívelgették, lőtték be a labdákat a szélekről, mindig volt egy Rakitics, Vermaelen, vagy Piqué, akiben elakadt a golyó, valamint Messi magasabbra tolt, szabadabb szerepkörében Pál és Suarez mellett. Előbbi bőven bejött, utóbbi már kevésbé, bár a kis zseni így is kiosztott egy-két brutális zsugát:

elképesztő meglátás és kivitelezés

A Realnak tehát sürgős volt, így pörgették is a játékot amennyire csak tudták. Ernőbá pedig nagyon okosan igyekezett kihúzni az ellenfél méregfogát a játék folyamatos lassításával. A gond csak az volt, hogy ehhez a csapat túl mélyen helyezkedett, így a lassított labdajáratás nem kevés kockázatot rejtett magában. Csinálhatta volna persze ezt aljas kis taktikai faultokkal, időhúzással vagy egyéb ennek megfelelő módszerekkel, de ez Messiéknek eléggé testidegen feladat lett volna. Így maradt a szenvedés, és a nyomás miatt hátulról gyakran üres területre felrúgott labda.

Aztán jött a szünet, Ernőbá pedig ráborította az asztalt Zizu elsőre rafkósnak tűnő taktikájára. A francia egy rendkívül szigorú, középen emberfogásos taktikája az első félidőben kiválóan működött. Csak hogy ennek a taktikának, mint minden más szabályokhoz kötött rendszernek megvan a legnagyobb hibapontja: a flexibilitás hiánya. A Girona ellen anno úgy tűnik működő emberevős/fogásos taktika lett a Real madrid veszte:

Ez persze csak egy apróság a rengeteg taktikai finomhangolás mellett, amit Ernőbá meghúzott a szünetben. Elsősorban természetesen Messit magasabb, vagy inkább aktívabb sebességi fokozatba kapcsolta, azaz Leo többször avatkozott játékba mind támadásban, mind védekezésben! Casemiróra és Kroosra is több alkalommal visszazárt váratlanul, akik így már nem voltak képesek olyan nyugalommal megkezdeni a támadásépítéseket, ahogyan például az első félidőben. A második, és talán egyik legfontosabb elem Paulinho mozgásának „kalibrálása” volt. Az első félidőben főleg Varane és Ramos környékén ólálkodott, s kísérelt meg több alkalommal rágyorsítani a madridi védelemre. A másodikban Ernőbá keresztmozgásokra kérte a brazilt, aki így a pálya közepén plusz egy embert jelentett bármely ponton, ergo a csapat elkezdhette nyugodtabban és magasabban járatni a labdát. A még egy szabad ember újabb sebeket ejtett Zidane szigorú és statikus taktikáján. A két középső védőnek az elöl kolbászoló és rendkívül sokat güriző Suarezre kellett felváltva figyelnie, Palika pedig szinte szabadon kószálhatott a középpálya és a védők között. Amennyiben valaki le akarta követni, azonnal felszabadult egy újabb Barca játékos. Ezzel Ernőbá tulajdonképpen két legyet is lecsapott egy ágyúlövéssel, mivel a CR-Marcelo bal oldalt is képes volt jócskán visszafogni az első félidei dominancia után. A játék további lassítása és a labda folyamatos járatása mellett az a Real középpályája teljesen szétesett. Hogy a a habfehérek játéka működjön Kroosnak és Modricnak olyan szituációkat kell kialakítani, ahol maximum összeszedik a leütközött labdákat és a támadásépítésekkel foglalkozhatnak. Amennyiben a labdaszerzéssel és a fizikális párharcokkal kell foglalkozniuk, előbb, vagy utóbb, de felőrlődnek, a Madrid alól pedig – hiába a kiváló cserék - könnyebben kicsúszhat a talaj. Bingó.

Ernőbá tehát előbb kiismerte Zidane eleinte jól működő taktikáját, majd szépen lassan feltörte és kivéreztette a Realt. Taktikailag egy rendkívül komplex sakkjátszmát tolt az öreg, amit természetesen Carvajal buta kezezése nagy részben megkönnyített.

Ter Stegen – A német hidegvér és precizitás enyhe őrülettel megfűszerezve. Mindamelett, hogy gyakorlatilag mezőnyjátékosként számolhatunk vele támadásépítések és szorult sziutációk során három embertelen védése is volt. Gut. Besser. Stegen (8)

Jordi Alba – az első félidő közepén amikor a csapat kezdett magára találni néhányszor túl sok területet hagyott maga mögött, amit a Madrid igyekezett is bejátszani Modric és Benzema személyében. Gond szerencsére nem volt, mivel Iniesta próbálta fedezni a seggét, de egy Real Madrid meg azért Real Madrid, mert képes bárkinek megnehezíteni az életét. Neymar távozásával, (és megfelelő játékosok hiányában) olyan fontosságú játékosunk, mint Alves volt valaha a másik oldalon. A tili-tolija Iniestával megbolondítva a „Modric-bőrössel” simán élményszámba ment. (8)

Pique – egyetlen faul nélkül hozta le a mérkőzést, ami azért is nagy szó, mert a Real CR és Marcelo a némettel súlyosbítva inkább az ő oldalán próbálták feltörni a katalán lakatot. A második és harmadik gólunkban oroszlánrészt vállalt, hátul pedig a csapat vezére volt teljes mértékben. A veszedelmes hazai beíveléseket egy-kettő kivételével tökéletesen semlegesítette, a támadásépítésekben pedig szokás szerint kulcsszerepet vállalt. Ha még gólt is lőtt volna felrobban a Zinternet. (9)

Vermaelen – höjj mennyire féltettük őt is, meg persze a csapatot is. Thomas viszont bizonyította, amit anno az Arsenal játékosaként nyilatkozott egyszer: „nem kell idő, hogy formába lendüljek”.. persze, ha fizikálisan rendben van. Egyetlen hibapontja a lescsapdák felállítása, ill. azok kivitelezése lehet, de azt írjuk az „összeszokatlanság” számlájára. Nagy kérdés a továbbiakban mit kezd vele Ernőbá, mivel a jelenlegi szerepre (3. számú védő?) több mint elégséges. Benzema fejesénél valóban kissé elmélázott, de Asensio és CR kontrájánal nem csak látványos, de rendkívül fontos mentést mutatott be, amivel kvázi jóvá tette minden hibáját. (8)  

Sergi Roberto – Pep mondta, amikor felhozta néhány alkalommal az első csapathoz, hogy majd ha eljön az idő, mindenkinek le fog esni az álla, mit tud ez a gyerek. Sokszor elmondtuk már, az intelligencia a legerősebb fegyvere. Emellett most már rutint szerzett védekezésben, s a középpályán is nagyon okosan választja meg mikor és hova kell helyezkednie, beindulnia. A jövő (és talán már a jelen) Barcájának is egyik legnagyobb értéke lehet. Volt egy-két elhamarkodott, pontatlan labdája hátrafelé, de mivel a csapat csapatként működött, szerencsére korrigálni tudták ezeket a „mellényúlásokat”. Lalyos góljánál ő szerezte meg a labdát Kroos Benzemához címzett kiugratásánál, majd nem állt le, és fellépett a középpályára, ahol a jelenlétével sikerült területet nyitnia Ivánnak a rohamhoz. A gólpasszánál bevallom kissé megkeményedtem... (9)

Busquets – egy mondhatni vérszegény és hibákkal teli első félidő után megérkeztek a játékpajtások és Pál keresztmozgásainak köszönhetően a terület is megnyílt előtte, így tudta irányítani a játékunkat. Az első gól előtt előbb megtáncoltatta Kroost, majd a passzával kinyitotta a folyosót a horvátnak. A második gólnál szintén ő szúrta ki Kázmér alól a labdát, majd pöckölte tovább Piquének. Megfelelően kiszabott taktikában és játékstílusban megállíthatatlan. A sárgát is okosan kikérte magának, igy a szociálisok ellen újra a kezdőben lehet majd. (8,5)

ott lesz az valahol, keresd csak

Rakitic – első félidőben mivel az egész csapat nagyon mélyen ült, a Real pedig folyamatosan letámadott Ivánnak komoly gondjai akadtak a labdakihozatalokkal. A másodikban meg – közelebb húzódva Busihoz - olyan jól kiegészítették egymást, hogy a mérkőzés egyik kulcsfigurájává nőtte ki magát. Iván egyébként olyan a csapatnak, mint egy baseball ütő: nem a legszofisztikáltabb eszköz, de az alapfeladatokra tökéletesen megfelel. Legyen az védekezés, vagy éppen valaki fejének a szétverése..... (8,5)

Iniesta – elképesztő milyen passzokat képes tolni bokából. Meg sem kell lendítenie a lábát, egyszercsak villan, Alba meg az ellenfél tizenhatosánál találja magát a lasztival. Védekezésben óriási nyugalmat adott a csapatnak, labdakihozataloknál pedig mondani sem kell, olyan meglátásai vannak, ami csak a legnagyobbakra jellemző. Nem volt olyan „wow-effekt” a játékában, mint a Depor ellen, de az öreg pontosan tudja mikor mit kell, és mit szabad megengednie egy ilyen meccsen. Klónozni kéne, meg szobrot emelni neki, meg ilyenek... Aranylabdát már nem is mondom. (7,5)

Paulinho – amit pozíciós játékban „veszítünk rajta”, azt visszahozza az ösztönjátéka. Elképesztő mennyire érzik egymást Messivel. Egy pillantás, és máris tudja merre mozogjon. Az mellett, hogy egy rendkívül szeretnivaló figura, még erős is, mint a barom, aki összjátékban is tudja mikor kell felvállalni a labdacipelést, és mikor feladni azt. Ernőbá kiszúrta már az elején, hogy a középpályára túslágosan fegyelmezetlen, így egy kötetlenebb szerepkörben számít rá, amit Pál köszön szépen, örömmel megold. Nem tudom mi folyik Kínában, de lehet Gomest is el kellene küldeni 1-2 évre, hátha... aztán ha ott felejtik, az se baj. Palika, kis szerelmem. Ez nagyon rendben volt. (8)

Suarez – no én nem tudom mi történt Lalyossal, de úgy fest Ernőbá kb. megtalálta a megfelelő motivációs módszert, mint a rajzfilmben a Kung-Fu pandánál. Nem kapsz bureszt, ha nem tanulsz meg passzolni, vagy ilyesmi. Lalyos néhány hete még két egyenes passzra sem volt képes, nem hogy gólra, meg normális összjátékra. Most meg – madre de mios – robbanékony, fut mint a bolond, gólokat lő, és még a támadásépítéseknél is jól tartja meg, vagy teszi vissza a labdát. Ebből a szempontból talán kár is, hogy most jön a szünet, de bízom benne januárban ugyanott folytatja a dagi, ahol abbahagyta. (9)

Messi – mielőtt kinevetnénk a gyerekeket, amiért hisznek a télapóban, ne feledjük el, vannak akik szerint CR a világ legjobb játékosa. Értem én, hogy az ezerszer elmondott hazugság igazzá válik, de ez egy akkora baromság, amiről nehéz eldönteni, hogy röhögjünk, vagy sírjunk rajta. A Guardian újságíróinak egyébként tele lett a töke a France Football ökörségeivel, és megkérdezték 63 ország 167(?) szakiját, adott szempontok alapján rakják össze a listát.... Nem folytatom a storyt, mert egyrészt felesleges, másrészt meg a tegnapi mérkőzés (is) olyan kontrasztot mutatott, amitől a legdurvább CR fanok is vinnyogva bújnak el az ágy alá. Messinek egyetlen kihívója van: önmaga. Tetszik, vagy sem, a többiek statisztikai adatok egy rakás táblázaton. Minden idők legjobbja. Cipőben, és cipő nélkül is. Pont. (10)

Semedo – megkaptuk a választ miért SR kezd jobb bunkóban, de hogy ebből a srácból egyszer még legendás védő lesz, az héccencség! Kár az elpuskázott gólhelyzetéért, de ne legyünk telhetetlenek. Játszik majd még a Real ellen..

André Gomes – lett volna abban valami cinikus, vagy ironikus, ha épp a portugál lőtt volna gólt a Real Madridnak. Mondjuk jópénzért tudtuk volna azonnal postázni Torinóba, vagy Ugandába...

Aleix Vidal – volt abban valami cinikus, vagy ironikus, hogy épp ez a botlábú Speedy Gonzalez lőtt gólt három emberen keresztül a Real Madridnak, amikor a múlt héten két ajtó-ablak helyzetben is úgy találta el a labdát, mint az a gyerek a grundon, akit utoljára kapsz a csapatodba, mert a lőtéri kutyának sem kell.. Mindenesetre az útóbbi időben úgy fest Ernőbá nála is kiérezte a képességei határait, így pontosan azokat a képességeit képes kihasználni, amikben az átlagon felülinek mondható (gyorsaság, munkabírás) a pálya bármely területén.