Ezzel a büntető szóviccel próbálom leplezni a csalódottságomat, hogy Don Andrés ismét megsérült. Most ugyan csak picit, de azért na. Mindazonátal a szívem-csücske Eibar nem kellene, hogy gondot okozzon jelen pillanatban, mikor épp visszalöktük kettőbe, és parton felfelé gyorsítunk.

Mielőtt még valaki sérelmezni kívánja a mai pontozást, annak előre leszögezném, hogy a tegnapi „átoktörő“ győzelem se nem volt látványos, se nem volt Barcás, ezért az egyéni értékelések során is inkább máshonnan közelítettem meg a játékosok teljesítményét. Hajtás után szoci verés.

  Ladlac észrevételezte legutóbbi Anoeta-kínlódásunk alatt, hogy itt több a hófehérektől udvariasan eltanácsolt játékos, mint egyszeri kisvasúton az utas. Ez talán egy kis költői túlzás, hiszen csupán hárman vannak az emlegetett  úriemberek (Canales, Granero és Illaramendi), de felmerült bennem a…

Nem, nem csak a sárga mezszínük miatt nevezik így őket. Las Palmas Gran Canaria büszkesége, egy forró, homokos hely, ahol ugyanolyan könnyedén és ösztönösen játsszák a futballt, mint Brazíliában.

    Gondolom néhányunknak még megvan Hofi örökbecsűje arról, hogy mi a különbség a keresztény és a komonista temető között. Hogy ez most a Feltámadunk! vagy a Fel! Támadunk!, majd kiderül, de a mérkőzés még bíztatóbb volt, mint amit az eredmény suggal. Bővebben a hajtás után.