Szinte látom lelki szemeim előtt, ahogyan Eibar városában leteszik a stadion alapjait:
- José, hol legyen az a kurva stadion?
- Hát, ott a panelházak mellett van egy rét, ahova a bikák járnak baszni, az elég nagy nem?
Szeretnék taktikáról, adaptációról és ravasz stratégiai húzásokról írni a tegnapi győzelem fényében, de mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy ez most nem erről szólt. A csapat a 2018-as év leggyengébb performanszával rukkolt elő, ami persze több dologgal is magyarázható, de úgy érzem feleslegesen. Igen, a pálya már a mérkőzés előtt is inkább hasonlított egy legelőre, mint egy spanyol első osztályú labdarúgó mérkőzés helyszínére. Igen, az Eibar bombasztikus formában várta a találkozót (legutóbbi tíz fordulóban csak mi és Cholo Simeone csapata szerzett náluk több pontot). Igen, az Ipuruában a bedobásnál hallod, ahogyan két méterrel arrébb serceg a kolbász a standon bejáratnál, bemelegíteni meg a második és a harmadik sor között szoktak a játékosok. Szóval nem egy Riazor, vagy Mestalla, mégis félelmetes kis baszk ördöglyuk.
Aztán lelki szemeimmel tovább nézem, ahogyan a hazai csapat felkészül az aktuális ellenfelére:
Mendilibar: - "Átveszed. Le a szélre. Beadod. Átveszed. Le a szélre. Beadod. Átveszed. Le a szélre. Beadod..."
Játékosok: - "de mester, nem kellene néha középe.."
Mendilibar: - "ÁTVESZED. LE A SZÉLRE. BEADOD!!!.. BDSRSTNT"
A büdös nagy igazság az, hogy az Eibar amióta felkerült az élvonalba, és vívta ki milliók szimpátiáját, kottára ugyanazt a taktikát játszotta szinten minden mérkőzésen. Átveszed. Ledobod a szélre. Beadod. Néha egy-egy játékos megfeledkezik magáról, és önálló akcióba kezd, ami nem csak az ellenfél, de a saját csapattársak közt is a meglepetés erejével hat. A lényeg, hogy olyanok mint Smith ügynök a Mátrixban: jönnek, csak jönnek, és jönnek...
Aztán villan Messi...
Az Eibar mindettől függetlenül egy rendkívül szimpatikus, harcos, szerethető csapat, amelynek az elmúlt néhány évben a legnagyobb gondja nem a taktikai hiányosságaik voltak, hanem a naivitásuk. A játékosok robotként mentek előre, és tették a dolgukat, de hiányzott belőlük az a ravaszság és keménység, amelyet az ilyen midenhonnan kipenderített Orellánák és Diopok adtak meg végre. Az Eibar így veszélyesebb, kiszámíthatatlanabb, ugyanakkor ennek köszönhetően kiegyensúlyozottabb lett, ami a bajnoki tabellán is visszaköszön.
Ami az FC Barcelona csapatát illeti két dolgot emelhetünk ki (Messin kívül):
1, Az ilyen mérkőzések hozzák a bajnokságot. Kínlódás, csúszás-mászás, három pont.
2, Igen, ahogyan láthattuk ezt a játékot bizony képes játszani egy 60 millió euro összértékű csapat is, a különbséget mégis a klasszis játékosok jelentik. Nehéz helyzetekben ezek a milliós sztárok szállítják egy-egy zseniális megmozdulással a győzelmet, amely a végén bajnokságot érhet.
Az összkép csalóka, az Eibar meddő mezőnyfölénye apró helyzetekre volt csupán elegendő.
Ter Stegen – überfasza érzés, amikor tudod, hogy oké, helyzetbe került az ellenfél, de ott van még a német, akin rohadt nehezen megy át idén a labda. Magabiztosság, nyugalom, egy-két kiváló reflexmozdulat, és egy újabb kapott gól nékül (már a tizenötödik) lehozott meccs. (7)
Sergi Roberto – Jól sejtette Ernőbá, hogy itt bizony meg fogunk kínlódni a labdakihozatalokkal, ezért inkább a házilag kitenyésztett La Masia kölköt favorizálta újra a villámlábú Semedo helyett, aki majd kedden kaphat szerepet Londonban. Inuival imitt-amott meggyűlt a baja, de a baszkföldre importált japán nem sok sót evett meg mellette. (7)
Piqué – még mindig meglep, hogy ennyi éves tapasztalattal a háta mögött hogy a herébe tudja úgy „elváltani magát”, hogy egy Eibar támadóra hárman jussanak.. szerencsére persze nem ez volt a legjellemzőbb Spanyolország kedvenc bekkjére. Légelhárításban nagyon kellett a fizikuma, ill. a már annyiszor megemlített labdakihozataloknál az egyik legnagyobb értéke a csapatnak. Úgy fest teljesen rendben lesz a Chelsea ellen. (7)
Umtiti – alias fekete James Bond: földön, vízen (ezt az elmúlt hetek esőzései után lehet szó szerint érteni), levegőben is elképesztően jó. Amikor Kike már azt hitte sikerült végre befűznie, harmadik alkalommal is megjelent előtte ez a széparcú lovag, és blokkolta a beadást/lövést. Igaza volt Mendilibarnak, a világ egyik legjobb középső védője már most így 24 évesen is. (7,5)
Kecses vagy, mint egy beszteroidozott hattyú.
Jordi Alba – A nehéz és felázott talaj, valamint erős hazai széljáték mellé kapott egy mocskosul kellemetlen Orellánát is a nyakába, de némi nehézségek árán sikerült megoldania. A szélek stabilizálásának ára azonban a kevesebb előrejáték volt, amit még így is meg tudott néhány alkalommal húzni. A chilei jó gyakorlat volt a Willian/Pedro/Hazard hármas valamelyike ellen. (7)
Busquets – szenvedett mint lúd a jégen, de mondhatnám azt is, hogy Segio a Barca játékának letükröződése a pályán. Ha ő szenved, a csapat is szenved. (6,5)
Rakitic – ahogyan haladt az idő, annál rosszabbul játszitt iván. Amikor öt másodpercen belül háromszor is sikerült Eibar játékosba lőni/passzolni a labdát, kicsúszott félhangosan egy „édesphasom” az én számon is..Nem lehet négy nap alatt kétszer szarul játszani, igaz? Ugye nem? (5)
Iniesta – Szenvedett a don, de a lényeg, hogy fizikálisan rendben van. Nagy valószínűség szerint azért játszatta inkább őt az elejétől Ernőbá, mert egyrészt ha a bajnokságot meg akarjuk nyerni, akkor ezeken a meccseken kell berántani a hármasokat, másrészt pedig az Eibar letámadása során a rutinja legalább olyan kulcsfontosságú a labdakihozatalok során, amilyen Gerardé a másik oldalon hátul. Támadásban kevés volt, de a középpályások közül ki nem? (6)
Paulinho – kezd elhalkulni a „Pál Hype”, de ez nem azt jelenti, hogy bármi gondunk is lenne vele. Amikor 1vs1-ben vezette a labdát a kapusra, aztán inkább elindult jobb oldalra egyrészt megmutatta mennyire baromira lassú oda előre, másrészt pedig rávilágított arra, hogy a fickó pontosan tisztában van az értékeivel, képességeivel, azaz inkább megtartotta a labdát, mint ment bele egy finoman mondva is kétes kimenetelű versenyfutásba és labdavesztős szituációba a hazai védővel. (6)
Messi – olvastam néhány helyen, hogy nem volt jó meccse. Mihez képest, fiatal barátaim? A csapathoz képest például magasan kilógott felfelé. Tolt három olyan kulcspasszt, amiből csak egyet sikerült gólra váltani, megtartotta a középpályát (már amennyire bírta) és vont magára legalább két védőjátékost állandó jelleggel. Nálam speciel MotM. (7.5)
Csak emlékeztetőül, ez egyébként nem egy mindennapos, normális jelenség focipályákon...
Suarez – Hogy mi a különbség közte, és egy nagyjából 10 milliós csatár között? Néha csak egy gól. Igazi középcsatár meló volt ez tőle egy góllal és minumum kettő kulcspasszal. (7,5)
Coutinho – Szóval az a bizonyos minőség, amiről Guardiola is mindig papol, ez az, amit eldönti egy-egy meccs kimenetelét. Ez az, amiért olyan rohadt sok pénzt kérnek egy ilyen kaliberű játékosért. Beállt, megtartotta a labdát, nyomott egy keresztpassz Vidalnak a második gól előtt, löbbölt egy Laudruposat Messinek a védők mögé... s mindezt bizony Iniesta helyén, igaz már csak tíz ember ellen.
Aleix Vidal – miért nem Dembelé? Azért, mert a pálya minősége alapján a franciát kb. 10 perc után hordágyon kellett volna levinni. A gondolat teljesen jó volt egyébként: a megfogyatkozott csapatot próbálta méginkább széthúzni Ernőbá, ami többé-kevésbé sikerült is. Egy ilyen „széthúzás” alkalmával sikerült is ziccerbe kerülnie, aminek kivitelezésével nulla euróval tornázta fel saját piaci árát. Kiegészítő embernek jó, de olyan van a La Masián is...
Semedo – majd kedden kiderül (javítás: hogy mire megyünk nélküle, mivel eltiltott)
