Az úgynevezett „Másik Clásicó", amely sokkal fontosabb, mint az igazi Clásicó. Barca–Atlético. A tét? A bajnokság!

Mikor lefújták a Las Palmas elleni meccset, a spanyol kommentátor azt mondogatta, „Hay Liga! Hay Liga! Hay Liga!”, ami szabad fordításban kb azt jelenti, „a bajnokság él”. A bajnokság él, mivel az Atlético a legutóbbi kilenc bajnokijából nyolcat megnyert, miközben mi az elmúlt öt fordulóban háromszor is ikszeltünk. És hát valljuk be, az a Getafe elleni 0–0 és a Las Palmas elleni 1–1 elég ciki. Egy Espanyol ellen idegenben belefér, de egy Paco Jémez-csapat ellen, ah, ne már. Az okokról john már értekezett.

Január végén 11 pont volt az előnyünk, most öt. Vagyis ez most tényleg A bajnoki döntő, még ha rohadtul elcsépelten is hangzik. Ha nyerünk, nyolc pont közte, azt már az isten se veszi el tőlünk. Iksz belefér, de akkor izgalmas a vége. Vereséggel pláne. Egy meccsen belülre kerül az Atlético. (Az az Atlético, amely hat győzelemmel és ugyanennyi (!) döntetlennel rajtolt, és amely nem tudta megverni a Qarabagot a BL-ben) Márpedig, basszus, ők tényleg komolyan gondolják ezt a bajnoki cím dolgot, még ha nem is merte kimondani Simeone a Bilbao elleni győzelem után.

2, 1, 0, 0, 1, 0, 0, 1, 0, 1, 0, 0, 0, 1, 0, 0, 0, 0, 0, 1, 0, 0, 0, 0, 2, 0. Az Atlético kapott góljai az elmúlt 26 fordulóban. Egyszerűbb lett volna azt írni, hogy összesen kétszer fordult elő, hogy egy gólnál többet kaptak, de így talán jobban átjön, hogy mennyire durva amit csinálnak. A meccseiket többnyire 1–0-ra nyerik, a kettő már tényleg a plafon, de ezeket az eredményeket stabilan hozzák. Mondjuk pont most dörrentettek oda elég keményen, a Sevillának ötöt lőttek idegenben, a Leganésnek négyet. Az úgy kilenc. A kilencből hetet Griezmann lőtt. A fürtös gyerek, aki a kövi szezontól lehet, hogy nálunk szaladgál majd. Ő így a a Barca előtt gurított hetet két meccsen...lol.

A csávó azóta ilyen jó, mióta Diego Costa visszatért. Az a Diego Costa, akit csak Diego Costa képes pótolni. Van erről stat valahol, hogy Costa visszatérése óta mennyi gólt és gólpasszt hoztak össze ők ketten, de nagyon nincs erőm megkeresni. Lényeg a lényeg: sokat! Vagyis a győzelmünk két dolgon múlik: a Griezmann-Costa duó megállításán, és hogy feltörjük azt a védelmet, amely eddig 18 bajnokit hozott le clean sheettel. Nyilván nem lehetetlen, otthon vagyunk, eredménykényszerben.

Barca-szurkolóként győzelmet várunk, győzelmet akarunk látni, hogy a következő fordulóban már nyugodtan nézhessük a csapatot, mert valószínűleg zsebben a bajnoki cím. De tényleg ezt akarjuk? Lenyomtunk 26 fordulót úgy, hogy egyszer sem kaptunk ki. Úgy, hogy majdnem minden tökéletes volt, pedig a szezon előtt kurva nagy volt a káosz. Volt, hogy szarul játszottunk, volt, hogy látványosan, de mindig nyertünk.  Gyakorlatilag egy percet nem kellett izgulnunk egész szezonban. Ha ma esetleg nem is nyerünk, legalább az érzés meglesz a hátralévő 11 fordulóban, hogy bazdmeg, „a bajnokság él”. Nem azon röhögünk, hogy Dembélé hogy alázza szarrá a málagai védőt, hanem azért szurkolunk, hogy nyerjünk, mert az Atlético úgyis kitapossa a belét a Celtának.

Ha nem nyerünk... Ha nyerünk, vége. Valószínűleg.