2010 óta tudjuk, hogy milyen komoly hatása lehet a játékosok túlterhelésének az eredményességre, még akkor is, ha „ők profik”, „számukra nincs kifogás, győzni kell”, ráadásul "győzni sem csak úgy, hanem látványosan, egyértelműen, sókgólosan”. 2010. áprilisa volt, amikor napokig tanakodott mindenki azon, hogyan utazzon el a csapat Milánóba a BL-elődöntőre, azután pedig döbbenten láthattuk, hogy „ők is emberek”, ha túlterhelik őket, akkor nem tudnak jól játszani. Se eredményesen.

Már a meccs előtt tudható volt, hogy a csapat a Ligában lehetséges leghosszabb útról érkezik vissza hajnalban Barcelonába két nappal a hétvégi előtt, és az is, hogy alig hat órával később már edzésre kell jelentkezniük, hogy felkészüljenek a szezon egyik legfontosabb meccsére. És bizony lehet bárki akármekkora tehetség, világklasszis, csúcsprofi, töredékét nem tudja bizonyítani a tudásának, ha fáradt. És ahogy azt Busquets is nyilatkozta, ez nem kifogás, hanem tény.

Az első félidő abszolút rendben volt részünkről. Gyönyörűen kipasszoltuk a feltolt letámadásukat, miközben tudjuk, hogy ezzel bizony idén foghatók vagyunk. Tökéletesen kinulláztuk a kontráikat, miközben tudjuk, hogy ezzel idén már nem vagyunk foghatók. Túlzás azt mondani, hogy szétziláltuk őket, az viszont igaz, hogy volt élet a támadójátékukban. Sokat mozogtunk elől, működtek a cselek, a gyors rövid passzok. Ha nem is beszélhetünk ordító ziccerekről, bennünk volt a gól, miközben esélyt nem adtunk az Atléticónak a támadásra. És aztán jött a második félidő, ahol mindez semmivé lett.

Beszorultunk akkor is, ha volt erőnk a kontrákra, arra viszont már nem, hogy azok közül akár egyet is elég gyorsan lepörgessünk és lezárjuk a meccset. Láthatóan könnyen bírták velünk a versenyfutást, emiatt talán csak egyszer tudtunk létszámfölényben érkezni és az se jött össze egy rossz passz miatt. Joggal gondolhatjuk azt, hogy ha megkapjuk ugyanazt a plusz egy napot, ami az Atléticónak jutott ellentétben velünk, a meccs képe más lett volna. És nagyon jó eséllyel a második félidőben le is zárjuk a kérdést. Nem pedig egy ilyen körömrágós győzelemmel bizonyítjuk, hogy nagyon akarjuk a bajnoki címet.

Amely viszont minden probléma ellenére is közelebb került a győzelmünknek köszönhetően. A matekot vigvik-re bízom, egy kis játék a számokkal: „92 pont elég lehet idén. Az Atleti elvi maximuma 94, de csak nem tarolnak tizenegyet zsinórban. Szóval 11 meccsen 23 pont elég, az már tényleg elérhetőnek tűnik. Még a mostani akadozós játékunkkal is.”

Egyéni értékelő:

ter Stegen – egyetlen védésre volt szükség tőle, ami mindenképpen a védekezés dicsérete, viszont egyértelmű, hogy egy ennyire megbízható kapus nagyon jó hatással van mindenkire a csapatban - 7

S.Roberto – bár nagyon sokat kellett a védekezéssel foglalkoznia, volt benne erő/lendület, hogy a kontrákkal is felmenjen, nem is rajta múlt, hogy valamelyikből lezárjuk a meccset. Újra és újra lenyűgöz, hogy a fizikai „alkalmatlanságát” hogyan „váltja ki az eszével”. Hiába szoktuk ezt meg "mifelénk", fantasztikus dolog - 8

Piqué, Umtiti – ketten együtt 8(!) győztes fejpárbaj, 16 szerelés/blokk/tisztázás és ez irgalmatlanul sok! Mindez megfejelve azzal, hogy ketten együtt több mint százat passzoltak, az első félidőben totálisan semlegesítették az Atlético feltolt letámadását, az egész meccsen pedig gyakorlatilag momentumot nem engedtek a Griezmann-Costa párosnak. Umtiti sarkazása ráadásul a meccs egyik legszebb jelenete volt – 9, 9

Alba – az első félidőben bizonyította, milyen kulcsfontosságú a játéka, amikor eltolódik az ellen és menetrendszerűen érkezik Messi keresztlabdáira. Azt is, hogy a sebessége mennyire kell megfogni a kontrákat, viszont védőként is teljesen oké, ha beszorulunk. Valószínűleg pályafutása legjobb szezonját futja nálunk - 8

Rakitic – már a Las Palmas ellen látható volt, hogy részben átalakult a szerepe, ez most még inkább érezhető volt. Egyrészt szélességben szokás szerint bemozogja lényegében az egész pályát, másrészt viszont kisebb újdonság, milyen gyakran helyezkedik Busquets mögé, afféle második szűrőként. Jelentős részben neki volt köszönhető az első félidőben, hogy képtelenek voltak lekontrázni minket, a második már más kérdés. Ott nem bírtuk erővel, be is szorítottak minket - 8

Busquets – vérfagyasztó volt látni, ahogy rátekeredett a labdára és majdnem gólt is kaptunk belőle, ugyanakkor azt gondolom, nagyon kellett a szándék, hogy némi levegőt adhassunk a védelemnek. Bevállalta, mert muszáj volt, nem jött össze, mert van úgy, hogy nem jön össze. Mert persze egy dolog visszavontan kényelmesen passzolgatni, teljesen más ez magasan helyezkedve, lényegében már a támadóharmadban bevállalni a kockázatos megoldásokat. Ő pedig azzal együtt megteszi, hogy közben szélességben is szinte bemozogja az egész pályát - 8

Iniesta – szenzációsan kezdte, a csapat motorja volt, ha nem is fénykorát, de önmaga legjobbját idézte. A pályafutása értelemszerűen leszálló ágban van, de még mindig a csapat egyik kulcsembere, ez pedig fantasztikus! Biztos vagyok abban, hogy ha nem sérül le, a meccs összképe más lett volna - (8)

Coutinho – lőtt már sorsdöntő gólt a csapatban, mégis az első félidő volt, amikor először megmutatta, hamarosan húzó/kulcsember lehet. Támadásban is nagyon korrekt volt (6 sikeres csel, 4 kulcspassz!), de ami külön szót érdemel, az áldozatos védőmunkája - 8

Messi – eznememberbazmeg! - 600

L.Suárez – irgalmatlan mennyiségű futást/melót vitt a pályára, mindezt úgy, hogy a végén többször látszott, olyan erőltetve rohan, hogy már alig bírja. Végig alapja volt a feltolt letámadásnak és ebből a borzalmasan hasznos mezőnymunkából az is alig von le, hogy szokás szerint gondjai voltak a gyorspasszos játékkal. Ahogy többen/többször is elmondták róla, nem csak a góljai értékesek a csapat számára és ezt most maximálisan igazolta is - 8

Gomes – alapvetően érthető volt a beállítása, de csak azért, mert kényszerhelyzet volt. Iniestának idő előtt kellett lejönnie és mivel a csapat jelentős része fizikálisan nagyon leterhelt, pihent ember kellett és – főleg az Atlético ellen - olyan, aki felvállal(hat)ja a test-test elleni küzdelmet. Ugyanakkor egyre kevésbé kérdés, hogy bőven kapott lehetőséget a bizonyításra, amivel nem tudott élni. Jó eséllyel egyike lesz a távozóknak nyáron és gyanítom, kevesen fogjuk megsiratni.

Paulinho – tudjuk, hogy ő már lényegében letolt egy szezonra való meccset, ezért csak ésszel terhelhető, illetve a visszaesése mögött is okkal sejthetjük a(z állandósult) fáradtságot. Érthető volt a beállítása, nagyon kellett ember a középpályára.