Háromgólos győzelmet ritkán kell magyarázni, pláne ha az egy olyan kaliberű csapat ellen történik mint a Chelsea. Ugyanakkor bár csodálatosan szép eredmény ez a csapattól, még mindig nem jött el az ideje annak, hogy a földtől elrugaszkodva ódákat zengjünk az FC Barcelonáról. Az első mérkőzés, és a visszavágó is rengeteg apróságra mutatott rá, amely a közeljövőben bármely irányba elmozdíthatja majd a mérleg nyelvét. Persze túl sok negativitásra sincs okunk egy ilyen este után, hisz mégiscsak a BL mezőny – elnézve a nyolcaddöntők mérkőzéseit - egyik legjobb, legmasszívabb csapatát sikerült kiütnünk a párharc során.
Aki ritkábban néz mostanság FC Barcelona mérkőzést, annak valószínűleg meghökkentő lehetett látni, mennyire mélyre zár vissza a csapat, s engedi át a területet az ellenfélnek. De csak nekik. Nekünk ugyanis a tegnapi performansz bizony a 2017-18-as Barca csimborasszója volt. Pragmatikus játék egy pragmatikus edzőtől, aki kihasználva a csapat erősségeit, miközben szemmel tartja a gyengepontjait igyekezett minimálisra szűkíteni a hibalehetőségéket. Ha kell dominálunk, felesleges kockázat esetén visszazárunk, kivárunk, majd szabadon eresztjük Messit és Lalyost. Miért? Azért, mert Ernesto Valverde úgy megtanította ezt a csapatot védekezni, ahogyan Lucho első évében is csak a legjobb napokon sikerült, pedig az sem volt fityfiritty... A hátsó stabilitás és az újradefiniált Busi-Raki féle (majdhogynem double-pivot) középpálya, és persze az Iniesta-féle meglepetés faktor olyan megbízható alapokat ad, amelyekre Messiék bármikor számíthatnak.
A játék neve, csináljunk helyet Messinek. Első gól:
Némi horizontális tologatás után Busquets fordítja Messi oldalára a labdát (amit Hazard két centi híján majdnem elcsíp). A Chelseanek azonban itt még úgy tűnik nincs oka aggodalomra, hisz Leo gyakorlatilag állva nézi, ahogyan a londoniak szinte tökéletesen felvéve a pozíciókat várják a támadást. Szinte tökéletesen, ugyanis ha a belga egy méterrel hátrébb állna, zárná a passzsávot Dembélé előtt.
De nem tette, Messinek pedig csak ennyi kellett: egy talpalatnyi hely, és két kényszerítő. 1-0
A taktikai felállás során sejteni lehetett, hogy az ellenfél széthúzásának érdekében „hangya bácsi” az egyre inkább formába lendülő Dembélének szavaz majd bizalmat a statikus Pál, és az enyhén limitált képességű Vidal kárára. Ezzel két legyet ütött egy csapásra, mivel egyrészt Oszmán még mindig egy – számunkra és számukra is - teljesen ismeretlen képességekkel rendelkező srác, akiről azt sem tudjuk mi fán terem (azon kívül, hogy iszonyatosan tehetséges), másrészt egy az egyben hagyni egy ilyen sebességű és képességű srácot maga lett volna az öngyilkosság. A Chelsea bal széle (Alonso, Rüdiger) így a mérkőzés elején máris meg volt lőve, igaz idővel ezt Conte orvosolni tudta a spanyol feljebb rendelésével.
Cesc pöcsöl fél másodpercet a labdával, amire Messi azonnal lecsap, majd két védőn átrohanva megáll, ezzel magára húzza a védők figyelmét. Most mi lesz?
A Chelsea védelem fejvesztve rohan a kapuja elé, Messi kivár, majd passzol. A csávó még a térképen sincs, az operatőr is csak pislog, ki a herének megy a passz, de a bábmester mindent lát... Érdemes megemlíteni Lalyost, ahogyan még nagyobb területet nyit Oszmánnak Rüdiger elvonásával. Oszmán pedig érkezik is. 2-0
A másik hibapont a Chelsea játékában/felállásában pedig nem más, mint Cesc Fabregas. Ahhoz kétség sem fér, hogy jobb napjain egyetlen passzal képes kinyírni az ellenfél védelmét, ugyanakkor a védekezés sosem volt a legerősebb oldala. Messi ezért igyekezett Cesc körül forgolódni Kante helyett, s bár a francia sok esetben bravúrosan – két ember helyett is futva – szerzett nyolc alkalommal is labdát, nem tudta kilencven percen át ellátni Cesc helyett is a védekező feladatokat. (FunFact: Fabregas eddig három alkalommal játszott a Barca ellen. 1. az Arsenal színeiben tizenegyest lőtt, majd eltört a lábszárkapocs csonjta. 2. Szintén az Arsenal színeiben sarkazva adta el a labdát Messinek, amibő gól lett. 3. Tegnap újabb eladott ladba, újra Messinek, újra gól.) Leo így ahelyett, hogy szélmalomharcot vívott volna a három középső védővel a nyakán, a középpályáról indulva igyekezett lendületből rárobbanni a Chelsea védelmére.. ez pedig, ekkora területtel végzetesnek bizonyulhat.
Csináljunk helyet Messinek - 2. rész:
Gomes hajtja meg Azpilicuetát, akinek a labdáját Alba csípi el, majd tolja Lalyos elé. Drágajó Lalyos tarkón ülő szemeivel veszi észre Messit, majd gondolja úgy, talán jobb lesz, ha az argentinra bízza a bogyót. A két felfutó (Alba és Gomes) nagyszerűen reagálják le a passz pillanatában a szituációt, és viszik el Messi elől a két visszazáró védőt (Moses és Azpilicueta).
Messi tol rajta egy rövidet, majd egy hosszút, amivel gyakorlatilag kivonja az egész későn kapcsoló Chelsea védelmet a történetből... Három. Eldőlt.
Conte aztán – főleg a második játékrészben – próbálta aktiválni az addig jobbára védekezéssel foglalkozó szélsővédőit a Barca térfelén, amivel egy-egy alkalommal egész komoly riadalmat sikerült keltenie. Többek közt egy büntető szagú szituációt, ami újra megosztotta az egész világot, egy ajtó-ablak helyzetet, amikor Dembéle lopta ki a labdát Alonsa bal lába alól, vagy az a bizonyos Kanté helyzet, amikor Cesc lesen állva ordította le az egyébként fantasztikusan játszó kis franciát..
Lerágott csont, de örök igazság: ezen a szinten, ilyen szintű játékosok és taktikai felkészültség mellett apróságok dönthetnek egy-egy csapat sorsáról. Valverde nagyszerűen térképezte fel újra az ellenfél adottságait, és szúrta ki a Chelsea rendezetlenségét gyors ellentámadások során. Az első gól nagyszerű alaphangot szolgáltatott a játékterv folytatásához, amit Messiék köszöntek szépen, tökéletesen ki is használtak. Egy felesleges adok-kapok helyett újra egy magabiztos, rendkívül okosan kitervelt trademark Ernőbá stratégiával sikerült megszúrni és térdrekényszeríteni az egyébként kifejezetten jól játszó londoniakat,
Ter Stegen – szépen lassan férfivá érett a szöszi német portásunk. Iszonyatosan magabiztos, nyugalmat árasztó, megbízható kapussá vált. Willian löketénél a kékek úgy csaptak volna le a kipattanóra, mint tyúk a takonyra, de hát nem volt mire. Fogott mint a festék herr Oberstuhrmannführer, ja? 8
Jordi Alba – A Chelsea 3-4-3-as rendszere alkalmas lett volna kikapcsolni egy átlagos csapat átlagos bal bekkjét. Csak hát Jordi meg a Barcelona minden, csak nem átlagos. Willian és a második félidőben Moses is fel-alá cikáztak az oldalán, Alba azonban némi segítséggel Umtitől és Iniestától ügyesen tartotta a frontot. A harmadik gólnál azt hiszem nem csak engem lepett meg a felbukkanása Curtois tizenhatosánál. Szerencsénkre nem csak a vonal mellet tudja merre kell mozdulnia.. 7,5
Umtiti – ha sikerül egy Chelsea szintű cspatot a nullán tartani, az elég sok mindent elárul a védelemről. Helyzetük persze volt, de messze nem annyi és olyan veszélyességű, amilyet az ember várna. Samu elképesztően jól játszott újra. Blokkolt, fejelt, ütközött, megsérült, játszott tovább. Én széparcú hősöm! 8
Piqué – a múltkor valahol olvastam, hogy Piqué a világ egyik legalulértékeltebb védője. Kicsit belegondolva teljesen egyetértek. Nagyszerűen olvassa a játékot, irányítja a védelmet, segít a labdakihozatalokban, határozottságot és nyugalmat ad a csapatnak. Jó látni, hogy Puyol okításai és példamutatása nyílt fülekre leltek. A tizenegyes szitut csakis a rutinja miatt úsztuk meg, Alonso löketénél pedig nagyszerűen vetette magát a labda útjába 8
S. Roberto – rendesen meggyűlt a baja a belgával, de hát anno még Fiola is megszenvedett ellene a Magyar-Belga nyolcaddöntőn. Dembele egy idő után elfáradt, így egyre kevesebben tudott segíteni hátul, a nyomás pedig egyre csak fokozódott a jobb oldalunkon. Még mindig ő a védelmünk leggyengébb pontja, azt viszont örömmel látom, hogy egyre dörzsöltebben és rutinosabban játszik jobb bunkóban. 6,5
Busquets – megint ő volt a csapat origója. Ha Sergio azt mondja feljebb megyünk 15,5 méterrel, akkor a csapat felmegy 15,5 méterrel. Nem kérdezi, hogy miért, nem pofázik, hogy mé' csak annyit. Tudják, hogy annak oka van annak is, ha visszaállunk, annak is, ha letámadunk. Elöl Messi a főnök, hátul Busi. Lábujtörés sosem jön jókor, de a válogatott szünet miatt most talán viszonylag olcsón megússzuk. 7,5
Rakitic – a tavalyi szezon végére kapta az ívet rendesen, mivel Lucho olyan feladatkörrel bízta meg, amivel egyszerűen nem volt képes megbirkózni. Busquets mellett azonban újra feltalálta vele Ernőbá a spanyolviaszt. Tökéletesen kiegészíti, időnkét helyettesíti is ebben a hamiskás double-pivotban a spanyolt, akinek így sokkal több ideje marad a labdajáratásra és támadásépítésre. Olyan Valverdésen egyszerű és mégis zseniális húzás. Baromi sokat melózott, szerencsénkre baromi jól. 7
Iniesta – Itt ne hagyj minket, öreg varázsló. 7
Dembélé – No kérem. Szóval akkor van ez a gyerek itt nekünk 100 millió plusz apróért, aki az első gólját a Chelsea ellen lövi meg a BL nyolcaddöntőjében egy lélektanilag rendkívül fontos pillanatban. Majd a meghatározhatatlan stílusú mozgásával visszanyargal az ötösünkig, és szereli az utolsó pillanatban azt az Alonsót, aki már azon gondolkodott, hogy a gól után melyik kezével veszi ki a labdát a hálóból és mekkora sebességgel teper majd vissza a kezdőkörbe. Dembouz a mozgásával Monty Python-t is megihletné a „Ministry of silly walks” újraforgatására, de talán épp emiatt is érezni rajta azt a ravaszságot, azt a kiszámíthatatlanságot, azt a gyerekes örömöt, amikor a labda a lábai alá kerül. Ami a legjobb, hogy a srác tökéletesen tisztában van saját hiányosságaival. Két lábbal áll a földön, aki csak focizni szeretne, semmi mást. Első csapatánál állítólag még szerződést sem kért, csak játszani és edzeni szeretett volna a „nagyokkal”. Nem tagadom, amikor átvette Leó labdáját arra számítottam, hogy vagy egy védőt, vagy egy nézőt talál telibe. Erre naná, hogy kiszedi a bal felsőt.. Gondoljatok bele, a csávóból gyakorlatilag még alig láttunk valamit.. 8
Suarez – Lalyos már egy éve nem lőtt gólt a BL-ben, de megint kiosztott két gólpasszt, és Oszmán góljánál is ő csinált még nagyobb területet a franciának. Mindig hangosan felröhögök, amikor teátrálisan elesik egy-egy belépő után, de elképesztően hasznos tagja lett újra a csapatnak. Az egy évnyi gólcsend hosszú idő, de mindent megbocsájtok majd, ha a következő találat a győztes löket lesz a döntőben. Hétvégén pihenő. 7
Messi – a sör nem alkohol, a medve nem játék, a Messi nem ember. 10
Paulinho – jó ütemben állt be Iniesta helyére, a csapat pedig ennek köszönhetően nem érezte meg az egyik legmegbízhatóbb fogaskerék hiányát. Teljesen egyértelmű volt, hogy Ernőbá mit kért tőle a becserélése után: biztosítasz, csak a tuti nyomod, ha úgy adódik megpróbálod hosszában széthúzni a pályát, szögleteknél hátul rombolsz, elöl siratsz. Comprende? 7
Gomes – régen örültem ennyire egy játékos fogadtatásának. Nem állítom, hogy innentől minden szép és jó lesz, de teljesen más lehet kilencvenezer ember bíztatásával játszani a hátad mögött. mint nem... 7
Vidal – Dembélé ekkora már érezhetően elfáradt, így teljesen jogos volt a cseréje. Mondjuk nem is csoda, 12 mérkőzést játszott le mióta leigazoltuk, egy ekkora téttel bíró meccsen pedig óriási luxus lett volna fenn hagyni.. így aztán jött Aleix, aki kiharcolt egy szabadrúgást, és segített lepörgetni az órát. 6
