Annyira húzós időszakon vagyunk túl az Atlético-Chelsea kombónak köszönhetően és annyira jól jöttünk ki belőle a végén, hogy jobbkor talán nem is jöhetett volna "ez" a Bilbao. Több rivális is kiemelhető az elmúlt évtizedből, akik rendre problémát okoztak nekünk, ezek egyike pedig ők voltak számunkra, viszont erre az évre csak a múltjuk maradt, mert teljesítményben pillanatnyilag nem említhetők komoly kihívásként. Valószínűleg lesz ez újra másképp is, de tény, hogy könnyen verhetőek voltak, ha úgy tetszik, kötelező győzelem kategória. Főleg hazai pályán.

Ahol most már nem először mutatjuk meg, hogy nem csak kiegyensúlyozottabbak lettünk, nem csak a kapott gól statisztikában tudunk csillogni, hanem támadásban is. De még hogy! Dembélé feljavult, Coutinhónak nagyon nem is kellett és Messinek máris vannak játszótársai. Van szép összjátékunk, vannak látványos egyéni villanásaink, tudunk nézhető, sőt élvezhető focit is játszani! Nyilván nem számoltam, de az első félidőben nagyságrendileg három-négypercenként hagyta el a számat egy-egy aztarohatt!, aztakurva!, hátaztmeghogyafaszba! és társai. Ráadásul mindezt sikerült megfűszereznem néhány artikulátlan hanggal is. Foci volt ez a javából, látvány, csillogás, minden, ami miatt a Barçát nem csak érdemes, de kell is szeretni. Semlegesek, ellenérzelműek számára pedig minimum elismerni. Mert ez bizony nagyon ott volt!

Gyönyörű háromszögelés az ellenfél tizenhatosa előtt, villámgyors oldalváltások, zseniális beindulások, leheletnyi passzok a tizenhatoson belül, mindezek csúcsaként bámulatos szlalomozások, Umtiti sarkazása, vagy például Messi köténye talppal! Nem mellesleg ez utóbbi volt az egyik hátaztmeghogyafaszba!

Túlvagyunk egy nagyon nehéz és a szezon szempontjából kiemelten fontos időszakon, amelyet egy egyértelmű győzelemmel koronáztunk meg. Jön a válogatott szünet, azután pedig a szezon utolsó szakasza, ahol eldől, hogy lesz-e eredménye a csapat egész éves áldozatos munkájának. És pillanatnyilag úgy néz ki, hogy lesz.

Egyéni értékelő:

ter Stegen – kapott egy nemles-les lövést, amit lábbal kitornázott, egyébként meg olykor meg kellett mozgatnia magát – 7

S.Roberto – az első félidő konkrétan zseniális volt tőle, amilyen gyakran és remekül lépett fel támadásokkal. Kiválóan megértette magát Dembélével, nagyszerűek voltak a hosszan vezetett labdái és utána a passzai is. A második félidő már inkább a védekezésről szólt tőle is, de az se okozott neki problémát – 8

Piqué, Umtiti – nem először veszem párba őket (de valószínűleg utoljára), az ok most az, hogy kimondhatjuk: van egy olyan kaliberű belső védőpárosunk, mint korábban a Piqué-Puyol duó volt. A különbség annyi, hogy itt Piqué teszi a helyére a társát, nem pedig fordítva… Nagyon magabiztosak, nagyon önfeláldozóak, nagyon jól megértik egymást, nem véletlen a rengeteg kapott gól nélküli meccsünk idén. És egy megjegyzés Piquével kapcsolatban. Az alapjátékunk hátul az, hogy ha magasan letámadnak minket, akkor a középső védők és a kapus háromszögében passzolgatunk, ehhez pedig az kell, hogy a védők folyamatosan távolságot tartsanak az ellenféltől, így adva passzsávot a kapusnak. Ami most kisebb változtatás volt, hogy Piqué már nem csak erre törekszik, hanem Sergi Robertóval megjátsszák a figurát, hogy alkalmas pillanatban Piqué megindul előre és úgy kapja vissza a labdát a kényszerítő végén, hogy közben már mögötte van a két-három letámadó ellenfél. Jó elképzelés és megoldás arra, hogy semlegesítsük a presszinget – 8

Alba – több oka is lehet annak, hogy miért nem sajnáljuk most már Neymart, az egyik Alba szezonja. Kilenc gólpassznál jár a bajnokságban, egy védőnek sincs több, és védekezésben is fantasztikus volt ma. Is – 8

Rakitic – nem tudom, ki emlékszik rá, Fábregas-nak volt nálunk az a hülye szokása, hogy egy jellemzően jó őszt követően gyalázatosan leromlott a teljesítménye tavaszra. Iván most már sorozatosan éppen ennek a fordítottja, azt pedig nem kell mondanom, melyik hasznosabb a csapat számára. De ezentúl is azt gondolom, Valverde mostanra megtalálta a helyét a pályán. Busquets mellett és Busquets nélkül is. Már élőben is átjött, de meg is néztem: 13(!!!!) alkalommal lépett közbe eredményesen, hogy megállítsa az ellenfelet. A viszonyítás kedvéért Piqué és Umtiti ketten együtt(!) tették ezt 16 alkalommal a Chelsea ellen – 9

Paulinho – nem tudok másra gondolni, csak a túlterheltségére, mert most is azt láttam, hogy nagyon jól kezdett, azután szépen lassan beleszürkült a mezőnybe. Valószínűleg jövőre fogjuk megtudni, mennyire volt kivételes a szezon eleji parádéja, az előzmények ismeretében nem lenne korrekt számon kérni rajta a tavaszt – 7

Dembélé – lehet, hogy majd egyszer kiderült, mi volt az a pillanat, ami ilyen látványosan elindította őt a javulás útján, addig is örülhetünk annak, hogy végre megmutatja, miért is volt ő a Bundesliga felfedezettje tavaly. Már nem csak annyit tudunk róla, hogy gyors, de azt is, hogy ügyes, bejönnek a megmozdulásai, ”idétlenül” követhetetlen a mozgása (a védők számára is), valamint észreveszi a lövésre érkezőt és képes is letenni neki pontosan a labdát. Csak így tovább! – 8

Coutinho – ha Dembéléről csak sejtettük, hogy jó lehet, róla tudtuk és ezt nagyon gyorsan igazolja is. Nem tudjuk még, mi lesz a nyáron a kerettel, azt se, hogyan zárjuk ezt a szezont, de ha lesz egy jó felkészülésünk és „teljesértékűek” lesznek az új embereink, akkor bizony komolyan számolni kell velünk jövőre. Miközben már idén is ott lehetünk a legjobb négy között a BL-ben - 8

Messi – amikor önmagát szezononként tíz meccsre aktivizáló Cristiano Ronaldót látok, amikor sérülés okán otthon bulikázó Neymart látok, elgondolkodok azon, mi a különbség világsztár és világsztár között. Megtehetné Messi, hogy megengedjen magának gyengébb meccseket? Persze. Bőven letett annyit az asztalra, hogy a legelvakultabb szurkoló is elnéző lehessen vele szemben. Megtehetné, hogy lazítson kicsit, hisz úgyis belefér? Igen. Még az is lehet, hogy a csapat elbírná a hiányát. És vajon úgy gondolja ő maga is, hogy ezt megteheti? Nem. Viszi a hátán a csapatot akkor is, amikor az éppen szét van esve a szezon elején és folyamatosan odateszi magát akkor is, amikor kevésbé húzósak az ellenfelek és lenne annyi a keretben, hogy megoldják nélküle. Többször elmondta magáról, mennyire szeret játszani és, hogy a foci a mindene. És a kulcs azt hiszem ez. Imád játszani, élvezi a focit! Nem a csillogás, nem a pénz hajtja, hanem a játék szeretete és szépsége. Talán ez a különbség világsztár és világsztár között – 9

Paco – tulajdonképpen „csak lőtt egy gólt”, azon kívül nem tudott érdemben sokat mutatni. A csatárnak viszont éppen ez a dolga - 8

Iniesta – a közelmúltban már volt alkalmunk szembenézni szívünkhöz közel állók távozásával, azt hiszem, hogy Andris más lesz. Fájdalmasabb, mint bárki más.

Vidal – pályára lépett, kicsit harcolgatott, passzolgatott és majdnem volt egy jó beadása.

Gomes- ugyanakkora ovációt kapott a közönségtől, mint Iniesta. Szép pillanat volt, le a kalappal a szurkolók előtt!