Onnan tudod, hogy Barcelona szurkoló vagy, hogy egy 4-1-es BL nyolcaddöntő első körös győzelem után is képes vagy fanyalogva ízlelgetni a már szinte eldőlt továbbjutást. Ennek persze megannyi oka lehet. Elsősorban például a mutatott játék, amely mondhatni hagyott némi kívánnivalót maga után. Másodsorban azért, mert ez a játék közel sincs összhangban azzal a még mindig brutálisan elképesztő ténnyel, hogy a csapat isten tudja hány mérkőzés óta veretlen a bajnokságban, és a Bajnokok-ligájában is. Harmadsorban pedig azért, mert Te kedves olvasó nem csak azért lettél Barca szurkoló, mert láttál valakit gyorsan elfutni a szélen, beadni középre, a másikat meg befejelni. Nem. Neked több kell. Nekünk több kell. Nekünk kell az az istenverte labdafényezés, kell az a fineszes játék, az a néhány megismételhetetlenül emlékezetes mozdulat, egyérintős támadásvezetés, labdabujtatós, ördögűzős, ellenfelet az őrületbe kergető dominancia, amitől felpezsdül a véred és a képernyőre rázoomolva azt kérdezgeted a focit magasan lesajnáló csajodtól, hogy „Láttad ezt? Láttad, mit csináltak?“. Kell, s ha nem kapjuk meg, nem leszünk boldogok.. hiába csaptuk az olaszokat 4-1-re.
„Futballozni nagyon egyszerű, de egyszerű futballt játszani a világ legnehezebb feladata.”
- Johan Cruyff -
Taktikailag – köszönhetően ellenfelünknek is – egy rendkívül szimpla kivonatot láthattunk a csapat repertoárjából szerda este, sajnos minden tekintetben. Hogy ez végül is miért történt így, annak sokan, sokféle indokot tulajdonítanak. Én a magam részéről ugyanazt vélem felfedezni, amit Lucho utolsó (két) évében is. Valverde maga is kijelentette, jobban szeret szűkebb kerettel játszani, ugyanakkor a szűkebb keret legyen minőségileg kiegyensúlyozottabb.. Nomármost, a jelenlegi "fedezet" ugyebár minden, csak kiegyensúlyozott nem, így ennek következményeként a mester kevesebbet is rotált a szezon közben. A kevesebb rotáció eredménye pedig egy fásultabb csapat, amely anno a Lucho-féle Barcának is végül gátat szabott a második, ill. harmadik szezonban ,nagyjából ugyanebben az időszakban.
Ennek a fásultabb, fejben kissé belassuló Barcának az eredményét láthattuk szerda este visszaköszönni, összjátékban, labdakihozatalokban, védekezésben és legfőképp támadásban. Az eredményjelző persze ennek jócskán ellentmond, hisz egy négy gólos győzelmet a világ egyetlen más csapatának sem kellene magyaráznia, de ha a szívünkre tesszük a kezünket, akkor el kell fogadnunk, hogy ezt a – minden tiszteletem ellenére – ezen a szinten rutintalan, gyengécske Rómát sem sikerült úgy lefocizni a pályáról, ahogyan arra egyébként a csapat képes lenne.
ahogy öregfater szokta volt mondani: "ez van, ezt kell szeretni"
Valverde taktikai hadrendje egyébként kifejezetten okosan volt megszerkesztve, s a mindenki által a kezdőbe várt Oszmán helyére érkező Sergi Roberto szerepeltetésével okosan megmarkolta a Di Francesco golyóit. A Roma bal oldala ugyanis Kolarovval, Strootmannal és a mázlinkra szörnyű napot kifogó Perottival kifejezetten erős is tud lenni... Hogy az ellenfél edzőjét is dícsérjük, Ciszár Jenő eltitkolt ikertestvére szintén okosan filózott (a hasonlatért köszönet valamelyik bloglakónak), amikor Jordi Albára rátekerte Florenzit, aki kimagasló munkabírása mellé nagyszerűen védekezik is, így a letámadásaik is sokkal hatékonyabban működhettek, mintha mondjuk El Shaarawyt nyomatta volna az elejétől a hipszter olasz. S mivel középen visszatért a Busquets-Rakitic tengely, a másik oldalról pedig nagyon hiányzott az emberevő Nainggolan, az olaszoknak egyetlen lehetőségük maradt, kipréselni valahogyan a lasztit a szélre, majd onnan a háromméteres bosnyákra ívelni.
Ájronmen nője: - Bartókám, hát ez meg mi here?
Barto: - hát ööö... [Ne nézz a cicikre. Ne nézz a cickre.]
Ha valaki az FC Barcelona ellen játszik két lehetősége van. Vagy mocskosul beáll védekezni, ahogyan a Chelsea tette, és bízik a kontrákban, vagy agyig letámad egészen Ter Stegenig, így próbálva hibára, labdaeladásra kényszeríteni a csapatot. Di Francescóról köztudott, hogy a támadójátékot preferálja, amiért óriási respekt és taps jár, hisz olasz közegben az ilyen játékot nagyon kevés edző meri (és tudja) bevállalni. A Roma ennek megfelelően pedig agyig letámadott, sőt, megannyi alkalommal – főleg Busquets cseréje után - sikerült is labdavesztésre kényszeríteni Rakiticéket, s első szándékból Dzekóra ívelgetni azt.
Hogy ezekből a labdaeladásokból csak egy alkalommal született gól, az elsősorban a Pique-Umtiti párosnak, másodsorban a Roma (Perotti, Dzeko) szörnyű helyzetkihasználásának (,vagy a rómaiak nem létező BL rutinjának) volt köszönhető.
Összeségében egyedül az 50%-on lehozott eredménynek örülhetünk, semmi másnak. A dolgok jelenlegi állása szerint – amennyiben túl szeretnénk élni az áprilist – nagyon ráfér a csapatra némi rotáció, amire a hétvégén a Camp Nouban tökéletes alkalom nyílik.
Ter Stegen – régen hozta már ránk a frászt az őrült német, mákjára azonnal sikerült javítania, majd védeni egy óriásit két perccel később. Néha kellenek az ilyen „hibák“, hogy emlékeztessük magunkat „halandó mivoltunkra“, ja?. 7
Semedo – annyira imádom nézni a játékát, hogy néha azért drukkoltam, bárcsak megindulna egyedül a szélén, csak hogy láthassam „jogabonítózni“. Amit azonban támadásban nyertünk vele, azt védekezésben majdnem megszívtuk. Óriási szerencse, hogy baromi gyors, mert néhány elhibázott helyezkedés, megmozdulás után bizony mentenie/korrigálnia kellett az utolsó pillanatban. Az sem véletlen, hogy a második félidőben aztán inkább az ő oldalán erőltették a támadásokat a „farkasok“, s végül az egyetlen góljuk is az ő bután eladott labdája után jött. Összjátékban nagyon szépen mozog, bár érezhetően szereti dédelgetni a labdát, s hajlamos rátekeredni, ahogyan anno Alexis Sanchez szokott. Ha Ernőbának sikerült védekezésben is összerakni,.. hát ember legyen majd a talpán, aki megállítsa. 7
Piqué – a gól előtti felfutása bizony nem először fordult elő. Ott a Bernabeuban aratott 4 gólos győzelem, amikor egy ilyen felfutás után Munir lőtte el előle a labdát üres helyzetben, vagy amikor legutóbb idegenben csaptuk szintén a Realt. Akkor a második gól előtt rohant végig a pályán labdával, majd a passz után egészen a két védő közé futva foglalta le Ramost és Varanet. Pique nagyon érzi ezeket a felfutásokat, s amint láthatjuk ez a plusz egy váratlan ember "fortély" rendszeresen ki is fizetődik. Védekezésben betyár volt, sőt, talán a mérkőzés egyik legjobbja is, ami egy ilyen nyílt ellenfél ellen elég kemény kritika a támadószekció számára. 8
Umtiti – hát ilyen gólt nem lehet lőni... meg hát nem is lőtt, de ott volt, zavart, majd címert csókolt, így mindenki megnyugodhat, nem megy sehova. A tizenhatos vonalánál elkövetett szabálytalansága gyermeteg hibára vall, de megúsztuk.. megint megúsztuk. Az az "are you kidding me" tekintet Stéga hibája után pedig egyszerűen páratlan volt. 7
Jordi Alba – a mókust nem lehet kikapcsolni. Illetve, még így sem lehet kikapcsolni. Di Francesco nem hülye, tökéletesen tisztában volt vele, hogy Jordi a jelenlegi Barca egyik kulcsembere, így próbálta minimumra fogni a mozgásterét. Részben bejött, részben nem, de a bal oldalt megint stabilan hozta. 7
Római gól. Albának Dzeko hónaljszaglászásán kívül nem sok szerep jutott... No bueno a váltás.
Busquets – Sergioval a pályán 3-0, Sergio nélkül 1-1. Ennyit ér nekünk a világ legjobb védekező középpályása. 7
Rakitic – Mivel a Roma letámadások során könnyen zavarbahozható, Ernőbá ezt látva feljebb is parancsolta Ivánt Busi elé, aki az ellenfél tizenhatosán szedte össze, csípte el a Manolasékról lecsorgó labdákat. A neve mellett így a meccs végére négy labdaszerzés is szerepelt, ami csak egyel kevesebb, mint a többieké együtt. Busi visszatérésével sokkal stabilabban játszott, mint a Sevilla ellen, de nagyon ráférne már a szőke horvátra egy kis relax. A Leganés ellen remélhetőleg megkapja az eltávot. A szezon negyvenötödik(!!!) kapufája rafkós volt, de nem vagy benne biztos, hogy kapura szánta.. 7
Iniesta – a Don is meglepően pontatlanul játszott, ráadásul a Peres, vagy Pellegrinivel való fizikai párharcok során is rendszeresen alulmaradt. A második félidőben a mester közelebb parancsolta őt Messiékhez, így a játéka is sokat fejlődött, de ha egyszer olyan magasan van az a bizonyos léc, akkor az ilyen performanszok már csak erősen áltagosnak mondhatóak. 6,5
Sergi Roberto – mennyit bír futni ez a gyerek, hát komolyan három tüdeje van. A kohézió Semedóval még erősen köhög, de ez azt hiszem senkit nem lep meg, mivel idén eddig nagyjából három alkalommal voltak egyszerre a pályán. Kolarov semlegesítése és a jobb oldal rongyosra futása többé-kevésbé megtörtént, plusz volt a néhány most már „trademark Sergi Roberto“ felrohanás is a labdával. Sajnos kimagaslóan sokat ő sem mutatott, de ez szinte kivétel nélkül igaz a támadószekció minden tagjára. 6,5
Messi – érezhetően nincs minden rendben Leóval, remélhetőleg ez egy szombati padozással (vagy max 30 percnyi lötyögéssel) jövő keddre megváltozik. Persze még így, ötven százalékon is a legjobb támadónk volt, de valamiért vagy minden a jobb lábára jött ki, vagy Manolas teperte le nagyszerűen. Tőle viszont, ahogyan Iniestánál is, ez már kevés.. 6,5
Csak egy átlagos nap a hivatalban...
Suarez – az elejétől volt területe az „olasz védők“ között, így várható volt, hogy ma végre megtöri az egy éves BL átkot. Szerencsétlen Fazio annyi öngól után már azt sem tudta mit csináljon a labdával, Lalyosnak meg ugye a vámpír ösztönei azonnal jelezték, hogy itt a szűz lány, most kell seggberúgni. A bekapott római találat miatt nagyon fontos gólt szerzett a visszavágóra. 6,5
Paulinho, Gomes – beálltak, de nekem fel sem tűntek, nem úgy, mint Denis Suarez, aki nagyon megérdemli, hogy hétvégén a kezdőben találja magát Coutinho párjaként.
