Miután tövön megy a játékospiac és egyre gyakoribbak azok a kérdések a fórumokban, posztok alatt, hogy miért így, vagy úgy ad el a Barca egy játékost, miért adunk el alacsony áron és miért vásárolunk drágán, úgy gondoltuk, hogy érdemes megvilágítani néhány összefüggést, hogy érthetőbbek legyen a vevői és eladói viszonyok, hogy kevésbé legyen idegesítő egy-két esemény. 

Tehát: miért adunk el alacsony áron és miért vásárolunk drágán?

Ha egy mondatos választ akarunk adni a kérdésre, azt kell mondanunk:

mert ez itt a Barca és ezt mindenki tudja. 

Mindenki tudja, hogy balfaszok vagyunk? Dehogy. Mindenki tudja, hogy mi a célunk és azt is hogy van rá pénzünk  - és ez a kettő a lényeg. 

Fontos látni, hogy a csapatoknak különféle céljaik vannak és sok esetben a kimondott célok nem egyeznek a valós célokkal. Nézzünk példát: az Arsenalt például nagy csapatnak gondoljuk, de az Arsenal (jelenleg) nem nagy csapat (legalábbis nem úgy viselkedik) és valójában nem is igazán célja, hogy bármit is megnyerjen. Az Arsenal célja, hogy pénzt termeljen, de azt megbízhatóan. Olyan pozícióban akar lenni a csapat, hogy szem előtt maradjon, de nem célja mondjuk a BL, mert arra sokat kell költeni és nagy a kockázata, nekik meg (noha a pénzügyi tartalékuk alapján a világ 5-6 leggazdagabb klubjába tartoznak)  fontosabb a befektetői stabilitás, minthogy sok évig feccöljenek valamibe, ami talán be sem jön.

Na és mi a Barca célja? Mindent megnyerni - és ezt is tudja is rólunk mindenki.

Mindent megnyerni pedig kurvadrága dolog, nem ruppótlan csapatok sportja, nem a szegénygyerekek hobbija. Mindent megnyerni olyan csapat akarhat, amely mögött korlátlan tőke áll (pl.: PSG) vagy amely képes a piacról megtermelni a rávalót. Nagy klub, sok pénz, nagy ambíciók. 

Hogy hat ez a kereskedelemre? Vegyünk egy képzeletbeli példát.

Ha a Barca meg akarja venni Van Mindenes nevű képzeletbeli holland középpályást az FC Beerham nevű képzeletbeli angol középcsapattól, az ugye eléggé hamar kitudódik, mert valakinek beszélni kell valakivel, a scoutok ott vannak a meccseken, stb. Az FC Beerham körbeszglászik és megtudja miért kell a Barcának Van Mindenes. Padra? Kiesik valaki? Valaki el fog menni? Tételezzük fel, hogy Van Mindenest a karrierje végén járó brazil Bendakinho utódjának látják, mert hasonló profilú játékosok. Ahhá! Tehát nagyon kell nekik? Akkor lássuk a medvét. 

Tételezzük fel, hogy Van Mindenes nem kell annyira az FC Beerhamnek, mert igazából úgyse nagyon tudnak a nyolcadik helynél feljebb tornászódni, ebben a szegmensben viszont tudnak játékost pótolni reaális áron arra a szerepre, amire ők Van Mindenest használják. Vagyis tulajdonképp lehet Van Mindenes eladó. Keressünk az üzleten, gondolják, ha már a Barcának kell és a Bracának Ő KELL. Tételezzük fel, hogy olyan 10millió környékén tudják pótolni Van Mindenest, mert el tudják hozni a képzeletbeli francia FC Buzziertől ennyiért Adama No'Go-t, de nekünk szemrebbenés nélkül bemondanak 50-et, mert Sir Jonathan Eagle, a Beerham többségi tulajdonosa nem ma kezdte az üzletelést és tudja, hogy a Barcának Van Mindenes kell. És indul az alku. Megállnak 41 + 12 változónál (ha BL-t nyer, ha bajnok lesz, stb) és megköttetik az üzlet. Van Mindenes out, No'Go in, + 30 a zsebben, így kereskedik, aki kereskedik.

A Barcánál Bendakinho lelép Kínába, Van Mindenes megérkezik és keres évi 5 milliót, de nem tesz csodát. A csapat vár, segít neki, de kiderül, hogy nem megy igazán és talán nem is fog. Kap még egy idényt, jobb, de nem az igazi és ezt is mindenki látja. Papíron jónak kellene lennie de épp csak ezredmásodpercekkel rosszabb mint az elvárt, de egy Barca támadás pont ezredmásodperceken múlik, mint az közismert. 

A Barca bétervet keres és előszedik a kalapból a képzeletbeli Vítor Viggo Da Silvát, a képzeletbeli brazil Jugadores nevű csapatból és megkezdik az egyezkedést az ügynökével és a játékjogát 44%-ban birtokló, brazil focibolond olajmágnás Henriqe Prímasszal. Nyilván a tulajdonos és a Jugadores emberei is vágják mi a helyzet, és tudják, hogy Van Mindenes nem vált be, kell valaki helyette és Vítor erre pont tökéletes, hát ilyenre szabják az árakat is. 

A Barcának el kell adnia Van Mindenest és ezt is mindenki tudja, következésképp esélye sincs arra, hogy rendes pénzt kapjon érte, mert mindenkinek világos, hogy ha megjön Vítor a Jugadoresből, akkor Van Mindenes létszámfeletti lesz, hisz van még négy középpályás, a bére pedig magas. A Barca tehát eladási kényszerben van és a játékos is menni akar, mert még relatíve fiatal. És ezt is tudja mindenki, azaz ha nem áll elő az a helyzet, hogy egy jópénzű csapatnak pont Ő KELL, akkor szar pénzt fogunk érte kapni. És mindennek a tetejébe simán lehet, hogy csörög a telefon, a vonal végén az FC Beerhamből megismert Sir Jonathan Eagle szuszog és ajánl érte 12 milliót. Mert ő már pontosan tudja mit vesz.

A fenti persze egy sarkított példa, de jól mutatja, hogy a nagyra törő, gazdag klubok teljesen más áron tudják megvenni ugyanazt a játékost és tök más áron tudják eladni ugyanazt a játékost, mint a középcsapatok - egyszerűen csak a nagycsapat státuszuk és nyílt céljaik okán. 

Ergo korántsem (csak) a vezetők balfaszsága a veszteség egy játékoson, sőt, ezen veszteségek nagy része konkrétan bekalkulált, mert a Barca egy globális brand, egy nyerőgépezet, nem pedig egy kereskedőház, a profitja nem az adásvételből keletkezik, a Barca igazi pénze nem a játékoskereskedelemben termelődik.

Nyilván más a helyzet, ha sztárt veszünk, vagy sztárt adunk el, de az effektus akkor is igen hasonló és ezeket a törvényszerűségeket érdemes tudomásul venni.

Egy rakás ideget megspórolunk vele.

Ezen a vonalon továbbtipegve próbálnánk megválaszolni a "mire jó az USA túra" kérdést is. Szakmailag? Semmire. PR szempontjából azonban - ahogyan Bartomeu is nyilatkozta a minap - a labdarúgás egyre nagyobb teret hódít az USA-ban is, a Barcának pedig kutya kötelessége a mai pénzügyi versenyhelyzetben bejelentkezni egy szeletért a nagy amerikai tortából. Erre a célra szolgál a Barca New Yorkban két éve megnyitott irodája, valamint számos Barca focisuli is szerte az országban. 

Visszatérve a szakmai részre, talán az első az olyan esztendő a haknitúrákat tekintve, amikor a csapat kifejezetten jól jöhet ki ebből az egész, egyébként rohadtul fárasztó és mentálisan is bizonyára leterhelő utazgatásból. Miért is?

Elsősorban azért, mert Piqué, Messi, Busquets, Alba (valamint később a többi "kulcsjátékos" is) tolhatnak egy tisztességes felkészülést otthon, nyugodt körülmények között, amikor sem a sajtó, sem a PR kötelességek, sem a fotósok és szurkolók nem ugrálnak a fejükön. Ha ez még mindig nem lenne elég (pedig az), itt a többi:

• A cserejátékosoknak valós esélyük van végre megmutatni mit tudnak Messiék nélkül
• A fiatalok és az újak bemutatkozhatnak, tapasztalatot gyűjthetnek
• Ernő látja ki hogyan teljesít a komfortzónán kívül, kire számíthatunk a jövőben (Puig, Cucu, Miranda, Cuenca?)
• A della jön (így is, úgy is) az ICC égisze alatt a lejátszott meccsekért, tehát még így ilyen "csonka kerettel" is nyereséggel tér haza a klub
• PR-ra meg mehet a szelfi Abidallal, vagy Sergi Robertóval... vagy a komplett női csapattal

true story!

Ami pedig az idei transzferszezonunkat illeti: van egy Lenglet - Arthur - Malcom kombónk eddig a Griezmannra szánt összegből. Ez már eleve derék biznisz volt Abidaléktól... Ugyanakkor felvetődik itt egy kérdés: Valóban szükségünk van még valakire a Rakitic, Busquets, Coutinho, Sergi Roberto, Rafinha, Arthur, Samper, Denis Suárez, André Gomes, Alena fogat mellé?