Lehetne foglalkozni sokat a tegnap este történtekkel, azonban nem fogok, mert kevés az időm azt gondolom, hogy előzetesen körülbelül ez volt a reális elvárás. Az ellenfél hazai pályán kitette a szívét a saját közönség előtt, hogy aztán egy óra alatt totálisan szét is hajtsák magukat, nekünk pedig ebben a vegyesvágott, alig játszó csapatunkban pillanatnyilag ennyi van. A továbbjutás minden valószínűség szerint meglesz, illetve máris sokkal érdekesebb, hogy mi lesz a folytatásban.

Konkrétan arra gondolok, hogy most ugyan még nem, de a kupa következő fordulójában már jó eséllyel választanunk kell, hogy milyen úton akarunk továbbmenni idén. Ha továbbjutunk, minden valószínűség szerint első osztályú ellenfelünk lesz, az pedig azt fogja jelenteni, hogy ennyire második vonalas csapattal nem fogunk bírni velük. Vagyis ott ki kell majd derülnie annak, hogy mennyire akarjuk a tavaszi időszakot dupla terheléssel kritikussá tenni. Évek óta azt csináljuk, hogy három fronton küzdünk a trófeákért, ami nagyon tiszteletre méltó felfogás, ugyanakkor valószínűleg mindenki tudja, hogy a spanyol kupa nagyon is közrejátszhat a BL sorsában. Mert a csapat rendszerint akkor és amiatt szokott megfeküdni a szezon legkritikusabb időszakára.

Csak a személyes véleményemet írhatom le, de én azt gondolom, hogy nem fogom bánni, ha idén beáldozzuk a kupát egy jó/jobb BL szereplés reményében. Konkrétabban ez azt jelenti, hogy nem bánom, ha a következő kupaforduló(k)ban ugyanez a csapat játszik majd, aztán eljutnak addig, ameddig. Ez ugyanakkor nem jelenti azt sem, hogy cserében elvárom a BL-döntőt/győzelmet, de az esélyt ebben az esetben legalább maximálisan megadtuk neki.

És néhány szó a tegnapi eseményekről. A néhány szó pedig inkább csak néhány benyomás, nem pedig a megszokott értékelő. Az oka pedig az, hogy a meccsnézés helyett rövidebb időszakokra belső vizsgálódásnak tettem ki önmagam, amelynek köszönhetően kimaradtak az életemből mozzanatok. Annyit pedig nem ér meg az egész, hogy újra végigalud végignézzem a kilencven percet.

Ami nagyon feltűnő volt számomra, az a klasszis szintlépés, amit Alenában láttam! Kimondottan tetszettek a lőtt passzai, benne éreztem azt, hogy könnyedén elboldogul a pálya közepén, sőt nagyon is tetszetős középpontja az egész csapatnak. Amíg a nyáron még nem nagyon láttam benne azt, amiről a klub táján suttogtak, most azt mondom, Puig mellett ő a másik fiatalunk, akit kimondottan szívesen látnék az első csapat közelében a jövőben.

Nagyon tetszettek még Miranda felfutásai, az ellenféltől függetlenül is azt mondom, hogy piszokul érzi ezt a műfajt, gyakorlatilag kedvére verte meg a védőpárját és meglepően sokszor jutott be az utolsó vonalak mögé. Ettől még benne egyelőre nem látok sok mindent, de arra mindenképpen jó volt a tegnap este, hogy megjegyezzem a nevét.

Nem tudom, mi lesz az itteni pályafutása vége (de azért most már sejtem), sajnáltam, hogy Denis nem tudta megmutatni a jobbik önmagát, ugyanakkor nem kritizálom, nagyon kevés játékos képes arra, hogy gyakorlatilag nulla játékperccel máris értelmes dolgokat csinálhasson a pályán. Samper a másik örök reménységünk, akinél viszont ezek a folyton kiújuló sérülések terelik most már meglehetősen rossz irányba a karriert. És attól tartok, hogy így nem sok/egyre kevesebb esélye marad arra, hogy bebizonyítsa, miért és hogyan is tudna a csapat legalább direktben második embere lenni akármelyik poszton.

Végül jöjjön a "nagyokról" is néhány szó, elsőként Lengletről annyit, hogy nagyon megérdemeltnek gondolom a gólját. Ért már neki, többször is jó ütemben érkezett fejesekre az eddigi meccseken, most minden értelemben jó volt az időzítés és az eredménye is kézzel fogható lett.

Azt kezdem gondolni, hogy Semedo ebben a szezonban jutott el arra a szintre, amikor már majdnem(?) szívesebben látom őt a kezdőben, mint Sergit. Nem csak a tegnap estére gondolok, inkább az utóbbi néhány hétben látott folyamatra. Azt érzem, hogy nagyon ráérzett arra, hogyan, mikor és miért érdemes/kell előreindulnia, a gyorsasága pedig arra is elég, hogy emellett még védekezésben se hagyja magára a leghátsó embereket. Nyilván nem kell és nem is fog olyan szinten részt venni a támadásokban, mint Alba, de ahogy Alves idején zavaró volt egy idő után, hogy nagyon féloldalasak vagyunk támadásban, most ugyanez a bal oldalra igaz és soha nem baj, ha van valaki, akivel a másik oldalon is tudunk ellenfél vonalakat megbontani. Én most azt gondolom, Semedóban több potenciált látok erre, mint Sergiben, az idő meg nyilván eldönti majd, hogy helyes-e a megérzésem.

Korábban tulajdonképpen alig láttam a pályán Vidalt, ha meg láttam, betettem őt a tahó tank kategóriába, ami meg egyébként úgyse a mi problémánk, hisz nem nálunk volt akkoriban. A tegnap látottak alapján viszont már azt gondolom, hogy fociban is igencsak jó játékos ő, így pillanatnyilag abszolút első számú opciónak tartom az alap középpályás sor mögé. Szinte biztos vagyok abban, hogy a szezon végére lényegesen több játékpercet kap majd, abban is, hogy sok esetben kezdőként is láthatjuk majd őt. Az pillanatnyilag erősnek tűnik, hogy képes legyen bárkit is kijátszani a Busquets-Rakitic-Arthur hármasból, de jó tudni, hogy van kire számítani, ha baj lenne bármelyikükkel is.

Lehetséges, hogy észre se vettem, de Dembélé híve lettem, az viszont biztos, hogy számomra váratlan volt a kikerülése a kezdőből. Oké, látom én is, hogy sok labdát elszór, ugyanakkor tolerálom, mert tudom, hogy a támadóharmadban a legnehezebb alacsony hibaszázalékkal játszani. Viszont azt gondolom, hogy nagyon kellenek nekünk a támadósorba olyanok, akik Messi mellett váratlan egyén húzásokkal tudnak a csapat hasznára lenni. Oké, értem, a csapatnak nagyon hasznos, amit Coutinho játszik és eszemben nincs kritizálni őt (7 meccs, 4 gól és MINDEGYIK az adott meccs első gólja!!!!), mégis szívesen látnám tőle a vállalt/megnyert 1-1-eket, a bátrabb vállakozószellemet. Amit pillanatnyilag inkább Dembélében látok, nem pedig benne. És különösen most gondolom ezt, amikor Messi nincs a pályán. Ugyanakkor a helyzet édes gond, mert van kikről beszélni, akikben ott a lehetőség, hogy a maguk stílusában adjanak variációs lehetőséget a csapatnak, attól függően, mikor melyikükre van/lenne szükség.