Kicsit gondban vagyok, hova is tegyem ezt a kupaelődöntőt, bár máris tudom, hova fogom, csak amikor elkezdtem, még jónak tűnt ez a felütés. Gyakorlatilag a szezon kezdete óta próbálkozunk azzal, hova tegyük a prioritásokat, és valószínűleg nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy BL kiemelt, bajnokság mindenképpen fontos, kupa meg kuka lett a végső sorrend nagyjából mindenkinél. És alapvetően jó is ez, csak most már késő.

Ezt a történetet leginkább a Levante ellen lehetett volna dobni, a Sevilla vereség után már én is azt mondtam, hogy „csakazértis” tegyük bele, amit lehet, most ez viszont végképp igaz lett. Már eleve azért, mert eljutottunk az elődöntőig, az pedig, hogy a Real lett az ellenfél, még egy olyan indok, ami nem megkerülhető. Nem azért, mert annyira szomjaznék a vérükre, hanem azért, mert most van itt az idő megmérettetni magunkat idén először egy kupasorozat sorsdöntő pillanatában, ráadásul egy európai mércével mérve is topcsapat ellen. Igen, topcsapat, mert annak senki ne dőljön be, hogy mi volt náluk ősszel.

A Real most már évek óta azt a sormintát követi, hogy a szezon elején botladozik, pontokat veszít, szenved a pályán, mindenki eltemeti őket, majd eljön a tavasz és szépen elmasíroznak addig a pontig, ahol a BL-trófeát fel lehet emelni a mindenfelé repkedő konfettizáporban. Ehhez a sormintához jött hozzá tavaly Zidane és CR távozása, amely események értelemszerűen ütöttek akkorát rajtuk, mint amikor mi Douglas mestertől voltunk kénytelenek zokogó lélekkel és opálos tekintettel megválni. De ahogy mi túléltük a sokkot, ők is, azóta a játékuk, az eredményességük érzékelhetően javult, még akkor is, ha bőven volt honnan. Csakhogy.

Igen, ide elfér egy csakhogy, mert az elmúlt években a Real egy csapattal egyszer sem találkozott a BL-ben, ezek pedig mi vagyunk. Igen, tudom, vannak még csapatok, amelyekkel nem találkoztak, de azoknak itt most nincs jelentősége. Folytatom is. Mi pedig azért vagyunk érdekesek ebben, mert miközben évek óta dominálják Európát, mi vagyunk képesek egyértelműen megfogni őket. Az egyértelmű pedig azt jelenti ebben az esetben, hogy olyan mértékben és határozottsággal tudjuk megverni őket, ahol nem játszik bírói tévedésre fogni a dolgokat, sem arra, hogy zöld volt a fű, a labda meg folyton gurult, néha még pattogott is.

Felszálló ágban vannak, bizakodók, kezdik jól érezni magukat a pályán, nem mellesleg nekik is részben ugyanazért fontos ez a párharc, mint nekünk - látni akarják, mire lehet elég a mostani formájuk tavasszal.

Terveztem, hogy megnézem egy meccsüket, akkor legalább nagyvonalakban írhatnék pár szót róluk, de végül letettem erről, idő és igazán belülről fakadó érdeklődés hiányában. De ha már róluk nem tudok, magunkról egy észrevétel. Az utóbbi hetek tanulsága alapján ez pedig az, hogy Dembélé jelenléte a pályán jelent pillanatnyilag egy olyan pluszt, ami meccseket dönt el. Persze Messi az első, de rajta kívül a fifa virtuális bajnokságának koronázatlan helyi királya lett az, aki beleteszi azt a pluszt a csapatba, ami a győzelmekhez kell. Mondom ezt most például a hétvégén látottak alapján, ahol hiszem, hogy vele a pályán meg lett volna a győzelem.

És azt gondolom, ezt sokan hasonlóképpen gondolják, érzik, mert Messi mellett ő az a játékosunk, akinek a sérülésével kapcsolatos híreket komoly aggodalommal vártuk. Illetve jelen időben is igaz ugyenz. Türelmetlenül vártuk a pontosítást az állapotával kapcsolatban és türelmetlenül vártuk, vajon ott lesz-e a mai keretben, de már kiderült, hogy egyelőre még nem számíthatunk rá. Hiányozni fog, mert így hatványozódik a szezon egyik legnagyobb dilemmája: a kreatív játékosaink, vagy a "harcosaink" hozhatnak-e eredményt az adott ellenféllel szemben? És persze választ kapni valószínűleg most sem fogunk, mert mindig annak a hiánya tűnik fel, amelyik éppen nincs a pályán.

Szokták mondani – és joggal -, hogy ebben a párharcban nem számít a pillanatnyi forma, olyan mértékben presztízskérdés, ami felülír nagyon sok olyan tényt, ami bármely másik szituációban döntő faktornak minősülne. Sokáig tézis volt az is, hogy a Barça korszakait alapjaiban határozza meg a Reallal szembeni sikeresség, vagy sikertelenség. Az ellenük győztes szezonokban bármit elérhetett a csapat, a vesztes szezonokban erre minimális (volt) az esély. Akármelyiket veszem alapul, tapasztalatom alapján ez a párharc végül mindig fejben dől el. Amelyik csapat jobban elhiszi magáról, hogy győzhet, végül az is lesz a győztes, függetlenül a kerettől, a pillanatnyi formától, a meccs súlyától.

És azt gondolom, ebben pillanatnyilag egy kicsit mi vagyunk előnyben. De hamarosan meglátjuk, hogy tényleg így van-e.

Spanyol kupa elődöntő 1. meccs

FC Barcelona – Real Madrid CF

Sport2, 21:00