Nagyjából kirajzolódni látszik a szezon elejének sormintája: idegenben pontvesztések, hazai pályán nagyarányú és határozott győzelmek. Bár gyorsan hozzáteszem, míg a Bilbao ellen nem is nagyon látszott az esély a győzelemre, az Osasuna elleni döntetlent már inkább tekinthetjük apróságokon elcsúszó három pontnak. Ha úgy tetszik, ez javuló tendenciát mutat, még akkor is, ha az adott ellenfél formaidőzítése is rengeteget számít. Különösen a szezon legelején.

Ugyanakkor világos, hogy évek óta érezhető a bizonytalanságunk idegenben, amelyet például tavaly kizárólag Messi jelenléte tudott elfedni. Van ott valami állandósult probléma, amelyről még mindig csak azt tudjuk, hogy „ki kell elemezni”, azután pedig választ, megoldást találni rá. Mert hiába az utóbbi két év legnyilvánvalóbb jelei ennek a kiesések a BL-ből, gyakorlatilag egész szezon közben érezhető volt tavaly is.

Megfejteni nem fogom tudni innen, azonban a tapasztalatom azt diktálja, hogy a gondok leginkább fejben lehetnek. Létezik az az állapota egy csapatnak, amikor rendre hazai pályán bukdácsol, azt gondolom, ez jele lehet annak, amikor a játékosok az elvárások nyomásainak képtelenek megfelelni. Gondolok itt arra, hogy hazai közönség előtt általában nagyobb a megfelelési kényszer, amely talán átfordul egy görcsös akarásba.

Idegenben ugyanakkor inkább fordulhat elő a helyzet, hogy a saját szurkolótábor pozitív támogatásának, vagy egyáltalán a hazai környezet komfortjának hiánya érvényesül erősebben. És itt talán a belső győzelmi indíttatás lökheti át (vagy nem) a sportolókat azon a keskeny határon, ami végül eldönti az események sorsát. Nem vagyok semmilyen értelemben szakember, így erősen csak találgatok. Nagyon bizonytalan talán részemről az, hogy az idegenbeli problémáink motivációs és/vagy önbizalom hiányosságokban keresendők. Ugyanakkor előbbire jó gyógyszer lehet, hogy több poszton is érdemi versenyhelyzet keletkezett az új érkezőknek köszönhetően, utóbbira pedig az lehet a megoldás, ha a Messi nélküli csapat is bebizonyítja magának, hogy sikeres tud lenni.

Ma idegenben játszunk, ráadásul a BL hagyományosan duplán problémás, ha nem otthon vagyunk. Még akkor is, ha elsősorban az egyenes kieséses szakaszban gyalázatos a teljesítményünk ott, és hozzáteszem, utóbbit nem érdemes Valverde nyakába varrni, tekintve, hogy az állapot már az érkezése előtt állandósult.

Éppen ezért nem is feltétlenül számíthatunk győzelemre, pláne nem meggyőzőre. Persze legyen végül kellemes meglepetés az eredmény, az összkép de pillanatnyilag előre nem feltétlenül garantált a három pont.

Egyéni értékelő:

ter Stegen – lélektanilag (is) kulcsfontosságú volt a két egymást követő hatalmas védése 2-1-nél, még az első félidőben - 7

Semedo, Alba – leginkább az tűnt fel, hogy a szélső védőink mellett érdemben egyszer nem tudott elmenni az ellenfél. Köszönhető volt ez annak is, hogy a támadók alapvetően megoldották előttük önállóan a feladataikat, így ők elsősorban a védekezésre tudtak koncentrálni - 7

Piqué, Lenglet – ha már a széleken nem sikerült a Valenciának védelmet bontani, maradt elsősorban a pálya közepe, különösen akkor, ha kontrából futhattak rá. (Miközben az első góljuk éppen egy közel rendezett felállásból érkezett.) Hibáztathatnám a középső embereinket, viszont azt gondolom, inkább a Valencia zseniális és villámgyors kombinációinak volt köszönhető, amikor bajba kerültünk. Ugyanakkor egyénileg mindketten nagyon sokat tettek ahhoz, hogy ne legyen baj - 7

Busquets – kezd látszani az, hogy ha megfelelő karakterű társak vannak mellette, ő is jobb lesz, de még mindig megvannak nála ezek az érthetetlen bebambulások meccs közben. És attól tartok, ezek a kiszámíthatatlan koncentrációs kihagyások nem fognak eltűnni a jövőben sem - 7

Arthur – eszméletlenül helyén van a középpálya vele! Persze van még mit csiszolni, főleg védekezésben, labdavesztések utáni csapatmunkában, de egyértelműen látszik, hogy jó irányba haladunk - 8

de Jong – elfogult vagyok vele szemben, de azt gondolom, van is okom rá. Alig néhány hét beilleszkedés után máris vitathatatlanul kezdőstátuszba került, és még akkor is döntően tudja emelni a labda sebességét, ha adott meccsen nem szerez gólt, vagy nem ad gólpasszt. Úgy tűnik, máris megért minden egyes eurócentet, és kétlem, hogy később vissza kellene vonnom ezt a véleményemet - 8

Pérez – lehet, hogy többen nem értenek ezzel egyet, de kicsit szkeptikus vagyok vele szemben. Valahogy nem érzem, hogy saját erőből az első csapatba kerülhetett volna, inkább érzem a kényszer szülte szerencsének a jelenlegi kezdőstátuszát. Egyelőre azt gondolom, nála túl nagy ugrás volt ez az előrelépés a rangsorban - 7

Fati – nem szándékom mindenáron csitítani a hurráoptimizmust és persze joggal örülünk minden hasonló sikernek, de máris túlzottnak érzem a közvélemény lelkesedését. Ahogy várható volt, máris Messihez hasonlítgatják, pedig most kell ezerrel behúzni a kéziféket és amennyire csak lehet, hermetikusan elzárni őt a külvilágtól. Nagyra értékelem a bátorságát, vitathatatlanul berobbant a köztudatba, de nem az első gól(oka)t nehéz megszerezni egy csapatban, hanem az ötvenediket - 8

Griezmann – én azt gondolom, hogy nagyon gyorsan sikerült megmutatnia magát új érkezőként, ez pedig – ahogy de Jong esetében, nála is – a klasszisát igazolja. Nehezebb helyzetben van, mint Suárez, mert ő kevésbé statikus csatárkarakter, inkább van szüksége területre ahhoz, hogy kitűnhessen, márpedig az a Barçában nemigen van. De máris érezhető, hogy rájött, itt kevesebb ideje van döntéseket hozni és cselekedni, amit nagyra értékelek nála, az összjátékban való hasznossága és pontossága. Még akkor is, ha adott meccsen nem tud gólszerzőként szerepelni - 7

Vidal, Rakitic – okkal és joggal örülünk annak, hogy megújulni látszik a középpályánk és azzal együtt lényegében az egész csapat, de hiszem, hogy ebben a szezonban lesz még olyan, amikor pozitív értelemben fogunk beszélni róluk. És, ha meglepő is lehet pillanatnyilag, azt gondolom, hogy Rakitic-nek is lesznek még emlékezetes pillanatai, nem csak Vidalnak.

Suárez – már az előszezonban volt hasonló meccse, ahol beállt röviddel a vége előtt és hamar lerendezte a kérdést, hogy vajon nyugdíjba vonul-e a szezon végén. És úgy néz ki, nem vágyik erre a státuszra. Az állóhelyből lőtt gólja külön remek volt, nekem Rivaldót idézte.