Tot El Camp

Egy korsó sört a szőkének, bitte!

2019. szeptember 18. - Bendak

70526759_1645885455542316_2813093477393367040_n.jpg

Borussia Dortmund - FC Barcelona 0:0

Amikor tegnap lekapcsoltam a gépet arra gondoltam, hogy nem volt ez annyira nagyon szörnyű... annyira. Persze ennél azért sokkal többet vártam/vártunk, de ha megpróbálom Ernő szemszögéből nézni a dolgokat, akkor valóban hiányzott egy Messi, Lalyos is csak most tért vissza a sérüléséből, Dembélé sehol, és Griezmannak is szoknia kell a diszkót, hova perdüljön, vagy tangózzon. Ansu Fati meg... na tőle aztán ne várjuk itt tizenhat évesen, hogy majd egymaga kicsinálja a Borussia Dortmundot. Meg egyébként is, a Bayern sem győzni jár a sárga fal elé mostanság. Jah, nézhetném így is.. Meg nézhetném úgy is, hogy mennyire rohadtul unom, hogy Európa talán legjobb keretével alig tudunk eljutni az ellenfél tizenhatosába.

 A választás rajtunk áll, és bár rohadt elkeserítő volt végignézni a tavalyi szezon utolsó néhány meccsét, (meg úgy en bloc az egész év játékát) és szívből reméltem, hogy don Ernesto önmagától is feláll, egy szurkolónak nem marad más hátra, mint reménykedni, hogy „no, idén majd változik a helyzet”. Lófaszt.

Ahogyan azt már megszokhattuk, tegnap is kellett a csapatnak a szokásos tíz perc az aklimatizálódásra. Ilyenkor még keresik a srácok a helyüket, ami a dortmundi „pressing” alatt egy kicsit még lassabb lefolyású volt, hogy aztán szűk negyedóra után a középpálya hármasa jobb lábbal kitámasszon, és végre elkezdje nyomni a csapatot felfelé a hegyen. A pozitivitás jegyében tovább haladva az első félidőt sikerült is végigdominálnunk a Busquets – Frenkie – Arthur hármasnak köszönhetően, de komoly helyzetet kialakítani, na azt sajnos nem.. sőt.

Szünetre általában úgy fordulunk, hogy a második félidő eleje biztosan jobb lesz, majd a mester és a csapat kitalál valamit, meglesznek a rések, Fati vagy a dagi lába egyszer elsül.. stb... cserébe meg kaptunk egy taktikailag sokkal okosabb Dortmundot, akivel nagyjából a meccs utolsó 10-15 percéig szenvedtünk, mint malac a jégen.

Lucien Favre, talán a hiányzó trófeák miatt(?) az egyik legalulértékltebb tréner Európában, de amit a második negyvenöt percre lépett, az maga volt a mesterkurzus, s pechünkre a csapat testközelből nézhette azt végig. Diego Simeone mondta nemrég egy interjúban, hogy a csapat legfontosabb részei a szélső bekkek. Ők adják tartják meg a védelmet, ők adják meg az egyensúlyt a középpályának, és ők adják meg a támadóknak azt a kis extrát, ami az eredményességhez kell. Favre, amikor látta, hogy a Barca Arthurral az élen magasabban letámad, megparancsolta a szélső bekkeknek, hogy a labdakihozatalok során ne a vonal melletti pozicióban várják a labdát, hanem induljanak meg előre, a középpálya közepe felé. Ezzel a húzással gyakorlatilag kicsinálta a Barca letámadását, ugyanis a bekkek – Hakimi és Guerrero – egyrészt maguk mögött hagyták a szélsőinket (Griezmannt és Fatit), másrészt lendületből érkezhettek a védelem előtti területre, ahol Piquééknek egy plusz emberrel kellett farkasszemet nézniük. Ernő ennek orvoslására húzta meg a Busi – Rakitic cserét is (és húzta vissza a mobilisabb De Jongot a védelem elé), ami egyfelől ezen támadások visszaverésére szolgált, hisz Iván fizikailag képes felvállalni a fizikai párharcot, (ráadásul sebességben is jobb, mint a Sergio) másrészt kellett a frissesség a folyton csak futó és támadó sárga-fekete középpálya ellen, illetve az éppen csak visszatérő Messi mögé.  

Annak, aki azt gondolná Frenkie De Jong alig mutatott valamit az első félidőben, az kérem figyeljen. Cryuff mondta egyszer: "lehetsz te a meccs legjobbja úgy is, hogy labdához sem érsz." No kérem, Frenkie ennek a megtestesülése, hiszen bár a legjobbnak nem mondanám, de annyira okosan alakított ki területet a csapat számára, hogy öröm volt nézni. Történt ugyanis, hogy a Dortmund ugyebár magas letámadással kezdte a mérkőzést, ergo eltüntek a szabad területek a labdakihozatalhoz. Mit csinálnál te? Ívelgetnéd a labdát előre, mert félsz, hogy eladod hátul, ugye? Na, Frenkie boy előbb röhögne rajta egyet, aztán megindulna előre. És tadaa, ott a hely. De hogy lehet ez? Hát úgy kérem, hogy a ravasz hollandus rendszeresen fellépett a támadók mellé, azaz felvitte magával az egyik pivotot (Witsel, vagy a rengeteget dolgozó Delaney közül az egyiket), a csapatnak pedig óriási üres placc nyílt Frenkie hűlt helyén..  Így voltunk képesek aztán végigdominálni az első félidőt, s ezért bízhattunk még ekkor abban, hogy a második játékrészben egy villanás el is döntheti a mérkőzést a javunkra.

A képen De Jong támadásban elfoglalt helyét látjuk (piros), a másik oldalon pedig épp Arthur lép fel a támadósorba (kékkel), hogy létszámfölényt alakítson ki.

de_jong_kp.png

Egyéni értékelő:

ter Stegen – ez a VAR dolog szerintem egy elképesztően fasza találmány, csak - mint annyi más dolog a világon - ez is teljesen felesleges, ha nem tudjuk megfelelően használni. Pontosabban megfelelően és a megfelelő időben. Stéga ugyanis valóban elmozdult a vonalról a rúgás pillanatában, bár ez semmit nem von le az érdemeiből. Aztán amilyen HALÁLI nyugalommal nyúlt a labdáért, miközben hat ember rohant a kipattanóra, az valami eszméletlen. Volt még ugye egy hatalmas mentése Reus másik ziccerénél, illetve összekapart egy-két kósza löketet, amivel hozott is egy pontot a csapatnak. Clean sheet faszikáim, végre. 9

Jordi Alba – az az igazság, hogy egy ideje rendesen tele van vele a hócipőm. Amellett, hogy a világ egyik legjobbja a maga posztján, és amellett, hogy az ő játékára is nagy hatással van Messi hiánya, nagyon unom ezt a folyamatos picsogást, időhúzást, reklamálást, amit tol most már hónapok óta. Nagyon kell neki a konkurencia, hogy egy kicsit visszatérjen a földre, és eltűnjön felőle ez a Leo tekintete által védettséget garantáló burok. Reméljük Firpo élni fog a lehetőséggel a következő két hétben, és megszorongatja a kis mókus makkjait, mert az orvosi jelentések szerint addig biztosan nélkülöznünk kell.

Semedo – érdekes, hogy így kapja az ívet a szurkolóktól a tegnapi meccs után, mert én egyátalán nem láttam annyira rossznak, sőt. Amíg a jobb oldalon volt, Fati miatt a Dortmund az ő oldalát erőltette inkább (nem is csoda, hogy Griezmann az első 10 percben labdához sem ért), de meglepően jól bírta a nyomást. Egyre jobb döntéseket hoz passzok terén is, a másidik félidőben a Suareznek betolt labda a tizenhatos sarkára pedig egy kis tapsot is megérdemel. A büntető talán a rutintalanságának a számlájára írható, és volt egy randa elbambulása is az alatt a bizonyos nyögvenyelős 15 perc alatt a második félidő derekán, amit egyszerűen nem engedhet meg magának az ember ezen a szinten, de az összkép nálam inkább pozitív. Stégának persze jobb, ha vesz egy korsó sört az októberfesten... 6,5

Piqué – Lenglet – igen, így párban. Mindkettőnek voltak jó periódusai, mindketten bénáztak és kínlódtak a lendületből rájuk törő „németekkel“. Az nem is lehet kérdés, hogy a védelem, ahogyan tavaly is, komoly drótozásra szorul, az viszont komoly fejtörést okozhat Ernőbának, hogy ezzel az inkább támadószelleműbb középpályával és az egyre lassuló Busival hogyan tudja ezt megoldani. Reméljük nem az előrejáték kárára.. 6,5

Busquets – a Valencia ellen az ABD (Arthur, Busi, De Jong) hármas sokkal közelebb helyezkedett egymáshoz, így jóval kompaktabb is volt a játék képe. A Dortmund ellen azonban Frenkie pozíciós játéka miatt ez kicsit szétszórtabbá vált, a sebesség különbségek miatt pedig sokszor helyet is kellett cserélnie Arthurral (a két védő előtt). A cseréje úgy érzem jogos volt, mivel ez a brusztolós Dortmund rendesen megdolgoztatta az öreg Sergiót. 6,5

Arthur

„S a középpályára toppanék..

röpült felém a labdám,

s én csüngtem lábán szótlanul,

mint CR-n az anál...”

- 100% hosszú passz, 100% cselezés, 100% szerelés, 100% fejpárbaj, 92% passzpontosság. A meccs után pedig megköszönte a fizikai felkészítésért felelős edzők munkáját, hozzátéve, hogy egész nyáron ezen dolgozott. Mi is köszönjük, Petőfi Sándortól (és minden műkedvelőtől) pedig elnzést kérünk. 8,5

Frenkie De Jong – az első félidőben beáldozta a játékát a csapatért, a másodikban pedig Busi helyén megmentette a játékával a csapatot. Talán így foglalhatnám össze. Baromira nehéz lehet úgy felkészülni/összeszokni, hogy a csapat legjobb játékosa, akin minden támadás atfolyik, kihagyja az egész előszezont. Meg az se könnyíti a dolgot, hogy további kulcsjátékosok esnek ki ekkor, meg akkor... De hogy ezen a gyereken semmi nem fog múlni, azt már most ki merem jelenteni. 8

Ansu Fati – elhamarkodottnak gondoltam a bevetését a meccs előtt, és ez a látottak után sem változott. Abban viszont igazat adok johnnak, hogy az elmúlt hetek játékával kiérdemelte azt. A meccsen aztán előjött az, ami a normális egy tizenhat éves srácnál, amikor bedobják a mélyvízbe. Számtalan labdaeladás, elhamarkodott döntések, idegeskedés, fizikai párharcok elvesztése... stb. Ami viszont tetszett, és ez egy hatalmas plusz, egy pillanatra nem láttam rajta, hogy félne az ellenféltől... azaz mentálisan nagyon rendben van. 5,5

Griezmann – volt ez inkább küzdelem, mint foci. Ha a pozitívumokra kellene figyelnem, akkor tényleg baromi sokat gürizett, védekezett, visszazárt, bemozgott, kihúzódott... ha meg a negatívumokra, akkor meg ugye nem ez lenne a dolga. Valóban össze kell még szoknia Messivel és Lalyossal is... mert úgy fest ez lesz az alapkezdő. 6,5

Suarez – kapott egy kiadós futós/birkózós edzést, mert ennyit nem nagyon szokott eredmény nélkül sprintelgetni és harcolni a védőkkel, az fix. A gólhelyzetét nagyon rafkósan akarta megoldani, és a helyzetfelismerés is kitűnő volt, ahogyan Bürki jobb keze is.. sajnos. A vége felé, amikor már az utolsó zsírtartalékait élte fel látszódott a fáradtság, és letámadás helyett inkább vitatkozott egyet a partjelzővel, meg az éppen őt őrző védővel, amíg Arthurék épp az ellenfél térfelén igyekeztek labdát szerezni... Griezmann érkezése remélhetőleg rá is olyan hatással lesz, mint Firpo Albáéra. 6

Sergi Roberto – a csapattal együtt megkínlódott ő is rendesen, de olyan komolyabb hibára, vagy extrára nem emlékszem tőle. 6,5

Messi – elkezdődött végre számára is a felkészülési időszak. A beállásáig kicsit úgy is éreztem a nagy tanácstalanság közepette, hogy „majd Leo beáll és megoldja.. addig meg ellabdázgatunk.” Nagyjából három hét, és minden szép és jó lesz megint Valverdelandben.

Rakitic – én is azt gondolom, hogy már nem nagyon lesz helye ebben a csapatban, de rohadtul nem ezt a bánásmódot érdemli mindazok után, amit ezért a mezért letett. A válogatott szünetben állítólag keményen dolgozott, hogy újra a kezdőcsapat tagja lehessen, s ha ez nem is jött össze, lehet még nagyon hasznos tagja ennek a Barcának... persze kicsit más szerepkörben.

comments powered by Disqus
süti beállítások módosítása