FC Barcelona - Villarreal CF 2:1
Kezdjük a nyilvánvalóval sporttársak: ez bizony már megint egy ilyen kókuszdióba öntött trágyalé volt, amit a csapat elénktolt a bárpult mögül. Mi meg persze gyorsan bevertük, mint kezdő alkoholista a sörfélt, csak hogy olthassuk a szomjunkat. Mert bizony fiatal barátaim a szervezettségnek és tudatos játékdominanciának nagyjából húsz perc után vége lett, (ez kb. Messi sérülésének ideje, micsoda véletlen) onnantól pedig jött a – most már írjam, hogy a szokásos(?) – kínlódás, pöcsölés meg felesleges labdaeladások. Hogy bele ne aludjunk, Dembélé lopott néhány csepp rumot a drinkbe, ami elég is volt vagy hét és fél perc erejéig a második félidő elején, a végére pedig az FDJ - Ansu Fati párosnak köszönhetően kaptunk egy kis napernyőt a poharunkra. És voila, kész is van az idei Barca-koktél.
Valverdének volt egy nyilatkozata .. pontosabban hallottuk ezt már tőle többször is, ami szabad fordításban valahogy így került be a magyar médiába: „Itt mindig nyerni kell. Ha veszítesz egy-két meccset máris krízisről beszélnek. Kell egy-két győzelem, hogy elhalkuljanak ezek a hangok...” Hát, Ernőkém, van egy kurva rossz hírem.. Nem elég. Nem elég nyerni, ha nem tetszik az, amit a pályán nyújt a csapat. És nem, rohadtul nem tudjuk elfelejteni egy, két, vagy nyolc ILYEN győzelem után sem ezt a gyötrődést, és azt, hogy jelenleg ez a játék, ami inkább individuális villanások egyvelege, nagyjából BL legjobb nyolcra (optimista, tudom) és a liga harmadik polcára elég... talán. Idetehetném még Pep válaszát is, amikor megkapta ugyanezt a kérdést, mit is válaszolt rá.... de az csak olaj lenne a tűzre.
Aggódom, mert bár látom az akarást a csapattól, látom, hogy nem húzzuk már az időt, gyorsan elvégezzük a bedobásokat, vagy pontrúgásokat mezőnyben egy-egy szabálytalanság után, de nagyon nincs rend a fejekben. Nincs tiszta játékkép, nincsenek begyakorolt figurák, vagy ahogyan Xaviék hívták „automatismo”, amikor bekattan valami, a csapat pedig képes megtartani a labdát akár perceken át... Ami alatt pihenünk, ami alatt tervezhetünk, vagy kivárhatunk a megfelelő alkalomra. Nincs. Próbálkozunk. Előre!...; aztán csak lesz valami. A letámadásunkat meg kb. olyan fejjel nézzük, mint egy brazil szappanoperát hétköznap délután háromkor: „tényleg nincs más?”.
Pillanatkép, avagy 4+4 ember védekezik, előttük Lalyos kószálva igyekszik elvégezni a piszkos munkát, Messi pedig várja a megszerzett labdát. Nem az ellenfél térfelén, nem 18-20 méterre a kapujuktól, a mi térfelünkön. Ernő-féle 442 a javából.
Ha summáznom kellene, akkor annyit mondanék, hogy ez a munkakapcsolat jelenleg úgy tűnik igencsak elfáradt Valverde és a csapat között. Mintha nem tudna frissíteni a játékosok mentalitásán, mintha nem tudná felrázni a bandát, és elérni, hogy küzdjenek érte, vagy egymásért.. mintha kihunyt volna az a szelíden, de biztosan égő láng a Camp Nouban. Aztán, hogy mindez valóban csak az elcseszett előszezon miatt történik, vagy valóban lehugyozta az egészet a lőtéri kutya, az majd év végén elválik, merthogy korábban nem lesz #Valverdeout Barcelonában, arról most szólunk.
Egyéni értékelő:
ter Stegen – jó, hát pont őt vegyem elő az eddigiek után? A gólban van aki szerint benne volt, csuklóig, van aki szerint meg a csodálatos Santi Cazorla úgy megtekerte, hogy épp a végén jött ki csavar, így esélye sem volt. A jó hír viszont az, hogy a meccs kimenetelének szempontjából mindez most nem számított. 7
Semedo – beadni még mindig nem tud - és ezt azért mondogattuk Alvesra is -, de nekem határozottan úgy tűnik, hogy élvezi a belévetett bizalmat. Fejlődik, jobb döntéseket hoz, rendre odateszi magát, és védekezésben is határozottan javul. Múltor azon gondolkodtam, hogy már itt van mióta, és alig tett lépéseket előre. Aztán eszembe jutott, hogy kiről is mondható ez el tulajdonképpen?.. 7
Pique – amikor beállt a szabadrúgáshoz azt hittem ez valami poén. Amikor ott is maradt, azt hittem elterelés. Amikor nekifutott, azt hittem az emeleti lelátóra akarja küldeni. Amikor meg ellőtte, azt hittem beviszi a kapust. Papíron lehet, hogy nem a csapat elsőszámú kapitánya, de hogy az öltözőben az egyik legfontosabb figura, azt a mérkőzés utáni önkritikája is bizonyítja. 7
Lenglet – csendesen, szépen teszi a dolgát, és én nagyon, de nagyon kedvelem az ilyen tipusú védőket. Nem pofázik, nem nyafog, beleáll, odateszi magát, ráadásul passzolni is tud... még mindig Samu a kedvenc, de micsoda megnyugvás, hogy egy ilyen néma Levente fedezi a helyét. 7
Firpo – enyhe idegeskedés után, ahogyan múltak a percek egyre magabiztosabbnak tűnt, azzal együtt, hogy Chukwueze levédekezése emberes feladat úgy általában az egész spanyol mezőnynek. Jordi tavaly parádésan oldotta meg: nem hagyott neki egy négyzetcentiméternyi területet sem, és már a labdaátvétel pillanatában odalépett a srácnak. Firpónak itt azért volak hiányosságai, de azért jár a pacsi, hogy a végén nem hagyta elbalfaszkodni a meccset, és inkább egy taktikai faultért cserébe lerántotta az elképesztőenmarhagyors nigériai támadót. Passzjáték rendben, pozíciós játék még nem igazán. Ígéretes. 6,5
Busquets – ez a Frenkie - Sergio - Arthur triumvirátus lesz az alap. Mindennek az alapja. Támadásépítésnek, letámadásnak, labdakihozatalnak, kenyér tésztának, pálinkának, mindennek. Aztán ha még formába is lendül Busi, és ilyen félszavakkal, vakkantásokkal, meg egy-egy tekintettel kezdenek majd kommunikálni, akkor akár azt is megkockáztatom, hogy tankönyvi tétel lesz a munkásságuk. Mondjuk egy ehhez megfelelő edző sem ártana... 7
Sergi Roberto – írnék én róla valami szépet, meg jót, de az az igazság, hogy nem nagyon van mit. Első blikkre azt mondtam jó döntés volt bedobni őt FDJ helyett, pihenjen a hollandus.. Roberto meg általában futóbolond üzemmódban tolja, jól felismeri az üres területeket, labdát is gyorsan járatja... de ez most ilyen szintelen, szagtalan nem találom a helyem kapkodós történet lett. 6
Arthur – hogy olyan gól.. "Pffff. Áh. Máximum." Imádom. A kocka fejével, a téglalap testecskéjével, meg az O lábaival együtt úgy, ahogy van. Az összhang közte és De Jong között természetes alapon működik, és bízhatunk benne, hogy ez idővel csak javulni fog. Valverde arra kérte játszon feljebb (közelebb a támadókhoz), ahol több „kárt tud okozni” az ellenfél védőinek, nem a gólerőssége, hanem a passzjátéka miatt. Így kell jynxelni Ernőkém. Mondjuk egy kis erőt még vihetett volna bele... 8
Griezmann – A gólja az Atletis időket idézte, majd jött a málenki robot, meg egy kis senyvedés, hogy aztán Lalyos cseréje után beugorhasson középre a darálóba.. és láss csodát. Jöttek a helyzetek, jött a kavarás, jött a terület nyitás háromszögelésekkel.. feléledt a támadószekció. Persze ez egy több összetevős story, de így a látottak alapján lehet ki kellene próbálni itt többször is a dagi kárára... megfelelő széljáték mellett. 8
"Nem lehetek sérült. Nem lehetek újra sérült." - állítólag ezek voltak Messi első szavai a dokihoz
Messi – amíg teljes értékűen tudott kavargatni rendben volt a csapat, aztán jött a „sérülés”, és jött vele a zavarodottság is. Mondjuk valahol érthető is, hogy egy ilyen kaliberű játékos kiesése nyomot hagy a csapaton, de ekkora szintű fogalmatlanság akkor is nehezen magyarázható... Gólpassz befigyelt így is. 6,5
Suarez – ez de szörnyű volt. Teszentjóég. 3
Dembélé – szokásos hosszú kihagyás utáni visszatérés brillírozással, aztán rádiócsend. Meccs alatt az jutott az eszembe, mennyire ironikus lenne, ha a nyáron történtek után végül ő mentené meg a Barca szezonját. 7,5
Frenkie – Nem lehet ezekben a fiatalokban megbízni.. Nem a francokat nem! 7,5
Fati – cserére jelentkezik:
Bejön egy ilyen tizenhat éves kölyök, és kvázi leckét ad mit kell csinálnia egy támadónak. Igaz, a Villarreal ekkor elég keményen tepert az egyenlítés után, és igyekezett magasabban letámadni, így több helye maradt Ansunak, hogy tehesse a dolgát... de bazz, olyan öröm volt nézni a srácot, hogy majdnem elfeledtette velem a tegnapi trágyalé „ízét”.
