Jelentem a vasárnapi mérkőzés a közhangulat, pontosabban a kellemes közhangulat megőrzésének érdekében nem is alakulhatott volna jobban. Meggyőző eredmény a liga egyik legkomplexebb, és talán leginkább átalakuló csapata ellen, szép gólok, látványos megmozdulások, .. hát ki a fene károgna egy gólzáporos győzelem után?... A kérdést meg is válaszolom: én! Na jó, károgás helyett nevezzük inkább aggodalomnak, de ígérem, sírni azért nem fogunk.
Nem mi irányítottuk a meccset. Tudom, igen, képzavar ez így négy gól és megannyi kihagyott helyzet után, de ha bepillantunk a függöny mögé, megint csak azt láttuk, hogy mi idomultunk az ellenfélhez, nem pedig ők hozzánk. Ahhoz az ellenfélhez, akit egy rendkívül progreszív gondolkodású, domináns focit preferáló edző irányít. A Sevilla ugyanis jött, és ránkrúgta az ólajtót, ahogy kell. Mondhatnám azt is, hogy Lopetegui feltett mindent egy lapra, és megpróbálta idejekorán megfojtani a csapatot, ahogyan megpróbálta a Granada is (sikeresen), az Inter (kevésbé sikeresen), vagy a Getafé (paraszt mód), de nem ez volt a helyzet. Banegáék ugyanis egy egészen faszán összerakott játékterv mellett, a Barca gyengeségeit kihasználva akarták dominálni a mérkőzést, amely inkább többé, mint kevésbé sikerült is.. Az egyetlen gebasz a gólszerzéssel volt.
forrás: https://www.whoscored.com
Semedo bal oldalon való szerepeltetése már sok ellenfél edzőjének feltűnt, mint esetleges hibaforrás a Barca védekezésében. Idegen poszt, másik láb a domináns, kevésbé effektív előrejáték.. és még sorolhatnánk mennyi miden szól a portugál ellen az ilyen kényszer szituációkban. Ha hozzávesszük, hogy Piqué mellett középen egy rutintalan, erősen meccshiánnyal küzdő kölyök áll csak Valverde rendelkezésére, máris tálcán kínálja magát a taktika: domináns jobb oldali széljáték, fizikálisan erős centerrel megfűszerezve.
A beíveléses játék ellenszerére a Barcának ugyanis jelenleg egyetlen válasza van: Piqué. Amennyiben ő, mint a légvédelem utolsó bástyája elbukik, vagy fizikálisan/mentálisan felőrlődik – ahogyan láttuk ezt Liverpoolban, ahogyan láttuk ezt anno a Bayern vagy a Roma ellen – csakis Stéga bravúrjaira számíthatunk. Ezt hivatott előidézni tehát a Lopetegui által kifundált Ocampos – De Jong duó, ahol a kiváló beadásairól ismert argentin két feladatra koncetrált csupán: Semedo „megfojtása”, valamint a labda eljuttatása a holland támadóhoz. (Amelyhez erősen hozzájárultak Navas felfutásai/átfedései is.) Az, hogy ez a végtelenül egyszerű, de effektív taktika nem vezetett végül gólokhoz az egyedül az ex-PSV csatár szerencsétlenkedésének, és persze az újabb Stéga-mágiának köszönhető.
forrás: https://understat.com
Nagyjából 15-20 perc elteltével Valverde/a csapat aztán gyorsított a középpályás játékon, és Arthurék sokkal több előrepasszal kezdtek operálni a sevillai letámadásnak köszönhetően megnyílt, és Suarez, Dembélé és Vidal(!) által támadott területek felé. Innentől pedig, ha a csapat képes megnyújtani területet akár széltében, akár hosszában, a keretben rejlő minőség - és Messi – hozza a kötelezőt.
A vállveregetés persze jár Valverdének is, aki egyrészt felismerte, kár lenne belemenni egy esetleges középpályás adok-kapokba, amíg a csapatjátékunk messze jár a tökéletestől, másrészt megintcsak okosan cserélve Busquets beállásával lassítani tudta a mérkőzés tempóját, ezzel kihúzva a Sevilla méregfogát, a dinamizmust a játékukból. Összefoglalva: újra az egyéni villanások döntöttek, (avagy ennyit jelent az a 40 millió eurónyi különbség Luuk de Jong és Luis Suarez között) de az összjátékot tekintve már látjuk a fényt az alagút végén.
Ter Stegen – Luuk de Jong első löketénél a rövidre olyan gyorsan odakapott, ahogyan Trump szokott a nőknek.. 200. Ez nem a jelenlegi ára, ill. nem a francokat nem.. 200!
Semedo – még egy pacsi Valverdének, amiért nem pánikolt és vetette be idő előtt a frissen felépülő Albát. Helyette a portugál egy (kollektíve) nehézkes kezdés után (barcelonai) ittléte egyik legjobb performanszát hozta. S mindezt a balon. S mindezt egy nagyon jó ellenfélel szemben. Gólpassz, sebesség, folytonosság. Hogy mondják, hogy pazar portugálul? 8
Bónuszként pedig Nelson és háromlábú felesége újabb gyermeket várnak, amihez szintén gratulálunk!
Piqué – végig látványosan irányította Todibót, majd Araujót is, s hozta a kikért sárgát is. A végén kicsit aggódtam, hogy kikér magának még egyet, de jó Gerardunk tudta hol a határ, és még a meccs utáni interjúban sem dicsekedett vele... 8
Todibo – félidőben a két kötény után már készítették neki a szoknyát is, de a magabiztosságát és teljesítményét szerencsére nem befolyásolta ez sem. Így belegondolva egy nagyon intenzív ellenfél ellen kellett beugrania zéró meccs rutinnal, de az összképet nézve nagyon szépen tette a dolgát. Anno mehetett volna a Juventushoz, a P$G-hez, vagy a PL-be is, de Jean-Clear inkább kivárta a sorát a Barcánál, amiért majd szvob fizet neki egy sört. 7
Sergi Roberto – Nolitót lecserélték az oldaláról, Reguilón meg hiába igyekezett borsot törni Óliver Torres párjaként az orra alá, nem sokra mentek. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy ebben vaskos szerepe volt Vidalnak is, aki gyakorlatilag felszántotta mellette/előtte a pályát, és Messinek is, aki ha kellett vissza-vissza lépett segíteni a labdakihozatalokban. 7
De Jong – kirobbanthatatlan, és még ennél is jobb lesz. Érted, még_ennél_is_jobb. 8
Arthur – nem hittem, hogy ezt mondom még valaha, de Puyol után újra kezdek szerelembe esni.. persze most nem a maszkulin szépsége miatt, de akkor is, tiszta férfiszerelem lesz ez megint. Hát mekkora spíler ez a gyerek már most is. 8
Vidal – Lucho első évében Rakitic dolga többek közt az volt, hogy a támadások során fellépjen Leo képzeletbeli helyére a jobb szélen, ezzel helyet teremtve Messinek, valamint nyomás alá helyezze az ellenfelet a labdakihozatalok során. Arturo kb. ugyanezt tolja pepitában, csak még többet fut, még többet szerel, még többet őrült. A gólja mesés csapatmunka után jött, a helyzetfelismerése és pályára vitt energiája miatt meg jár az extra taraj simi is. 8,5
az új "Tridente"
Messi – megint elkapott az optimizmus. Nem csak azért, mert visszatért, és nem felejtett el szabadot rúgni, és úgy fest fizikálisan újra rendben van, hanem azért, mert újra olyan csapat alakul körülötte, amely labdakihozatalban levesz egy rakás munkát a válláról, s ha ez még nem elég Vidal energiája és futómennyisége is azt sejteti Leo végre koncentrálhat a pálya utolsó harmadában történő eseményekre... azaz lehet, hogy megvan a balansz, ami az elmúlt időszakban annyira hiányzott? 8,5
Dembélé – Két dolog jutott róla az eszembe.. már megint. A góljánál olyan játszi könnyedséggel fektette el a védőket és verte be a hosszúba, amilyet nagyon kevés játékosnál lát az ember. A pirosnál meg az, hogy mennyire kell hülyének lenned, hogy ezt így „behúzd“. Érted, egy kiflit nem tud kérni három év után a helyi közértben, de odamegy pofázni spanyolország „leggyökérebb“ bírójához. Gyakorlatilag megkérte, hogy adjon neki egy lapot. Hol sérült, hol eltiltott... hogyan fog így formába lendülni, azt nem tudom. A felállt védelemmel szemben hozott rossz döntéseket és eladott labdákat már nem is mondom... és mégis: ösztönös zseni 7,5
Suarez – Ha ránézek Lalyosra, akkor meg egy ilyen értelmi szakadékot látok a szemekben. Persze Lallert nem ezért szeretjük. Tizenhatoson belül a világ legjobb egyérintős csatára. Kettőnél már sír a labda is, meg mi is. 8
Busquets – nagyon nagy szerepe volt a Sevilla megfékézésében a második félidőben. A taktikai képzettsége és rutinja nyugalmat hozott a játékunkba, megtartottuk a labdát, lassítottuk a tempót, s csakis minimális kockázat mellett passzolt elsőszándékból előre.
Rakitic – múltkor úgy gondoltam kicsit megkínozom magam, és belenéztem egy Manchester United meccsbe. Oda pont jó lenne egy ilyen Iván...
Araujo – egyrészt nem akármilyen paraméterekkel rendelkezik a gyerek, másrészt kicsit túltengett benne a bizonyítási vágy a Chicharito elleni párharc során. Négy gólos előnyben, lefutott meccsen nem sok értelmét látom belemenni egy ilyen utolsó emberes párharcba, pláne egy ilyen rutinos támadó ellen...
