FC Barcelona - Borussia Dortmund 3:1

A Leganés elleni küszködés és csüggedés után olyan volt ez a meccs, mint egy korty friss víz a sivatag közepén. A csapat lendületes, kreatív, és ami a legfontosabb, sokat mozgó, élvezhető játékot produkált az idei BL-szezon egyik legfontosabb meccsén. Aztán kicsivel több, mint egy óra elteltével elfogyott az a bizonyos palack víz, a csapat meg szépen vissza is vett a tempóból... most már mondhatni: olyan Barcásan.

A kezdőt – vagy inkább Iván nevét - látva nagyon sokan felkapták a fejüket, hisz a szurkolótábor nagyrésze már elkönyvelte őt egy (az olaszokat ismerve) három részletben kifizetett 12 millós januári transzferrel Torinóba. Ugyanakkor az idegenbeli Dortmund elleni mérkőzés után teljességgel indokolt, vagy inkább megalapozott volt a horvát kezdetése. Akkor Valverde nagyjából a 60. perc környékén, amikor már nagyon úgy álltunk, mint a malac a jégen, Busquets cseréjeként dobta be a sárga-fekete katlanba, hogy fizikai adottságainak köszönhetően támogassa, pontosabban megfékezze Favre a Barca védelmére rendszeresen lendületből érkező bekkjeit, Hakimit és Guerreirót. Ez volt az egyik indok.

A másik pedig „a bevett taktikán ne változtass” aranyszabályt követve újra felálltunk 442-es alapvázzal, ahol a támadások során Iván rendszeresen helyet cserélt Messivel (ahogyan tette azt anno Lucho idején), ami egyrészt Messinek nyitott picivel több területet a pálya közepén, másrészt elvitt egy, néha két védőt is, harmadrészt pedig olyan ember került a „darazsak” védelmi vonalába, akit fizikailag sem volt könnyű elnyomni, ahogyan akkor példának okáért Ansu Fatit..

A másik oldalon persze Arthur hiányában veszítettünk egy labdabiztosabb játékost, de utólag értékelve a mérkőzést, Valverde jó lóra tett, amikor a dinamizmus és fizikai párharcok mellett tette le a voksát.

Azt távolról sem merném kijelenteni, hogy a csapat néhány nap alatt rendbejött, és mostantól minden jó és szekszi (ennyit azt hiszem már tanultunk az elmúlt néhány hónapból, évből), de az biztos, hogy látva a szerdai stabilabb lábakon álló (és letámadó) produkciót, nagyobb reményekkel futunk neki az előttünk álló hatmérkőzéses hegymenetnek.

Itt engedtessék meg kiemelni a három pont értékét újra, hisz az eddigi négy kulcsfontosságú mérkőzés helyett „csak” három meccsen kell megszakadni, azaz Milánóban Ernő a Sociedad és a Real elleni mérkőzéseket szem előtt tartva akár rotálhat is egy lágyat.

Ter Stegen – mondanám, hogy fogja, amit lehet, de ez az állat még azt is kinyomja, amit szinte lehetetlen. Ha nincs az a mentés/kapufára tolás a végén jóval melegebb lehetett volna a pite. Hiába no, ilyen sokszor elfeledett „apróságok” is sokat dobhatnak egy mérkőzés alakulásán. (8)

Firpo – olyannyira tetszett a srác, hogy eszembe sem jutott Alba. A Betisben is akkor nyújtotta a legjobbját, amikor (Setién három védős rendszerének hála) előre mehetett és rendszeresen beléphetett a támadásépítésekbe, s voilá: a támadók mellé belépve nagyszerűen bontja meg a védelmet, vagy kínál újabb passzlehetőséget. Az év elején írtuk, hogy bízunk benne, a mókus így komoly vetélytársat kaphat a szezonra, mert mocskosul ráfér... (7)

Az első gól előtt is kulcsszerepet játszott ifjabbik Firpo, ugyanis belépve a támadóvonalba elvitte az egyik védőt, akinek a helyén Lalyos üres területre bitangolhatott, s Messi passzának köszönhetően megszerezhette a vezetést is:

Lenglet - olyan mint egy svájci óra. Megbízható, jól összerakott és talán egy kicsit unalmas is, de nekünk ez kellett. Marhára nagyon ez kellett. (7,5)

Umtiti - azt mondja, jó a lába. Nagyon jó. Mondjuk ez még nem garancia semmire, de ha valóban így marad, akkor számomra nem is kérdés, ki legyen majd a védelem egyik alappillére. Az viszont, elnézve ezt a Clement-Samu párost, már igen, hogy valóban Piqué legyen-e a másik. (7,5)

Sergi Roberto – ez az Iván – Sergi Roberto – Messi hármas az elmúlt néhány évnek köszönhetően eléggé gördülékenyen működött. Elfutások, felfutások, átfedések, kényszerítőzések.. érezhető az összeszokottság, így nem is csoda, hogy ilyen fontos meccsen Ernő neki(k) szavazott bizalmat. Erősebb ellenfelekkel szemben persze majd meglátjuk (megint) mire jutunk, de ez most jó volt egynek. (7)

Busquets – az a bizonyos összeszokottság Ivánnal. Ahogyan ezt már sokszor elmondtuk, leírtuk, jól kiegészítik egymást ebben az “én gondolkodok, te meg futsz és ütközöl” történetben, ráadásul jött még egy magasabb “kasztot” képviselő De Jong is harmadik/negyedik keréknek, amivel egyszerre tudta tartani a csapat az egyensúlyt a játékosság és a fizikai jelenlét között.. úgy nagyjából 70 percig. (7)

De Jong – ez a gyerek valami elképesztő. Mondom ezt úgy, hogy még csak nem is volt kimagaslóan jó meccse. Ráadásul mindezt a bal oldalon az alig játszó Firpo és a még kissé testidegen Griezmann között. Ahogyan kijátssza magát szoros szituációkból, ahogyan olvassa a játékot.. na jó, ahelyett, hogy szivárványt hánynék itt róla, nézzük meg a második gól előtti szituációt. (7,5)

Magasra tolt letámadás, ahol Hummels, a BVB legrutinosabb védője látja meg a hatalmas területet a Barca középpályája és védelme között. Weigl be is indul, de a passzsávot a Barca olyannyira leszűkítette, és tartja kontroll alatt, hogy a labda már nem ér el a dortmundi középpályáshoz.

Itt nézzük meg Frenkie mozgását: beáll a behúzódó Piszcek mögé, majd a felpassz pillanatában azonnal kilép és csípi el a labdát. (idő 32:30)

Ekkor további két faktor bizonyul döntő fontosságúnak. Frenkie nem vacakol, azonnal megjátssza Messit (32:31), aki egyből teszi a két védő közép berohanó Lalyosnak a labdát. Öt másodperc múlva a labda már újra Messi lábán, (Lalyos másik oldaláról) a kapuba tart. Gyorsaság, pontosság, helyzetfelismerés…és persze tökéletes kivitelezés.

Rakitic – a kezdése, mint írtuk fentebb, megalapozott volt, s nem fogok meglepődni, ha ezek után újra többször látjuk majd a kezdőben. Az első néhány perc szinte rémálomszerű volt, de idővel szépen jött vissza az önbizalma is, s vette ki a részét a Dortmund letámadásából. A sajtó szerint már az Atlético ellen is ott lesz újra a középpályán, kérdés kinek a kárára? Arthur, vagy Busi? Fun fact: Messi Ivánnak passzolt a legtöbbet, így a spanyol sajtó logikája alapján most ő a legjobb barátja.. (7)

Dembélé – nem tudom már, mit írjak szerencsétlenről. Amíg a pályán volt, minden jó megoldására volt öt rossz, és Firpóval is láthatóan döcögött az összhang..  Sajnálom őt, mert a képességei alapján egy párhuzamos dimenzióban talán Messi tisztítja a cipőjét, de itt, a miénkben még a kefe felemelésébe is képes belesérülni. Három éve várunk az áttörésre, ez pedig egy ilyen invesztíciónál nagyon előnytelen befektetésnek számít..

Messi – Fussballgott! (8,5)

Suarez – rengeteg mozgás, helycserék Messivel és Griezmannal, jó kényszerítők, két gól, egyik érvényes, és egy bónusz gólpassz Leónak. Ilyenekből többet, Lalyos!.. de majd hiszem, ha látom. (8)

Griezmann – tapasztalataim szerint az egyik leghálátlanabb, legnehezebb dolog a mérkőzés közepén belecsöppenni a szinte maxfokozaton pörgő meccsbe, és ez látszott is a megmozdulásain. Aztán kis idő múlva már körvonalazódott a szándékosság és tudatosság a játékában, amivel a csapatnak is sokat tudott segíteni. Meglátjuk Madridban hogyan reagál majd a fogadtatásra.. (7)

Vidal – dettó, mint Griezmann, mínusz pozitívumok, mínusz gól (igaz, ideje is kevesebb volt).

Wagué – Ernő felküldte mezt cserélni. Milánóban várhatóan több szerepet kap majd..