...

Lionel Andrés Messi, a világ és minden idők legjobb labdarúgója, hatszoros aranylabdás, azt mondta a France Footballnak adott interjújában, hogy

Én tervező vagyok, előkészítő, nem góllövő.

Igen, ezt mondta ő.

700 felé oldalazó gólmennyiséggel a háta mögött, valamint egy cipősszekrényre való Golden boottal a spejzben mondta ezt ez a férfi.

Ő így látja. És most őszintén: ki merne vele vitatkozni?

Hát az Atleti játékosai biztosan nem. Cholo Simeone sem, a Wanda közönsége sem és igazából, akinek egy agysejtje van, más sem. És a bizonyságot is megadta már előre Madridban.

Persze nem egyedül.

ter Stegen, 9 – Azért nem olyan szar, ha a világ legjobb játékosa és a világ legjobb kapusa a csapatodban játszik, mert azért micsoda biztonságot ad az a tudat, hogy elől Messi, hátul pedig bármi van, még mindig ott feszít a német. Aztán rájössz, hogy Ernő az edző. Mindegy, a legfontosabb, hogy mára Marc ugyanolyan különbséget jelent a meccseken, mint Messi. És ez nagy szó. Nagyon nagy.

Sergi Roberto, 7 – Az egyik legjobb alakítását hozta a szezonban. A védekezési feladatainak is eleget tett és a támadásokból is kivette a részét, különösen a második félidőben az Atleti zilálódásakor volt nagyon hasznos az alkalmazkodóképessége a középályán. Messi gólja előtt nagyon kellett az elterelő művelete és egyben megteremtett B verziója. Csak Messi nem választotta a B-t.

Gerard Pique, 6 -  Nem volt egy jó estéje Gerinek, ugyan a fejese majdnem gólt ért, de 17 meccs alat 10 sárgát összeszedni az még egy középhátvédnél is sok. A tizenegyediket megúszta, szerencsére vannak helyzetek, mikor Lahoz a javunkra hülye. Reméljük a sérüléséből könnyen tér majd vissza a teniszfutballpályára

Clement Lenglet, 7 – Az ő játéka az, amibe nem igen lehet beleszeretni. Semmi szemkápráztatót nem csinál, amit viszont csinál, azt jól csiálja, mondhatni: ő egy iparos, egy jó munkásember. Igen: Clement jó munkásember.  Viszont rossz hír, hogy nemzettestvére formajavulásával és Geri bérelt helyével számolva ennél többre lesz szükség a jövőben.

Junior Firpo, 5 – Azon kevesek közé tartozom, akik lassan találják meg a szólamukat a fikakórusban és így van ez most is. Való igaz, hogy az Ifj. Firpo teljesítménye majdnem öngólban végződött és, hogy az ő oldalán volt igazán veszélyes a matracbrigád, de én határozottan látok a harmadik Firpo testvérben fantáziát. A produkciója ellenére.  

Ivan Rakitic, 7 – Régen örültem ennyire a horvátnak és azt láttam, hogy ő is örül nekemnekünk. Ugyan Busquets eltiltásának köszönheti a lehetőséget, de mintaszerűen élt vele. Az első félidőben ugyan egy gól a lábában maradt, de rendszeresen jól lépett fel a támadásokhoz, jól adta a létszámtöbbletet és esetében az átlövés, mint opció is mindig kifejezetten a kalapban van.

Arthur Melo, 7,5 – A brazil verőember volt a középpálya motorja, ez vitathatatlan, ennek okán a korai cseréjét egyáltalán nem értettem, mert fizikálisan is és fejben is nagyon komolyan ott volt a meccsben, ugyanúgy ahogy

Frenkie de Jong, 8 – aki ha pályára lép szinte mindig a csapat egyik legjobbja. Őszintén bízom benne, mitöbb hiszem is, hogy a de Jong, Melo, Roberto, Puig, Alena ötösből egy igen egészséges középpálya tud kialakulni.

Lionel Messi, 9 – Ő már ezt tudta. Mármint azt, amit mindannyian sejtettünk, reméltünk, ő azt már tudta és egy ahhoz méltó teljesítményt tett le az asztalra, hogy majd amikor odakerül a sor, hogy meg kell köszönni, senkinek eszébe ne jusson, hogy „hát azért az Atletivel nem bírt”, hanem az jusson eszébe, hogy „jóhogy, pászmek, láttad az Atleti ellen is, érted”.  6OAT.

Idet tartozik még, hogy nem gyakori, de Bendaknak volt a héten egy jó meglátása. Szarospelus-demenciájából felocsúdva azt írta a csoportba, hogy

Hihetetlenül örülök, hogy megkapta a hatodikat is. Mindig mondtam, h leszarom ezt az egészet, mert akinek van egy kis gógyija ehhez a sporthoz, az pontosan tudja ki Messi... de egyszerűen kellett valami, ami még ebben a kurva materiális, vitatkozós, egymásra mutogatós, celebeket PR csomagokban gyártó világban egy fokkal mindenki más fölé emeli. Nem tudom, illetve nem akarom elhinni, hogy bárki is képes lesz őt túlszárnyalni. Valaha is. Aztán eszembe jut, hogy Ernő az edzője.

Tényleg kiváló meglátások, mindegyik. Abban, hogy kellett egy valami, ami befejezi örökre a vitát, egy érv, ami a "ki a legjobb?" partik Fedák Sárija és Ok, Boomer-je egyben, valami ami egyedivé teszi azok számára is, akik még a nyilvánvalót sem látják. És igen, Bendaknak abban is igaza van, hogy Ernő edzősége komolyan hozzájárult a sikeréhez, mondhatnók, Ernő jelentette a különbséget Virgil és Leo között. Őszintén: egy kicsit játsszatok el a gondolattal, mire vinné Virgil Ernő kezei alatt!

Az ember tervez...

 ...az Isten végez.

Luis Suarez, 7 – Egy sor esetben olyan lassú volt, mint egy miskolci hókotró, váratlan, decemberi havazás idején. Lemaradt, nem futotta be, dadogott, ahogy szokott. Aztán jött a Tervező és kihozta belőle a maximumot, az aktív falat, amire aznap este használni lehetett, lepattintotta róla a labdát és jó idő.

Antoine Griezmann, 5 – Ahhoz képest, hogy Atleti játékos volt, eléggé nehezen találta a helyét a Metroplitanóban. Konkrétan fél óráig bottal üthette a nyomát az egységsugarú néző és ha nincs az a három füttykoncert a félidő első kétharmadában, fel sem tűnt volna, hogy a pályán van. Aztán kihagyott egy helyzetet, amiből VigVik szavaival élve nem gólt kellett volna szerezni, hanem touchdownt, majd a meccs véget is ért.

Cserék

Arturo Vidal, 6 – Melo helyére jött, hogy szétzúzza a játékot, ami azért volt érdekes, mert erre amúgy pont nem volt szükség. Számomra legalábbis az volt a nyilvánvaló, hogy ezt a meccset ésszel és némi szerencsével lehet majd megnyerni, de semmiképp nem fizikálisan. Arthur, Roberto, de Jong, Messi felteszi az eszet, Rakitic futkározik helyettük, a többi meg ott van velük. De nem, a motort (Szabolcsban motrot) ki kell szedni és le kell cserélni a világ legcukibb vadkanjára, aki hiába cuki, azért leginkább vadkan.

Samuel Umtiti – Kései csere, de nem szállt be rosszul legalább.