Quique Setién, amikor 2015-ben egy októberi napon átvette a Las Palmas siralmas állapotban lévő csapatát végignézett a társaságon, majd így szólt segítőjének, Eder Sarabiának a szája sarkából: - “Hát,.. ez szar…”

Első intézkedése a kanárik élén egy kéthetes “edzőtábor” volt, ahol a kondícionális hiányosságok és néhány taktikai elem mellett főként a játékosok mentális állapotát igyekezett orvosolni a mester. Csak a miheztartás végett; a Las Palmas az érkezéséig egy hitehagyott, stílus nélküli, néhány ponttal árválkodó társaság volt, amely a szakik szerint is kiesésre volt ítélve. Setién ezt nem így gondolta. “A játékosokba és a stílusunkba vetett hitem az, ami miatt úgy gondolom meg tudjuk fordítani a sorsunkat..” .. így történt, hogy az októberben még tökutolsó Las Palmas a bajnokságot a tizenegyedik helyen fejezte be.

Az FC Barcelona persze más kávéház, más karakterekkel, és ugyebár nem a legtalpraesettebb főpincérrel, de amióta az ezüst róka átvette az irányítást Ernőbától, gyakorlatilag mindent jól csinál. Tökéletesen felmérte, hogy a csapat fizikálisan küszködik, azaz az állóképességen haladéktalanul javítani kell, és mentálisan sem ott tartunk, ahol mondjuk három, vagy négy évvel ezelőtt. A játékosoknak újra el kell hinniük, hogy nyertesek, s ez valóban csak kemény munkával megy, de legfőképp, és elsősorban újra élvezniük kell a játékot. Erre esküdött Cryuff, erre esküszik Guardiola, és erre esküszik Setién is.. no meg persze a csapatba vetett hitükbe. De mindez még nem elég, hisz a legerősebb jellem is megbicsaklik, ha nincs támasza, nem tudja miben higgyen. Ezért kell egy rendszer, egy ars poetica, amit követhetnek, amiben feltétlenül bízhatnak... s Quique Setién ezt a hitet hivatott visszaadni.

S mehetne ez persze viszonylagosan nyugodt, negatív felhangoktól mentes környezetben is, teljes kerettel, játékra éhező, vagy mondjuk a helyeikért megküzdeni vágyó kiegészítőemberekkel... de csak nem hitte Quique Setién sem, hogy ennyire „könnyű” lesz majd. Átgondolt keretépítés, fiatalítás, játékosok szisztematikus beépítése, s mindezt a csapatmorál megőrzésével, illetve kiöregedő egók „pátyolgatásával”.. sokat akarunk? Igen. Már megint sokat. Legalábbis ezektől az arcoktól biztosan..

A januárunk:

Itt most mondhatná azt a szerény földi halandó, hogy azért a sérülésekért már csak nem Bartoék bandája a hibás. Nem jóbarát, azért nem. Azért viszont igen, hogy nem készült fel egy olyan helyzetre, amilyen már x alkalommal előfordult, tudván, hogy a másik díszpinty talán április végén kezdheti majd el a futóedzéseket.. Ennélfogva tehát van tizenhét, érted, 17(!!!) bevethető játékosunk az első keretben (plusz a vaságyastul huszonhét kilós, de még mindig imádnivaló Puig).

Ebből három középhátvéd, akiknél Umtiti fizikálisan zsákbamacska, egy jómunkásember Lenglet, meg egy harminchárom évesen egyre többet hibázó Piqué. Itt azért érdemes megjegyezni, hogy a B csapat leigazolta Santiago Ramos-t a Boca Juniorstól, azaz Araujó várhatóan sokkal több szerepet kap majd a felnőttek közt.. Fény az éjszakában ugye? ... és akkor erre mondjam, hogy bravó? Mesteri terv. Európa egyik legnagyobb tehetségét meg lepasszoltuk a Fritzeknek egy valag langyosvizért.

Sajnálatot érzek, semmi mást..

De ugorjunk egyet, a támadósorig... mondjuk egy sor nem 2,5 emberből áll, de ne nevezzetek szőrszálhasogatónak. Szóval van itt egy Griezmann, aki még kissé küszködik a beilleszkedéssel, egy félig sérült Messi, aki még így is kitesz egy átlagosan kurvajó támadót, és egy 17 éves suhanc.. és ennyi. Még szegény ember Pedrója sincs. És mi ezzel esünk majd neki a Bernabeunak. Sima ügy. Persze van egy akárhol bevethető Vidal, meg egy Frenkie és egy újralakkozott Busquets, de nézzétek el nekem, ha Rakitic nevétől a kispadon nem nyúlok magamhoz.

Szóval akkor kérdem én: mi a tököm volt a terv, Barto? Abi? Mi a pöcsömet tervezgettek ezek egész decemberben, meg január elején. Mi volt itt a logika az eladások, kölcsönadások, nagy ígérgetések meg pénzügyi machinációk mögött? Várj tudom.. Messi. Majd ő megoldja, hacsak fel nem húzzátok az agyát neki is valamivel... Oh, wait..

Végezetül állnia kellene itt most valami pátoszos, felemelő, biztató szövegnek, hogy gyerünk, meg tudjuk csinálni! Mind a tizenheten! Az elég mindhárom kupára, mert mi vagyunk az FC Barcelona, meg mészkeunklab, így alanyi jogon jár a kilencven perc futball-mámor és utána a kupa.. de annyi bőr nincs a pofámon, hogy ezt az eredeti értékeiből már régóta kifordított szlogent vágjam a képetekbe. Egyetlen dolog maradt: a csapatba vetett hitem, semmi más. Hátha jók vagyunk még valamire. Hátha van még egy nagy dobás ebben a garnitúrában, ebben a Piquében, Busquetsben és Messiben.. Hátha...