A helyzet változatlan, nagyjából ugyanott folytattuk, ahol abbahagytuk. Arra gondolok, hogy míg a Real ellen kifulladtunk egy félidő után, a Sociedad ellen is látható problémát okozott az agresszív letámadás. Megoldás egyelőre nyilván nincs, és ebben a szezonban ez nem is reális elvárás. Az utóbbi hetekben ugyanakkor választ kaptunk egy kérdésre, amely választ amúgy sejtettük.

Egy edző esetében egyebek mellett sokat számít a szakmai felkészültség, a személyiség, a kapcsolatteremtő készség, de talán leginkább az, hogy képes-e a pályára vinni az elképzeléseit. Mi, szurkolók ugye ez utóbbit látjuk elsősorban, nekünk ez lesz talán a legfontosabb.

A sikeres edzőknél így aztán sokszor megtapasztalhatjuk – közben, utólag, mindegy – a megítélésének azt a faktorát, hogy képes volt-e kihozni a rendelkezésére álló erőforrásokból a maximumot. Mert végeredményben ez lesz a megítélésének sarokpontja. Ahogy például Guardiolától a BL győzelmet várnák el, ugyanez nyilván irreális egy magyar edzőtől.

Alapesetben egy edző ugye kap időt arra, hogy a szezon elején kitűzött céloknak megfeleljen, jobb esetben kap második szezont is, hogy formálhassa a csapatot, mert ha nincs meg az alkalmas keret az elképzeléseihez, akkor nem kizárólag ő lehet hibás.

Mi pedig most abban a helyzetben vagyunk, hogy nehéz eldönteni, Valverde azért játszatta úgy a csapatot, ahogy, mert kapta a játékosokat és kihozta belőlük azt, amit lehetett, vagy pedig annyira homályosak voltak az elképzelései, hogy nem lehetett egyértelműen fókuszálni a céljaihoz a vásárlásokat. De ez csupán előzmény, a kialakult helyzet inkább érdekes.

Ugyanis Setién nyilvánvalóan kész tények elé lett állítva, a mozgástere -, még Braithwaite megvásárlásával is - nagyon szűk, viszont egyre világosabban látszik, hogy ez a keret alkalmatlan arra, amit ő látni szeretne tőlük a pályán. Az okok sokadszorra talán nem is annyira fontosak, a mögötte feszülő ellentmondás talán inkább: ez a keret nem megfelelő domináns focit játszani, feladni viszont nem lehet, ha már évek óta azt követelik mindenhonnan.

Végeredményben azt gondolom, ez a szezon már ennek az ellentmondásnak a szellemében megy majd végig. Jó focit kellene játszanunk, de nem tudunk, illetve eredményes focit kellene játszanunk, de a „népnek” már nem elsősorban ez kell kizárólag.

Az biztos, hogy nyárig érdemben ezen már nem lehet majd változtatni, persze nem mondok újat, éljük túl akárhogy is, aztán majd jövőre. Hátha közben születik majd egy koncepció, ahhoz lesznek megfelelő emberek minden szinten, végül hátha lesz majd foci is a pályán.

Egyéni értékelő:

ter Stegen – Setiénék nyilván sokat gondolkodnak azon, hogyan is kellene feloldani azt a problémát, ahol az ellenfél szoros emberfogással rááll a két középső védőnkre és Busquets-re, mert pillanatnyilag elég ennyi megfojtani a labdakihozatalokat. Egyáltalán nem hibáztatom azért, hogy emiatt aztán hajmeresztő pillanatokra is kényszerül, ezt csapatszinten kell megoldani. Sőt, nemhogy nem hibáztatom, minden elismerésem azért, hogy ennyire posztidegen feladatokat is nagyon alacsony hibaszázalékkal old meg. Önállóan - 8

Alba/Semedo – a helyzetük körülbelül ugyanaz volt: sok – jól megoldott - védekező feladat és a megértés hiánya a támadópárjukkal. Griezmann valószínűleg ezért is mozgott jellemzően légüres térben, az meg nyilvánvaló, hogy a dánnal (bonyolult a neve, ha csak lehet, kerülöm leírni…) még kevés idő volt gyakorolni. Kettejük között egy jelentős különbség van: Alba viselkedése – lassan következetesen - eljutott abba a szakaszba, ahol erősen közelít az irritáló felé - 7

Piqué/Lenglet – párba veszem őket, mert ez a meccs is jó példája volt annak, amikor a középső védőkre nagyon sok feladat hárul. Ott csapódik le minden, ők az utolsó emberek, hatalmas felelősség jó döntéseket hozni közel kiszolgáltatott helyzetekben. Kényes a határvonal egy magasan helyezkedő középpálya szűrő és építő jellegű feladatai között, kiemelkedően nagy teher jut emiatt rájuk folyamatosan. Minden elismerésem nekik! - 9

de Jong – ha láttam volna Ajax meccseit nagyobb számban, valószínűleg jobban látnám az ő pályaívét is, az mindenesetre feltűnő, hogy nálunk egyre inkább szólnak a meccsei a „birkózásról”, sokkal kevésbé arról, hogy életet, színt vigyen a (támadó)játékba. Talán itt fogható meg az egyre gyakrabban hallható vélemény, miszerint az Ajax-ban és a holland válogatottban két védekező középpályás van, így ott kevesebb a konkrét védekező feladata, jobban belefér(het) neki előre is gondolkodni. Ez pedig nálunk azért problémás, mert míg az említett két csapatban elől megfelelő emberek vannak, itt éppen ő lehetne az, aki az eszével segíthetné a támadásokat, kevésbé korlátozódna a játéka a rengeteg futásra, visszamozgásra, szerelésekre, fizikai kontaktokra – 6

Busquets – az előző gondolatmenetet folytatva, azt látom, nem igazán eldöntött, hogy a középpályán akkor ki is legyen az, aki elsősorban előre gondolkodik, talán ezért is alakult ki a jelenlegi helyzet, ahol Busi a támadásépítés egyik központi figurája. Nincs is ezzel semmi baj, csak ha nem világos, ki szűr a védelem előtt, az eddigieknél is könnyebben kontrázhatóak leszünk. Ahogy azt körülbelül látjuk is mostanában - 7

Rakitics – a probléma ugyanaz, a középpályásoknak építkezniük kellene, ha viszont van valaki, aki képtelen erre, az ő. Célunk lenne gyorsítani a játékunkat, de neki mindenhez minimum két labdaérintés kell, miközben már egynél is folyamatosan a nyakunkon liheg az ellenfél. Önmagában borzasztóan kevés már a sok ütközés, szerelési kísérlet, a „bejátszom az egész pályát” skill. De nem csak nálunk, a világ focijában úgy általában - 5

Griezmann – jól példázza a játéka, milyen ellentmondás feszülhet a látott kép és a statisztika között. Ránézésre sikerült egy egész meccsen keresztül légüres térben mozognia, miközben övé lett a legtöbb szerelés és a második legtöbb kulcspassz. Csak ugye egy támadótól, befejező játékostól nem kimondottan ezeket várnánk el - 7

Messi – 2859, 3547, 3780. A számsor az utóbbi három szezonban játszott játékpercei számát jelöli, kezdve az ideivel, hozzátéve a sérülések miatti kihagyásokat napokban, ugyanez: 48, 25, 8. Amiért érdekes ez, a tendencia, hogy – logikusan – évről-évre csökkennek, ha viszont hozzáteszem, mit ígér az idei szezon hátralevő 12 meccse, az a bizonyos pillanatnyi 2859 3939-re ugorhat, még akkor is, ha a BL-ben a végállomás a Napoli lenne. Ha nem, máris 4000 fölé kúszhat az idei szezonja, miközben ez legutóbb a 2015/16-ban fordult elő vele. Még huszonéves korában. Ami további érdekesség, hogy idén a szezon eleji sérülése után kihagyott egy szeptemberi Getafe meccset, decemberben egy Inter elleni BL-t, illetve az Ibiza elleni elsőt januárban. Közben viszont nem volt meccs, ahol ne lépett volna pályára kezdőként, és mindegyiket végig is játszotta. A tendencia jól látszik, idén kizárólag minden-mindegy meccseken kapott pihenőt, miközben tavaly tavasszal már érezhetően tartalékolva volt a kiemelt meccsekre. A probléma se igényel sok gondolkodást: fizikálisan a kora miatt figyelni kell(ene) rá, ütemezni, kímélni a játékperceit. Ha nem, a következmény jól látható: a teljesítménye romlani fog, rossz esetben pedig látványosan. Nem állítom, hogy ezzel megadtam a választ a „mi történik Messivel?” kérdésre, de jó esély van arra, hogy az egyik kiemelt szempontra rávilágítottam: pihentetni kellene, csak nem tudjuk. A gólért jár neki a hatalmas pacsi, sorsdöntő pillanatban iszonyatos lelki erőről tett tanúbizonyságot - 8

Braithwaite – szomorú az, hogy manapság elég a jó teljesítményhez megérkezni egy Barçán kívüli környezetből. Szinte de Jongot láttam magam előtt, aki a szezon kezdetén gyakorlatilag azzal ki tudott emelkedni az egész csapatból, hogy számára természetes volt a futás, az akarás, a hajtás. Egyben "várom", hogy fog néhány hónap alatt a csapathoz szürkülni ő is. Ugyanakkor persze látom azt is, hogy okos játékos, támadóhoz illően pedig kizárólag a kapura koncentrál. A lelkesedése aztán idő előtti kifulladásba hajszolta, Setién el is mondta utólag, hogy elfáradt a második félidőre - 8

Vidal – ezúttal nem tudott érdemben hozzátenni.

Fati – attól tartok, Setiént máris befolyásolja a fentről és kintről vezérelt eredménykényszer, alábbhagyott a bátorság, a kísérletezési kedv. Már legalábbis ami a fiatalokat illeti. Még akkor is, ha a Real után minden szempontból létfontosságú volt a győzelem.

Firpo – időhúzó csere.